Egy délvidéki tisztviselő katonai pályafutásának dokumentumai
Pozojevich Dezső nevével és arcképével egy 1916 januárjában, Módoson készült felvételen találkoztunk először. Amikor az említett csoportképet közzétettük, még nem gondoltuk, hogy a rajta szereplő személyek egyike hamarosan több lesz puszta névnél és arcnál.
Pozojevich Dezső Amerikában élő unokái, Judit és Tamás rátaláltak a fotóra itt a blogon, és pár napon belül elküldték nekünk nagyapjuk még meglévő személyes dokumentumait, amelyek közzétételére felhatalmazást kaptunk.
A megküldött dokumentumokból eléggé jól rekonstruálható Pozojevich Dezső katonai pályafutása.
1915-ben, rudnai születésűként, a módosi sorozójárás szerint került a verseci 7. honvéd gyalogezredbe, iskolai végzettségének megfelelően tartalékos hadapródjelölt őrmesterként.
1916 május és október között a román fronton harcolt, megsebesült, majd 1917 februárjában tartalékos hadnaggyá léptették elő. Valószínűsíthető, hogy felgyógyulása után helyezték át a 301. honvéd gyalogezredhez.
Harctéren tanúsított teljesítményéért I. osztályú ezüst, illetve bronz Vitézségi Éremre terjesztették fel. Érdekesség, hogy mindkét kitüntetést hadapródjelöltként vagy zászlósként érdemelte ki, de már hadnagyként kapta meg őket.
Az iratokból kiderült, hogy Pozojevich Dezső vezetéknevét Pozsgayra magyarosítatta, ennek okáról azonban nincs szó az önéletrajzában.
Nekem ez a körülmény felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis kitüntetései alapján jogosult volt felvételét kérelmezni a Vitézi Rendbe, amihez feltételül szabhatták a névváltoztatást. Ebben a kérdésben segítséget kértem, aminek folytán kiderült, hogy Dr. Pozsgay Dezsőt nagy valószínűséggel 1940-ben vitézzé avatták, sajnos az esemény pontos dátuma és a sorolási szám nem ismeretes. A kitüntetéseiről a Hadilevéltár által 1938-ban kiállított igazolvány minden bizonnyal a jogosultság igazolásához kellett.
Ugyan egyik fennmaradt dokumentumban sem szerepel vitézként, de ez teljesen érthető, ugyanis ezek java az avatás előtt keletkezett, az 1948 után írt önéletrajzban pedig nyilván nem volt okos dolog ezzel kérkedni.
A dokumentumok:
Pozsgay (Pozojevich) Dezső 1948 körül írt önéletrajza
Jegyzék Pozojevich Dezső legénységi kitüntetéseiről
Jegyzék Pozojevich Dezső legénységi kitüntetéseiről, hátoldal
Az úgynevezett emléklap, amelyet a „nemtényleges” szolgálati viszonyban állók kaptak. Ez a dokumentum feljogosította őket, hogy bizonyos alkalmakkor egyenruhát viselhessenek.
Igazolvány a Magyar Háborús Emlékérem viselésére
Igazolvány a Hadirokkant jelvény viseléséről
A Hadilevéltár által kiállított igazolás a vitézségi érmekről
Dr. vitéz Pozsgay Dezső rekonstruált kitüntetéssora: I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme egy sebesülési sávval és hadirokkant jelvénnyel, Magyar Háborús Emlékérem és a Vitézi Jelvény
(Fotó: Cimbineus)
Köszönetnyilvánítás: Dr. Szentváry-Lukács Jánosnak a vitézzé avatással kapcsolatos információkért és Cimbineusnak a kitüntetéssor összeállításáért
Nahát, 1944-ben nálunk Mosonmagyaróváron esett fogságba. Le a kalappal, bátor ember volt, és erősen motivált, ha 1919-ben is képes volt tanulni, meg elvégezni a jogot. 24 évesen már hadirokkant veterán. Ilyenkor mindig az jut az eszembe mit össze tudunk panaszkodni a mai magyar valóságon, egy szavunk se lehet.
Remek összeállítás! Valóban, sajnos mi mindig többet panaszkodunk, mint azok, akiknek igazán lenne rá oka (más korban, vagy más helyen)! Örülök, hogy Amerikában is olvassák ezt a remek oldalt és így megismerhettük egy nagyszerű ember történetét!
Egy újabb szép történet került most elénk! A személyességük miatt ezek különösen értékesek, hiszen arról is meg tudunk győződni, hogy a hősök emléke tovább él ma is.
Én éppen azért látogatom ezt az oldalt, mert erőt merítek az itt olvasottakból a ma kisebb-nagyobb harcaihoz. Látom a példaképeket és kitartok minden ellenére a helyemen…
M
Egyébként Versecen ma is él egy maroknyi magyar, van kultúrkörük, ápolják a hagyományokat, bár ott az al-Dunánál a legtávolabb fekvő szórványban nagyon nehéz a soruk.
M
A történetet még lehet folytatni, ugyanis Dr. Pozsgay Dezsőről van iratanyag a levéltárban 1895/1700, illetve 1895/2481 jelzet alatt.
@BálintFerenc: nosza, várjuk a folytatást!
@MTi: Ha fénypostával küldesz egy időkibővítőt, lehet róla szó…:(
@BálintFerenc: kell az az időkibővítő, mert úgy tűnik, hogy a családnak is lesz még anyaga! 🙂
Pozsgay Jutka levélben tájékoztatott, hogy már a megjelenés napján olvasta az írást, amit elküldött a testvéreinek is és még további dokumentumokat is találtak a vitézi címmel kapcsolatban. Többek között ezt írta: „Megint nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen szép összefoglaló jelent meg Nagyapánkról a Nagy Háború blogon.”
Úgyhogy hajrá, Feri! 🙂