Öltözeti és fölszerelési szabályzat
Haj és szakáll.
A haj elől 7, hátul 3 cm-nél hosszabb ne legyen és egyszerűen fésülendő. Bajuszt leborotválni nem szabad. Teljes vagy az állon kiborotvált szakáll viselése meg van engedve.
(Forrás: www.bibl.u-szeged.hu/shvoy)
Ez nekem is egy kedvenc képem! A nagy arcszőrzet amúgy különösen a bevonulások alkalmával készített képeken feltűnő. Nagyon harcias viselet! A frontképeken azért már ritkább az ilyen, és főleg nem ilyen szépen fésült a szőrzet, mint ezen a képen is. Szerintem nem lehetett kényelmes viselet a lövészárokban, lehet, hogy jobban tetvesedett is…
M
Hozzá egy fontos körülmény: a szakáll csak olyan hosszú lehetett, hogy ne takarja el a galléron elhelyezett rendfokozati jelzéseket. Emiatt a tengerésztisztek elvileg nagyon hosszú szakállra tehettek szert, mivel ők általában az alkaron viselték a jelzéseiket 🙂 Probléma akkor adódhatott, ha teljesdíszt kellett ölteni, mert azon ugyanúgy a galléron voltak a csillagok.
A világháborúban viszont élet-halál kérdése is lehetett az arcszőrzet, ha nem zárt miatta tökéletesen a gázálarc.
A szabályat azért – jellemzően – békeidőben lehetett érvényes és szigorúan betartott. A harctéren – gondolom – kevés elöljáró állt oda méricskélni, hogy a haj 7 v. 8 cm-s…
@MTi: Nyilván 🙁
Amúgy a bajuszleborotválási tilalom a császári királyi ármádia egyetlen alakulatára nem vonatkozott: a 14. (Windisch-Grätz herceg) dragonyosezredre. Az alakulat jogelődje az 1757-es kolini csatában tanúsított helytállásért nyerte el ezt a kiváltságot.
Azért ez is olyan volt, hogy ugyan le volt írva a szabályzatban, de inkább a divatot követte 🙂 A tiszti sapkák is fix méretűek voltak elvileg, mégis igen tág határok között változott a magasságuk az évtizedek alatt, ahogy éppen a divat megkövetelte.
Kíváncsiságból gyorsan átlapoztam Balla Tibor A Nagy Háború osztrák-magyar tábornokai című kötetét, amelyben a tábornoki karból a legmagasabb rangú 178 tábornagyról, vezérezredesről, gyalogsági és lovassági tábornokról, valamint táborszernagyról ad gazdag ismertetést. Öt személy esetében nem találtam képet, tehát összesen 173 főről van a kötetben valamilyen ábrázolás. Közülük mindössze kettőnek nincs bajusza a könyvbe beválogatott képeken. Az egyikük a Pollmann Ferenc által a másik bajuszos posztunkban már említett Kövess Hermann tábornagy, míg a másikuk Adolf Brudermann lovassági tábornok. Az utóbbi az interneten fellelhető képeken viszont szintén bajusszal szerepel… Ergo a tábornokok is jó példával jártak elől a bajuszviselésben! 🙂
@PintérTamás: Azért a bajuszt és a szakállt érdemes külön kezelni. A bajuszviselet sokkal gyakoribb volt, mint a szakáll. Legénységi csoportképeken szakállt szinte senki nem visel, viszont szinte mindenki bajuszos. Érdemes lenne tehát egy olyan statisztikát is készíteni, ahol a bajusz és szakállviselet elkülönül. Ami a gázálarc és a szakáll kompatibilitását illeti, ezt az érvet a szakáll borotválása mellett még a 70-es évek végén hallottam, indoklásként, hogy miért nem engedélyezett a szakáll. Mellesleg ez jogos is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez az érv a világháborúban már előkerült? Később a bajusz is veszített a népszerűségéből, főleg a nagyobb csukabajszok, barkók. A magyar férfiak szerintem az átlagosnál gyakrabban növesztettek bajuszt, de csak kisebbeket. Erre utal a délvidéki megtorlások egyik hátborzongató kínzási módszere, a bajusztépés 1944/45-ben.
M
@magyaros17: Itt alapvetően a bajuszviselés volt az érdekes (a téma egyébként az előző, bajuszlevágási esetről szóló szerdai posztunkból következett), a szakáll esetében a lehetőség viszont adott bárki számára, örömmel veszünk minden ilyen jellegű hozzászólást, írást! 🙂
@magyaros17: A bajuszt és a szakállt tényleg külön kell kezelni, amint az a szabályzatból is kitűnik… A bajuszviselés kvázi kötelező volt, a szakállviselés alternatív. Szóval (elvben) olyan nem lehetett, hogy valaki szakállt viselt, de bajuszt nem.
Mai találat „bajusz ügyben”: OSZK Mikrofilmtár, FM3/6245 Székesfehérvári Friss Újság 1921. február 6.
Újsághír: „Megengedték a katonáknak a bajuszborotválást. A hadsereg tagjainak eddig a bajuszt borotválni nem volt szabad, kivételt egyedül a volt 14. Wiadischgratz dragonyos ezred katonái képezték, akiknek még Mária Terézia császárnő engedélyezte ezt a kiváltságot annak emlékére, hogy a kolini csata sorsát ennek az ezrednek beavatkozása döntötte el az ő fiatal gyermekarcú katonáival. Az „Öltözet és felszerelési szabályzat” helyesbítésére egy most kiadott miniszteri rendelet szakít ezzel a tradícióval, amennyiben a bajusz borotválását tiltó rendeletét hatályon kívül helyezte.”
@RózsafiJános: Hogyan ért véget 1921-ben a történet! 🙂 Köszönjük János!
@RózsafiJános: @PintérTamás: igen, de ez már egy másik hadsereg volt….
@MTi: Persze, de a bajuszlevágás tilalma ekkor szűnt meg!
Miért volt kötelező a bajusz viselése?
Annyit találtam, hogy állítólag Mátyás király rendelte el először.
@Hársfalvi Ákos: A kérdés jó, várjuk a „tudományosan alátámasztott” megfejtését! 🙂
A teljes szőrtelenséget azért tiltották, mert bizonyos fokig abnormisnak tekintették…! Mármint férfiember számára. Nem véletlen, hogy a kopaszság már csak segédszolgálatra tette alkalmassá az újoncokat.