italiano

Mifelénk, ha az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregéről beszélünk, többnyire német (osztrák), magyar, bosnyák, román, horvát, cseh, lengyel stb. nemzetiségű katonákra gondolunk, de az talán kevésbé ismert tény, hogy a galíciai lövészárkokban bizony olasz anyanyelvűek is küzdöttek a Monarchia oldalán. (Csak érdekességként: 1910-ben az osztrák-magyar hadseregben 100 katona közül 25 német, 23 magyar, 13 cseh, 8 lengyel, 8 rutén, 9 szerb és horvát, 7 román, 4 szlovák és morva, 2 szlovén és 1 olasz volt.) Gianfrancót San Martino del Carsóban ismertük meg. Nem messze, egy Romans d’Isonzo nevű faluban lakik, ahol a nagyapja is született. Az első világháború története, tárgyi emlékeinek gondozása Gianfranco életének részévé vált. Nemrégen szóba jött, hogy Felice (Felix) nagyapja, valamint a dédapja is harcolt a Nagy Háborúban – mindketten osztrák-magyar oldalon. Kérésünkre megírta és illusztrálta a történetet, amit most örömmel teszünk közzé. A fordítás javításában nyújtott segítségért köszönettel tartozunk Németh Dórának.

Nagyapám, Simonit Felice (Felix) 1894. május 14-én született az akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Görz és Gradisca Grófság Romans nevű falujában. A terület 1500-tól tartozott a Habsburg Birodalomhoz.

 A Tengermellék és a határvidék korabeli térképen

Ez a régió 1900-ban a Monarchia határvidéke volt, csak néhány kilométer választotta el az akkori Olaszországtól. Jellemzően olaszok és szlovének lakták. Osztrák Partvidéknek vagy más néven Küstenlandnak (Tengermellék) is nevezték a térséget, amely az Isztria és Dalmácia mellett a birodalom számára kijáratot biztosított a tengerhez. Az elkövetkező években a határok kérdése állandó konfliktusforrást jelentett a különböző ajkú népesség között. Ma már Szlovénia és Itália között húzódnak a határok, de Romans továbbra is a határtól néhány kilométerre fekszik – csakhogy most a határ másik, olasz oldalán.

1914-ben nagyapám éppen katonai szolgálatát teljesítette Görzben, a laibachi 27-es landwehr gyalogezred III. zászlóaljában, amikor a júniusi szarajevói merényletet követően megindult a háborús készülődés.

 A szarajevói merénylet híre a La Domenica del Corriere című lapban

1914 júliusában Romans házainak falán megjelentek az olasz nyelvű hirdetmények, amelyek fegyverbe szólították a férfiakat. (A D betű a bal felső sarokban azt jelzi, hogy a hirdetményt olasz nyelven nyomtatták.)

 Fegyverbe szólító hirdetmény olasz nyelven

Nagyapámat a 3. hadsereg kötelékébe tartozó 22. hadosztály 44. dandárjában harcoló 27-es landwehr gyalogezreddel a galíciai frontra küldték. Az ezred neve a háború alatt 2. hegyilövész ezredre változott. Az ezred megkülönböztető jelvényén egy aranyszarvú zerge („Zlatorog”) látható, ami fontos szimbóluma a szlovén mitológiának.

 A 2. hegyilövész ezred jelvénye

Nagyapám 1914. július 27-én Sagrado állomásáról indult vonattal Ljubljanába. Egy hónappal később már a złoczówi csatatéren harcolt.

 Az 1914 augusztus végi zloczówi csata

Az orosz támadást követően több offenzívában is részt vett, ezzel kapcsolatban még további kutatásokat kell végeznem. A bécsi osztrák állami levéltárból előkerült egy dokumentum, amely szerint nagyapámat 1916 júniusában a bécsi Rotundéban található egyetemi katonai kórházba szállították.

 Igazoló cédula, mely szerint Simonit Felicét a bécsi Rotundében kezelték

A bécsi Rotundét az 1873-as világkiállításra építették, az első világháború idején lábadozó/rehabilitációs kórházként használták, 1937-ben egy tűzvészben porig égett.

 A bécsi Rotunde főépülete egy 1900 körül készült felvételen

 A Rotunde jelvénye, amit a háború alatt a kórház betegeinek javára árusítottak

A Rotunde a mai Práter helyén állt. Nagyapám azért került a bécsi kórházba, mert a lába megfagyott a fronton, ahová a sérülése után már nem is küldték vissza. A fagyás következményeképp egész életére járásproblémái voltak. Felépülése után mint harci tevékenységre alkalmatlan katonát a wagnai (ma az ausztriai Stájerországban található, közel a magyar határhoz) menekülttáborba küldték. Ebbe a táborba telepítették az olasz csapatok által 1915-ben megtámadott Küstenland teljes lakosságát. Nagyapám a tábori konyhán kezdett dolgozni. Ebből a korszakból őrzöm egyetlen olyan fotóját, ami katonaruhában örökítette meg. A sapkán valószínűleg a Baracken-lager Wagna rövidítése olvasható.

 Nagyapám, Simonit Felice (jobbra) egy bajtársával

Ekkoriban ismerkedett meg egy leánnyal, akit az egyik, Romansszal szomszédos faluból, a Monte Sei Busi közelében fekvő Ronchiból költöztettek át a táborba, mivel a település túl közel esett a fronthoz. A lány nagyobb adagokat adott az ételből nagyapámnak és a családjának is. Nagyapám több mint egy évet töltött a wagnai táborban, ahonnan a háború végeztével, 1918 novemberében tért vissza az ekkor már olasz fennhatóság alatt álló Romansba. A táborban megismert leány azonban nem mehetett vissza a falujába, mivel az teljesen elpusztult, és az olasz hatóságok nem akarták, hogy az osztrákokhoz hű lakosok visszatérjenek. Nagyapám ezért egy hónap múlva visszament a lányért a wagnai táborba, elvette feleségül, és hazavitte Romansba, ahol a későbbiek folyamán hat gyermekük született. A leányt Trevisan Luciának hívták: ő volt a nagyanyám. Az alábbi kép az esküvő napján, 1918 telén készült a wagnai táborban.

 Az esküvő napján Wagnában, 1918

1968-ban ünnepelték az 50. házassági évfordulójukat, ekkor készült az alábbi felvétel, amelyen velük együtt láthatók a szüleim, a nővérem és én is.

 Romans d’Isonzo, 1968, 50. házassági évforduló

Nagyapám 1971-ben halt meg. Sajnos ekkor én még túl kicsi voltam, és nem volt rá alkalom, hogy a háborús élményeiről kérdezzem. Ezért kutatom most, és próbálom összegyűjteni a rá vonatkozó emlékeket.

Nagyanyám apja is harcolt az osztrák–magyar seregben, őt is a galíciai frontra vitték, de sajnos eddig még nem sikerült kinyomoznom róla semmit. Mindössze annyit tudok, hogy az egyik tüzérezredben szolgált. A dédapámat Cumin Giovanni Battistának hívták és Gradiscában született 1874-ben. Csupán ez a fénykép maradt róla.

 Dédapám, Cumin Giovanni Battista

Szerencsére nagyapámhoz hasonlóan ő is hazatért a háborúból.