Az ELTE Egyetemi Könyvtár Dísztermében a limanovai csatáról 2011. december 8-án tartott előadóestünkön elhangzott előadások rezüméiről megjelentettünk egy kis brosúrát, amelyet a jelenlévő közönség tagjai nyomtatott formában megkaptak, blogunk olvasói pedig az oldalról letölthetnek.
A brosúra itt érhető el.
Tamás Pintér–János Rózsafi–Norbert Stencinger:
Il Monte degli ungheresi. La difesa del San Michele 1915-1916
Az alapítvány kutatói Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötetének olasz nyelvű kiadása 2011. november 19-én jelent. A kiadásra az olaszországi Sagradóban működő Associazione Juliaest vállalkozott, a bemutatására pedig San Martino del Carsóban kerül sor. A fordítást Gianluca Volpi, az udinei egyetem történész professzora készítette, s ő írt könyvhöz olasz nyelvű előszót is.
A kötet bemutatásáról bővebben itt olvashat.
2011 szeptemberében A doberdó pokol címmel jelent meg a Nagy Magyarország történelmi magazin III. évfolyamának 3. száma. A lap doberdói száma az alapítvány kutatói és a blog állandó szerzői Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert írásait tartalmazza.
A lapszámról bővebben itt olvashat.
Pintér Tamás (szerkesztő):
Katonaőseink nyomában. Nagyváradi és székesfehérvári katonai emlékek kutatása a Doberdón
A kiadvány a székesfehérvári és nagyváradi közös kutatómunka eredményeként született hét írást tartalmazza. Péter I. Zoltán jóvoltából megismerhető Nagyvárad, a katonaváros története a háború előtt, míg Rózsafi János a nagyváradi 4-es honvédek hadi útját követi végig a Nagy Háborúban. Stencinger Norbert az ezred Doberdó-fennsíkon vívott harcait és az ottani temetkezés történetét ismerteti. A közös kutatás eredményeként került napvilágra B. Sárközy Gergely nagyváradi 4-es honvéd remek háborús visszaemlékezése, amiről Péter I. Zoltán és Pintér Tamás ír a kiadványban, valamint szemelvényeket is olvashatunk műből. Ezt követően a dédunoka, a közös kutatóúton is résztvevő Sárközi Zoltán számol be az ő Doberdón szerzett élményeiről. A 60 oldalas, áttekintő térképet is tartalmazó színes kiadványt Péter I. Zoltán és Pintér Tamás 4-es honvédek hazatéréséről és emléktáblájáról szóló írása zárja.
Beszámoló a blogon a közös kutatóútról:
Pintér Tamás–Rózsafi János–Stencinger Norbert:
Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében
„Mindenütt fakeresztecskék, sírok, minden kereszten kedves magyar név!” – írta József főherceg, az első világháború során a Doberdó-fennsíkon harcolt temesvári VII. hadtest parancsnoka a naplójába, amikor 1915 októberében magyar ezredeit kereste fel San Martinóban és a Monté San Michelén. A fennsík védelmének két legfontosabb helyszínén több mint egy éven keresztül nyolc magyar ezred védelmezte az akkori közös hazát. Harcaik nyomán lett történelmünkben a "Doberdó" gyászosan szomorú emlékű, szimbolikus jelentőségű fogalom, amely azonban - valljuk - küzdelmük nyomán a magyar katonai helytállás és hősiesség jelképe is. A magyar ezredek sok ezer elesett hőse a fennsík számtalan temetőjében aludta örök álmát. Ezek között a legnagyobbak a Valloné-völgyben Devetachinál lévő 20. honvéd és Visintininél lévő 17. közös hadosztály temetői voltak. Az egykori sírokat régen felszámolták, ott maradt azonban Visintininél, az egykori temetők szomszédságában az 1918-ban magyar katonák által épített kápolna, amelynek felszentelésére a háború befejezése miatt már nem került sor. A magyar és olasz társadalmi szervezetek közreműködésével felújított Magyar Emlékkápolna őrzi az egykor a Doberdón elesett, s a környéken eltemetett hősök emlékét.
(Az alapítvány tevékenységében részt vevő kutatóinknak az alapítvány létrehozása előtt megjelent kiadványa.)
Rózsafi János – Stencinger Norbert:
17-es székesfehérvári honvédek a Doberdón
A székesfehérvári 17-es honvéd gyalogezred 1915 nyarától több mint egy éven át harcolt a Doberdó-fennsíkon. A XX. századi magyar történelemben fogalommá vált helyszínen vívott küzdelmet mutatja be ez a kiadvány, tisztelgő emléket állítva a hős katonáknak. A szerzők, akik a Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztályának tagjai, levéltári kutatások alapján írnak az itt lezajlott eseményekről és harcokról. A kötetben olvashatnak gáztámadásról, gyalogsági rohamokról és számos az olaszokkal vívott véres küzdelemről. Megismerkedhetnek a honvédek mindennapjaival az első vonalakban és tartalékban egyaránt. A harcok helyszíneit azonosították a kutatók és a részletes leírás alapján ezt az olvasók is könnyen megtehetik rövid kirándulások keretében, bejárva így az egykor „véráztatta karsztot”, ahol a magyar hadtörténet legvéresebb csatáit vívták.
(Az alapítvány tevékenységében részt vevő kutatóinknak az alapítvány létrehozása előtt megjelent kiadványa.)