Vajon hány millió fényképfelvétel készülhetett a Nagy Háború idején? És vajon mennyi maradt fenn belőlük? A történelem viharaiban vagy a természetes enyészet folytán jó részük bizonyára megsemmisült, ha pedig nem, akkor sok esetben feledésbe merült, mikor és hol készültek, ki látható rajtuk. Néhány generáció alatt az emlékezet menthetetlenül kikopik, vagy egyszerűen nem marad utód, aki emlékezne. A családi archívumok azért még sok fényképet őriznek, s ha más nem is, legalább a fotón szereplők neve többnyire ismert. Az alábbi képeket Nagy György budapesti olvasónk küldte, néhány apró információmorzsával kiegészítve.
„Popov Pál (számomra Pali bácsi, gyermekként még találkoztam vele) apai ágon rokonom”
Popov Pál
„…annyit sikerült keresztanyámtól kiderítenem, hogy az I. világháborúban az olasz hadszíntéren harcolt a Pó-síkságon.”
Zeppelin. A kép Budapesten készült.
„Halász Sára anyai ágról rokonom, az első kitüntetett ápolónők közé tartozott”
Háború okozta metamorfózis: hogyan lesz a szinte gyerekarcból zord katona egyetlen rohamsisak hatására! Félelmetes és borzasztó!
a nő borzasztó vékony dereka megdöbbentő mai szemmel
vajon a koronás arany/ezüst érdemkereszt hadiszalagon van, vagy vörösön?
@József a katona: A kapott képet felnagyítva mintha a jobb oldalon egy világos csík futna párhuzamosan a széllel és a bal sarokban is világos háromszög lenne, vagyis amilyen a hadiszalag esetében megfigyelhető. Tényleg jó vékonyra össze van húzva a dereka…
Volna egy kérdésem – nem lehetne ezeket a fényképeket kinagyítani és a mai kor technikai eszközeivel restaurálni?
Aztán elvileg kiállításra is alkalmasak lennének, mert szerintem a nőkről, kimondottan pedig az ápolónőkről az első világháború idején nagyon kevés anyag maradt fenn.
@Vhailor: De, természetesen megoldható a restaurálás, vannak is külön ezzel foglalkozó szakemberek. Egy jó példa: photo-restoration.jaincotech.com/images/severe_restoration/severe_restoration_004.jpg
De rögtön hozzá kell, tegyem azt is, hogy nagyon időigényes, pepecs munka.
@Vhailor: De, bizonyára lehetne, mint ahogy a blogon megjelenő képek többségét mi is emészthetőbb (=javított) változatban tesszük közzé, mivel elsődleges céljuk az, hogy a lehető legátélhetőbben (azaz a legjobb minőségben) illusztrálják a korszakot.
Az olvasóktól kapott fotók egy kicsit más kategória: a tónuson amennyire lehet itt is javítunk, de a restaurálás egyrészt sok esetben meghaladja a lehetőségeinket (magyarán: csupán lelkes amatőrök vagyunk), másrészt pedig eredeti (= szakadt, kopott) formájában autentikusabb a fénykép. És itt pont ez a cél: hogy autentikus legyen.
Kiállításra alkalmassá mindenesetre úgy lehetne tenni, ha nagy felbontásban állna rendelkezésre, ami adott esetben lehet, hogy megoldható, csak meg kell beszélni a tulajdonosával. Másrészt kell szerezni egy szakembert, aki profi módon tud fotókat restaurálni. És valóban, ma már csodákra képesek e téren!
Igen, az előttem szólóknak igaza van, a restaurálás csakugyan időigényes munka, intézményes keretek között is lassan haladnak vele a kollégák. Az OSZK hatezer darabos világháborús képanyagának valamivel kevesebb, mint egy-harmadát sikerült restaurálni 2008 óta, ami jól mutatja, hogy ez nem gyors folyamat. Erről majd írok bővebben később, addig is ‘első világháború’ és ‘fénykép’ tárgyszavakkal lehet nézelődni itt: http://www.kepkonyvtar.hu/
Páli bácsi is nagyon szépen ki van dekorálva! Az első három szalagsáv vitézségi éremé.
A zubbonya nem szabályos, nyitott gombolású ún. Károly-blúz, a gallérhajtóka már csak posztócsík. Tipikus háború végi összeállítás.
Nagyon jó képek!
@Markgraf: Érdekes lenne ezeknek az érmeknek a történetét is megismerni a fotó mögé…
@Gefraiter: A bécsi Kriegsarchivban működő magyar levéltári kirendeltség a személyes adatok megléte esetén rá tud keresni – a kitüntetések felterjesztései elvileg nagyrészt megvannak ma is.
Az utolsó szalagsávja szerintem egy Károly-csapatkereszt, amelyet 12 heti frontszolgálattal lehetett kiérdemelni.