A galíciai születésű Dziggiel József hadiútjáról alig tudunk valamit. Ő maga lengyel származású volt, ám magyar nőt vett feleségül, és gyermekei már magyarnak születtek. A családfő bevonulását követően valószínűleg nem sokkal hősi halált halt. Az utána maradt emlékeket unokája, Regényi Irén Mária küldte el nekünk.
Dziggiel (Gyöngel) József 1876. november 15-én született a galíciai Jedlicze városkában, római katolikus családban. 1904-ben Sátoraljaújhelyen kötött házasságot Csehi Juliánnával, akitől négy gyermeke született: Lajos, Ilona, Juliánna és Erzsébet. 1911-ben Hauszmann Alajos Anna-völgyi birtokán (Szentendre, Izbég) kapott állást, ahol mint főkertész 1915-ig, bevonulásáig dolgozott. Munkájában sikeres volt: ezt bizonyítják arany-, ezüst- és bronzérmes díszoklevelei, amiket a zöldségek, gyümölcsök kiváló termesztéséért adományoztak neki. Kísérletezett a fekete rózsa nemesítésével is.
Dziggiel József az első sor jobb szélén látható, virágcsokorral a kezében
A háború kitörését követő évben, 1915 júliusában vonult be a császári és királyi 15. galíciai gyalogezredhez, ahová minden bizonnyal a születési helye szerint sorozták be. Mindössze két tábori lap maradt utána: az egyiket Sopronból írta haza 1915. július 22-én, a másikat pedig Przemyslből 1915. augusztus 18-án. Ez utóbbi levelezőlapon arról számol be, hogy indulnak a harctérre – ez volt az utolsó életjel, amit magáról adott.
A lap átirata a következő: Sopron jul[ius] 22.
Kedves felesigem ruhá[t] elkül[d]tem máma feladtam a főpostára. Tisztelek Csokolom beneteked gyermekek hogy vannak
Gyöngel József Sopron
A lap átirata: Przemysl au[gu]sztus 18kán
Kedves feleségem mostan megyünk harcztére a háborúba
tisztelek csokolom beneteket és gyermekeimet ismerőseimet
sok jól Isten vele
Halotti anyakönyvi kivonata szerint 1926-ban, utólag nyilvánították hősi halottá, halálozásának időpontjaként 1917. december 31-ét állapították meg. Halálának pontos ideje és helye ismeretlen.
A családfő halála után a hátramaradt feleség és a gyerekek nagyon nehéz körülmények között éltek. A család az Anna-völgyi birtokról előbb Izbégre, majd 1917 őszén Kispestre költözött.
A Gyöngel család 1918-ban, Kispesten: Csehi Juliánna és gyermekei, Lajos, Ilona és Juliánna. A negyedik gyermek, Erzsébet hiányzik a képről, mivel ő a fővárosi ínséges körülmények miatt 1917-től Sárospatakon, a nagymamánál nevelkedett. Dziggiel Erzsébet, férjezett nevén Schadl Györgyné idén május 27-én tölti be 100. születésnapját. Jó egészséget kívánunk neki!
A leszármazottak kezdeményezésére Dziggiel József neve 2009-ben felkerült az Izbégi Általános Iskola falán elhelyezett izbégi hősök emléktáblájára.
A halotti anyakönyvi kivonathoz: nem 1917. dec. 31-én nyilvánították holttá, hanem ez a halál megállapított/vélelmezett időpontja – a holttá nyivánítás éve 1926.
Érdemes lenne az illetékes megyei levéltárban kikerestetni a halotti anyakönyvi kivonat bal alsó sarkában bejegyzett bírósági dokumentumokat, ha jól látom Pk. 1445/926 sz. – ez József holttányilvánítási ügyének iktatószáma, magában a tárgyban lehetnek becsatolt eredeti okiratok, valamint a bajtársak vallomási, amiből – vélhetően – többet is meg lehet tudni!
Eltünt a hozzászólásom 🙂
Tehát: szentenderei Királyi Járásbíróság Pk. 1445/1926!
@MTi: Megvan az, csak a blog.hu vacakol néha! 🙂
Egy témával foglalkozó levéltárosnak ezt illet kiszúrnia! Valóban 1926-ban nyilvánították holttá és az 1917-es időpont csak a halál utólag megállapított időpontja. Nem fogalmaztunk egyértelműen, pontosítjuk, köszi! 🙂
A Pest Megyei Levéltárban lehet egyébként utána nézni a Szentendrei Járásbíróság anyagának. Jelezzük majd a családnak is.
A képen olyan mintha a virágot tartó úriembernek (és a másik szélen ülőnek is) szalagsávjai lennénk. Ez nem igazán vág egybe a vélelmezett rövid katonai karrierjével. Persze lehet hogy még a háború előtt érdemelte ki őket (pl állami tisztviselőként a Jubileumi Érmet vagy Jubileumi Keresztet ill még a Mozgósítási Kereszt jöhet szóba ha bevívták 1912/13-ban) vagy nem is szalagsávok csak annak látszanak. Egy nagyobb felbontású kép sokat segitene az ügyben.
@Ren42: Köszönjük a kiegészítéseket! Az emlékeket megküldő unoka információi szerint a háború előtt katonáskodott, így lehetséges, hogy valóban akkor kapott kitüntetéseket. Sajnos neki sincs meg eredetben a fotó, így nem tudtunk jobb felbontást kérni róla, hogy ránagyíthassunk.
@MTi: A nagyapa emlékét ápoló unoka korábban már kikérte a Pest Megyei Levéltárból az aktát, de nem találtak benne érdemi információt. Hagyatéki ügyben indították az eljárást 1926-ban, a keresésére csak hirdetmény volt, tanúkihallgatás nem.
Én is ugyanilyen gondban vagyok. 1942-ben volt a halottá nyilvánítás be is van írva mint a fenti dokumentumban, hogy 1917.Dec 31-én halt meg és a tiszalöki járásbíróság aktái alapján jegyezték be. Megkerestem az illetékes levéltárat(jelen esetben Nyíregyháza) de azt válaszolták, hogy náluk nem található semmilyen irat a tiszalöki járásbíróságról. Esetleg valami tipp merrefelé lehet? Tiszalökön sincs. 🙁