Ha Kosztolányi írt volna versciklust a szegény képszerkesztő panaszairól, bizonyára megörökíti benne az első világháborúval ilyen-olyan kapcsolatban álló könyvek illusztrálásával megbízott szakemberek örök fájdalmának forrását: hogy a szarajevói merényletről nem maradt fenn egyetlen egykorú fényképfelvétel sem.
Ismerünk képeket, amelyek közvetlenül a pisztolylövések előtt készültek, és ismerünk olyanokat, amelyek nem sokkal a gyilkosság után keletkeztek. Úgy látszik azonban, hogy magát a merénylet pillanatait nem sikerült megörökítenie egyetlen akkori fotósnak sem. Így aztán, ha a képszerkesztő nem fanyalodik arra, hogy korabeli rajzokat használjon fel (amelyek pontosságával kapcsolatban jogosan merül fel kétely), akkor leginkább azt a képet veszi elő, amelyen egy sötét ruhás fiatalembert vesznek éppen őrizetbe és amelyik köztudomásúlag Gavrilo Princip, a merénylő elfogását ábrázolja. Vagy nem is ő van a képen, hanem egy másik merénylő: Nedeljko Čabrinović, aki a kézigránátot hajította a trónörökös gépkocsijára? Ha képzeletbeli statisztikát csinálnánk az ominózus kép aláírásaiból, kétség kívül nagy fölényben volna az első változat: jóval több esetben azonosítják a főszereplőt Princippel, mint Čabrinovićcsal. Ám a statisztikában kéne helyet biztosítanunk egy harmadik rubrikának is.
A kép, amely NEM Gavrilo Princip elfogását ábrázolja
Valójában ugyanis a nevezetes képen nem Princip elfogása látható, és nem is Čabrinovićé. Ferdinand (Ferdo) Behr az, akit éppen elfognak, Princip egyik jóbarátja, aki jelen volt a merényletnél és bele is avatkozott a pisztolylövéseket követően kialakuló közelharcba. A fotón utólag ismerte fel saját magát és erről a korabeli sajtóban be is számolt. Mindez nem újdonság, a merénylet történetét feldolgozó számos szakmunka tartalmazza. (Vladimir Dedijer közel fél évszázaddal ezelőtt megjelent, angol nyelven is hozzáférhető művében – The Road to Sarajevo – még a Behr-féle beszámoló forrását is megadja.) Ennek ellenére makacsul tovább él a legenda, úgy látszik kiirthatatlanul. Talán most a centenárium alkalmából eljött az ideje, hogy leszámoljunk vele. Ez persze nehéz lesz, ha még a BBC is tovább terjeszti…
Sajnos! A győztesek írják a történelmet 🙂
@rangelistvan: Jelen esetben talán nem erről van szó, István. Szerintem ők sem néztek utána. Szerencsére van, aki még „képben van”!
Itt is köszönjük Pollmann Ferencnek a posztot!
@rangelistvan: Nem hiszem, hogy ebben az esetben a győzteseknek állna érdekében a legenda fennmaradása. Eleinte nyilván elég sok korabeli sajtótermék közölte le téves aláírással a fotót. Ezek – mivel korabeliek – utóbb könnyen tűnhetnek hitelesnek a mai szerkesztők számára, akik nem mélyedtek el alaposabban a szarajevói merénylet történetében. Egyébként nem ez az egyedüli rejtély a felvétellel kapcsolatban. Nem tudni egyelőre ugyanis, ki készítette. Akit közelebbről érdekel a dolog, olvassa el Anton Holzer, a neves osztrák fotótörténész ez ügyben végzett viszsgálódásának eredményét. diepresse.com/home/spectrum/zeichenderzeit/766288/Der-Morder-der-keiner-war
A napokban hallottam valami információt arról is, hogy esetleg magyar vonatkozása is van a kép keletkezésének. Próbálok utánajárni és majd jelentkezem, mire jutottam.