katonasírok

Kő a Monte San Micheléről

Lukachich Géza tábornok síremléke

Az alábbi történet 2010 májusának végén történt. San Martinó del Carsóból Magyarországra látogató olasz kutató barátainkat kísértem ki a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe, hogy az olasz katonai parcellában tiszteletüket tehessék a Nagy Háború idején hadifogolyként Budapesten meghalt és eltemetett honfitársaik sírjánál. Amikor említettem nekik, hogy Lukachich Géza, a Monte San Michele egykori védelmezője is a közelben nyugszik, mindenképp szerették volna megnézni a síremlékét.

Lukachich Géza tábornok háború után készült fotója Lukachich Géza tábornok háború után készült fotója

A kassai születésű báró somorjai Lukachich Géza (1865-1943) 1887-ben hadnagyként a közös hadseregben kezdte katonai pályafutását. 1900-ban a Honvédséghez került, 1911-től, immár ezredesként, újra a közös hadseregbe, ahol a 38. gyalogezred parancsnoka lett, s az alakulat élén vonult 1914-ben a balkáni hadszíntérre. Itt a 2. hegyi dandár vezetőjének nevezték ki, ennek élén vezényelték 1915 májusában az olasz frontra. Az első isonzói csata idején ő volt a felelős a Doberdó-fennsík védelmének megszervezéséért. Erről az időszakról könyvet is írt. Az erősítésként a területre átvezényelt VII. hadtest parancsnoka, József főherceg tőle vette át a fennsík védelmének irányítását.

A hadtestparancsnok 1915. július 22-én nevezte ki Lukachichot a 20. honvéd hadosztály parancsnokává. Neve ettől fogva egybefonódott a legendás hadosztályéval, ami a Doberdó-fennsíkon a Monte San Michele védelmét látta el az 2-6. isonzói csata során. A tizenkettedik isonzói csatát megelőzően a „gárdahadosztályként” is emlegetett egység egy másik fontos magaslatot, a Monte San Gabrielét védelmezte. Hősies helytállásuk tette lehetővé az osztrák-magyar és német hadsereg közös nagy offenzíváját, ami a tolmeini áttöréssel a Piavéig űzte az olaszokat.

A Monte San Michelén a tábornok nevét egy 1915-1916 telén épült alagút is viseli mind a mai napig. Az alagút rendeltetése egyrészt az első vonalak összekötése volt a hátsó, kiszolgáló területekkel, másrészt bombabiztos fedezékként is szolgált, oldaltermeiben több száz katona talált oltalmat a tüzérségi tűz ellen.

A Lukachich tábornok nevét viselő alagút felirata a Monte San Michelén Az osztrák kavernaként jelzett, Lukachich tábornok nevét viselő alagút felirata a Monte San Michelén

Az alagutat, a Monte San Michelén található többi alagúttal, barlanggal és kavernával együtt olasz barlangász és helytörténész barátaink, a Gruppo Speleologico Carsico di San Martino del Carso tagjai tárták fel, ezért a számukra különösen is érdekes volt a hegy egykori védőjének és az alagút névadójának a síremléke.

A Lukachich alagút bejárata A Lukachich alagút bejárata

Amikor megtaláltuk a sírt, érdeklődve és tisztelettel körülállták és fényképezték. Visszatérve a kisbuszhoz a csomagok közt való némi keresgélés után Alessandro odajött hozzám, kezében egy darab kővel, ami a Monte San Micheléről származott. Megkért, hogy vigyem majd vissza, és tegyem a tábornok síremlékére, legyen emlékül egy kő a Monte San Micheléről egykori védője sírjára.

A rendbe tett sírhely A sírhelyet és környékét rendbe tettük, a síremlék talapzatán pedig elhelyeztük a Monte San Micheléről származó követ

4 hozzászólás

Nagyon jó poszt! Lukachich igazán jó katona volt, anno volt is a kezembe a Doberdó védelme az első Isonzói csatában című 1918-ban kiadott könyve, ami ugyancsak szerepel azon a hosszú képzeletbeli listámon, ami azokat a köteteket tartalmazza, amiket beszereznék ha lehetne!

A történet a kővel pedig nagyon szép, igazán méltó főhajtás az altábornagy előtt!

Az én nagyapám volt az egyik vakmerő honvéd aki felderitette az olaszok állásait és ezért ki is tüntették kétszer és később Horty Miklós kegyelmes ús vitézi cimet is adományozott neki.A neve
Vitéz Pandúr Gábor volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Betöltés