Halottak napjára
A közismert dal alábbi szövegváltozata egy mezőtelegdi (Tileagd, ma Románia) földműves-gazdálkodó, Köte Miklós frontnaplójának fennmaradt lapjairól származik. A napló kisebbik része tulajdonosának háborúban töltött napjait rögzíti, míg a füzetlapok zömét inkább versek, dalszövegek és egyéb írások töltik ki. Köte Miklós megmaradt naplótöredékeit unokája bocsátotta rendelkezésünkre, s érdekesebb részeit hamarosan közzé tesszük itt a blogon.
Emlékezzünk ma ezzel a dallal arra a balsorsú generációra, amely a Nagy Háború pusztító frontjain vérzett el.
Emlék dall
I.
Nem látlak már téged soha sohasem
Nem látol te sem, érted könyes a szemem
nevemet hiába mondom
Könnyemet hiába ontom harczok mezején
Walahol te tőlled távol ahol majd
senki sem gyászol
Ott halok meg én
II.
Nem lesz egy tenyérnyi hely sem
puszta síromon
Elesett bajtársaimnak holt teste lesz a vánkosom
S a hová le fognak tenni
A síromra nem borul senki senki aki él
Tavasz sem fakaszt rám zöldet s elhordja
róllam a földet
Messze majd a szél
III.
Szeretném hát hogyha egyszer lennél
még velem
Öledbe hajthatnám lágyan busuló fejem
Szeretnék ajkadon égni
Virasztva boldogan élni s azután akármi érhet
Gyönyörrel halok meg érted Hitvesem és Hazám
Juliskától wége (Egerből emlékül)
A más szöveggel is ismert műdal szerzője Pápai Molnár Kálmán volt, aki pl. a Szél viszi messze a fellegeket c. dalt is írta.
PÁPAI MOLNÁR Kálmán (Pápa, 1878. febr. 1.-Bp., 1945) nótaszerző. Tanulmányai befejezése után rövid ideig a közigazgatásban dolgozott, majd újságíró. Verseket és nótaszövegeket írt. Az első világháborúban megsebesült, hadirokkanttá nyilvánították. Ettől kezdve csak nótaszerzéssel foglalkozott. Termékeny szövegíró volt, több mint ezer nótát írt. Fráter Lórándhoz szoros barátság fűzte, számos közös szerzeményük született. 1932-ben barátja emlékére megalapította a Fráter Lóránd Társaságot, melynek elnöke, később egészségi állapota romlása után díszelnöke volt. M.: Az ispotály udvarában, – Álljunk meg egy ablak alatt, – Csillaghullás éjszakáján, – Devecserben jó somlyai bort mérnek, – Eladtam egy pej csikót, – Elhervad a virág, – Gondol-e rám néha-néha, – Ha megszólal a hegedűm, – Megint ősz van, – Nem hiszek a szerelemben, – Oda van a virágos nyár, – Piros pünkösd vasárnapján. I.: LESZLER József: Nótakedvelőknek. Bp., 1986
helyismeret.ekmk.hu/lexikon/lexikon.php?betu=P
@Hatvanas: Na, végre újra itt a jó ki kiegészítéseiddel, értelmezéseiddel! Köszönjük! Igazán írhatnál már egy saját posztot is, pl. a hatvanasokról… 🙂
@Hatvanas: Én is köszönöm a kiegészítést. Végre megtudtam a szerzőjét! Nem túl állhatatos nyomozásom ugyanis nem vezetett eredményre 🙁
Ezek szerint eredetileg ez egy magyar nóta…
Ez a katona műdal nagyon ismert volt nálunk is, az osztrák- magyar birodalom legkeletibb vadregényes tájain is, Gyimesben. Érdekes, hogy amikor a szövege elkopott már, a második világégés után, a fülbemászó melódia megmaradt az 1950-es évekei, mint táncdal, mégpedig a keringőnek a helyi változataként, amit itt „németesnek” hívnak.
Egy korabeli felvétel Király Ernő előadásában:
http://www.youtube.com/watch?v=-Yf1mRt3rLQ