A montenegrói Sutomorén töltött nyári vakációnk során ismerőseinktől hallottuk, hogy „valamilyen romos vár” található az öböl feletti sziklán. Az alábbi rövid írás és néhány kép a hír hallatára tett felfedező utunkon fellelt emlékeket örökíti meg.
Ha tüzetesen tanulmányozzuk az egykori Osztrák-Magyar Monarchia adriai-tengeri partvonalának térképét, akkor szembetűnik, hogy a birodalom legdélibb települése Spizza, azaz – a ma Montenegró területén fekvő – Sutomore volt.
(forrás: mlorenz.at)
Spizza geostratégiai jelentősége felértékelődött azt követően, hogy a közvetlen közelében fekvő Antivari kikötőjét a montenegrói csapatok – a törökök ellen vívott háborúban – 1877-ben elfoglalták, és ezzel országuk számára kijáratot biztosítottak az Adriára. A montenegróiak területgyarapítását az 1878-ban megtartott Berlini Kongresszuson – az ország függetlenségével együtt – ismerték el.
A Nagy Háború kezdetén a Montenegró elleni blokádban és Antivari kikötőjének lövésében a Zenta cirkáló is részt vett, a hajót az antant flotta emiatt támadta meg és süllyesztette el.
Az idén Sutomoren töltöttük rövid nyári vakációnkat és ismerőseinktől hallottuk, hogy „valamilyen romos vár” található az öböl feletti sziklán.
A Sutomore feletti Golo brdo dombon álló Tabija erődöt 1862-ben még a törökök emelték, majd a monarchiás időkben – miután határ menti településé vált – partvédelmi ütegállássá alakították.
Egy délelőtt nekivágtunk a keskeny ösvénynek, amely a szikla tetejére vezetett. Rövid mászást követően feltűnt az erőd fala.
A bástya mellett elhaladva már láttuk a kaput.
A kapu bejárati boltíve még aránylag jó állapotban van…
…de maga az erőd teljesen romokban áll.
Sejtésünk beigazolódott, a part felőli oldalon rátaláltunk a három lövegállásra.
Ezekre a betonkúpokra rögzítették a partvédelmi lövegeket.
A tüzérek ezt látták a lőállásból: a szemben lévő földnyelv mögött húzódik Bar – egykor Antivari – kikötője.
Szomorúan állapítottuk meg, hogy a Monarchia egykori partvédelmi ütegállása iránt – amely kellő tatarozást követően az itt nyaraló nagyszámú turista potenciális látogatási célpontja, az üzemeltető számára pedig bevételi forrás lehetne – csupán az őshonos kecskék, és – személyünkben – néhány megszállott mutat nagyobb érdeklődést.
Érdekes hely, köszi a beszámolót! Azt írod, hogy 1862-ben még a törökök építették itt az erődöt. Mikor került a Monarchia kezébe? Boszniával együtt?
@Gefraiter: igen, a Bécsi Kongresszust megelőzően a Monarchia csak a Cattarói-öbölig „ért”, ekkor kapta meg ezt a keskeny földsávot. Véleményem szerint csak azért, hogy Montenegrónak kisebb kijárata legyen az Adriára, ill. hogy ellenőrzés alatt tudják tartani a potenciális ellenség egyetlen kikötőjét.
Egyébként 1914 őszén a Monarchia csapatai vissza is vonultak innét a Cattarói-öbölbe, és ideiglenesen – 1916 januárjáig – a montenegrói csapatok vették birtokukba.
@MTi: Köszi, ez érdekes, nem tudtam!
@MTi: Erről jutott eszembe, hogy mi a bizonyíték arra, hogy ezek az ütegállások a Monarchia által építettek és nem ebben az időszakban, azaz 1914 ősze és 1916 januárja között a montenegróiak által kerültek kialakításra?
@PintérTamás: Véleményem szerintem arra, amerre a lövegeknek kilövésük volt a montenegróiak nem akartak lőni. Az ő esetükben É-ÉNy-i irány lett volna a megfelelő, a Cattarói-öböl irányába, hiszen arról jöhetett az osztrák-magyar hadiflotta támadása.
@MTi: Az is érdekes kérdés lehet, hogy ilyen ütegállások vajon végig épülhettek a parton, vagy csak itt a határ közelében?
@PintérTamás: a Cattarói-öböl környékén mindenképpen, ettől sokkal komolyabbak is:
ifjmonarchista.blog.hu/tags/cattaro