Kegyeleti utazás Volhíniába – Előkészületek

2010. augusztus 26-29. között kegyeleti utazást szerveztünk Ukrajnába, az egykori Volhínia területére azzal a céllal, hogy Drávetzky Sándor hadapród őrmester 1916. augusztusi hősi halálának helyszínét felkeressük. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (a továbbiakban: HM HIM) Hadirégész, Hadszíntérkutató és Hagyományőrző Osztálya 2009 őszén kapott megkeresést az Ausztráliában élő Bárányné Drávetzky Mártától, Drávetzky Sándor unokájától, aki rendelkezésünkre bocsátotta a család birtokában lévő halotti anyakönyvi kivonatot és egy hadinapló részletet a hadapród utolsó napjairól. Ez alapján kezdtük meg a kutatást.

 Drávetzky Sándor 1897-ben készült fényképe

Információkat kértünk a HM HIM Bécsi Kirendeltségétől, valamint a hadinapló alapján azonosítottuk a helyszínt. Bécsből Lenkefi Ferenctől kaptunk gyors választ. E szerint Drávetzky Sándornak két halotti kartonja maradt fenn. Eredetileg a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe vonult be, de a frontszolgálatot a szatmári 12. honvéd gyalogezred 11. századában teljesítette Volhiniában. Az egyik karton Zarzeczét jelöli meg halála helyeként, a másik pedig Smolaryt, mint az eltemetésének helyét. Az időpont mindkét dokumentumban 1916. augusztus 4. Sajnos erről a temetőről nem maradt fenn kataszter vagy névsor.

 Drávetzky Sándor halotti anyakönyvi kivonata

Először a 12. gyalogezred anyagát néztük át, de az egység zöme délebbre, Vielicknél harcolt. Az egyik vázlat azonban jelzi, hogy egy alegység Zarzeczénél volt, valószínűleg egy másik ezred kötelékében. Ajtay Endre 1944-ben megjelent könyvében részletesen leírja a Zarzecze és Smolary közötti harcokat. Ez alapján a szabadkai 6. és a pécsi 19. népfölkelő gyalogezred jöhetett szóba. A pécsiek anyagában csak egy rövid említés történik egy 12-es századról, a 6. gyalogezrednek pedig nagyon kevés anyaga maradt a Hadilevéltárban. Ezután az 53. gyaloghadosztály anyaga következett. Itt került elő az első biztató nyom: 1916 júniusában a 12. gyalogezred III. zászlóalja a 6. népfelkelő gyalogezred alárendeltségébe került. Sajnos egy parancson kívül más dokumentum nem foglalkozott az esettel. Utolsó lehetőségként a 127. dandár anyaga következett, amely igazi kincseket rejtett: a 6. népfölkelő gyalogezred hadrendjét és a zarzeczei harcok leírását.

 A szabadkai 6. népfelkelő gyalogezred hadrendje (HM HIM)

Ezek a dokumentumok összhangban voltak Drávetzky hadinaplójával, és segítettek megismerni az egy-egy mondattal jelzett események hátterét. Több vázlat is szerepelt, amelyeken rendszeresen feltűnt a III/12. zászlóalj 11. százada is, azonban 12/3 század néven. Ennek magyarázata, hogy amikor a zászlóaljat a 6. népfelkelő ezred kötelékébe vezényelték, a továbbiakban az I/6. hadrendi számot használta. Mivel a zászlóalj négy századból állt, így a 11. század az első zászlóalj kötelékében a 3. sorszámot viselte.

 A szatmári 12. honvéd gyalogezred hadiútjának részlete az orosz fronton (HM HIM)

A munka eredményeiről folyamatosan tájékoztattam a hozzátartozókat, és ennek során merült fel, hogy amikor legközelebb Magyarországra jönnek, utazzunk ki a helyszínre. Az életkorukat tekintve ez elég merész vállalkozásnak tűnt, de úgy gondoltuk, érdemes vállalni a fáradtságot. Az utazás során a családot az unokák, Bárányné Drávetzky Márta és testvére Battersby Judit, valamint Bárány Antal, Márta férje és Szölgyémy Pál, a család barátja képviselte.

Az út előkészítéséhez a HM HIM Térképtára biztosította a szükséges térképeket, a Katonai Emlékhely- és Hadisírgondozó Igazgatóság pedig a megbízólevél elkészítését és a szállás lefoglalását végezte. Mivel az előzetes információk szerint a helyszín személygépkocsival nem megközelíthető, a szegedi Móra Ferenc Múzeum Fekete Ház részlegének vezetőjétől, Dr. Tóth István osztályvezető úrtól kértünk segítséget, aki a szegedi Meritum Egyesület tagjaival együtt rendszeres támogatója és résztvevője a kutatásainknak. Csongrád Megye Főjegyzőjének hozzájárulásával, a múzeum biztosított egy Land Rover terepjárót, valamint az alapítványuk fedezte az üzemanyagköltséget. A kegyeleti úton Szanka József, a Meritum Egyesület képviseletében és Kertész Péter, a Csongrád Megyei Önkormányzat szakmai felügyeleti referense is részt vett. A Magyar Hadtudományi Társaság Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztály három kutatója – Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert – szintén csatlakozott a csoporthoz. A MTV Sírjaik hol domborulnak? című műsora részére az út megörökítése céljából szintén csatlakozott egy stáb, amelyet Kele Andor és Tóth-Szöllős András operatőrök, valamint Kurucz Anikó munkatárs képviseltek. A csoport végül így 14 főből állt.

 Az indulás előtti percek Budapesten

Augusztus 26-án a gyülekezést követően 6:00-kor indultunk Budapestről, s a határt két órás várakozás után Beregsuránynál átlépve 22:30 körül érkeztünk Kovelbe, a Renomé motelbe, ahol a szállásunk volt.

Augusztus 27-én reggel indultunk a kutatás helyszínére. Povorskig műút vezetett, a csoport fele itt hátramaradt, és csak a Land Roverrel mentünk be a terepre. A terület a Stochod (ma: Stochid) folyó nyugati partján fekszik, ahol 1916 augusztusában, a Bruszilov offenzíva második szakaszában a leghevesebb harcok dúltak. Később itt alakították ki a szovjet hadsereg egyik repülőgép lőterét, amelynek következtében a több mint 150 négyzetkilométeres területen felszámoltak három falut, és a katonai mozgások során tönkrement az egykori úthálózat. A terepet nagyobbrészt erdő borítja, és a mozgást a kiterjedt mocsarak is korlátozzák.

 Az 53. gyaloghadosztály visszavonulása a Bruszilov offenzíva idején a Styrtől a Stochod mögé