Egy zentai őrmester a Nagy Háborúban: Povázai Vince

Katonaidejének kitöltése után a zentai Povázai Vince szakácsként szolgált tovább a Monarchia hadseregében, ahol derekasan végigszolgálta a háborút. Olyannyira, hogy meg is sebesült és több kitüntetésben is részesült. A háborút követően földművesként kereste kenyerét és már csak tortasütésre vállalkozott… Egy életút sok dokumentummal és fotóval.

Povázai Vince őrmester élettörténetének a felderítésében unokája, Belec Imre volt segítségemre.

 Povázai Vince 1908-ban, még szakaszvezetőként, Budapesten. A képen viselt kitüntetés a Katonai Jubileumi Kereszt

Povázai Vince 1884. január 12-én látta meg a napvilágot Zentán, Povázai András és Kállai Julianna gyermekeként.

 Povázai Vince születésének/keresztelésének bejegyzése a zentai Szent István plébánia keresztelési anyakönyvében.

1905-ben vonult be katonai szolgálatra a szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezredhez: a III. zászlóaljhoz osztották be, amely abban az időben Budapesten állomásozott. A 86/III. zászlóaljat 1908-ban a Drina folyó partján fekvő boszniai Višegrádba vezényelték: ettől az időtől kezdve a III. zászlóalj kikülönítve tevékenykedett.

Povázai Vince katonai idejének leszolgálását követően – továbbszolgálóként mint tiszti szakács – maradt a hadseregben. Vince 1912 januárjában határozta el – ekkor már szakaszvezető, címzetes őrmester volt – hogy megházasodik. Az ő esetében ez aránylag könnyen ment: a zászlóaljparancsnok írt egy jóváhagyást, amivel már lehetett is az anyakönyvvezető elé járulni.

 A 86/III. zászlóalj parancsnoka által Povázai Vince számára kiállított házassági engedély

Povázai Vince és Boros Gyevi Franciska házasságkötésére 1912. február 20-án Zentán került sor.

 Povázai Vince és Boros Gyevi Franciska házasságkötésének bejegyzése a zentai házasságkötési anyakönyvben.

 Az ifjú pár

A friss házasok Povázai őrmester szolgálati helyére, Višegradba költöztek. A boszniai város 1914-ig terjedő történetét a Nobel-díjas jugoszláv író, Ivo Andrić írta meg Híd a Drinán (Na Drini ćuprija) című regényében.

 Višegrad (Bosznia) korabeli képeslapon

Első gyermekük, Franciska Julianna – adatközlőm édesanyja – Zentán született meg 1913. február 15-án a helyi posta épületében, ahol az anya rokona dolgozott, és akinél megszálltak. A születési anyakönyvben a szülők állandó lakhelyeként a boszniai várost tüntették fel. A család hamarosan ismét együtt volt Višegradban.

 Levél a messzi távolból: „Kedves Mama! Üdvözöljük kedves névnapját. Szerető gyermekei: Vince, Franciska és kis leányuk Franciska”

Amikor már egyértelmű volt, hogy a háború kitörése elkerülhetetlen, az anya kislányával – mindenüket hátrahagyva – visszaköltözött Zentára. 1915. január 22-én Zentán megszületett Povázai őrmester fia, aki a keresztségben apja nevét kapta. Ifjabb Povázai Vince – adatközlőm nagybátyja – fiatalon, 1948-ban hunyt el.

A 86/III. zászlóalj a cs. és kir. 7. hegyidandár alakulataként – a 6. osztrák–magyar hadsereg kötelékében – részt vett a Boszniából Szerbia ellen indított hadműveletekben.

A dandárt Olaszország hadbalépését követően 1915 júniusában az Isonzó mentére vezényelték, és itt küzdötte végig a háborút.

 Povázai Vince őrmester tábori körülmények között. Háttérben feltehetően a tiszti konyha „épülete”

A cs. és kir. 86/III. zászlóalj Tolmein környékén, Selo községnél harcolva 1915 és 1917 között részt vett az isonzói csatákban.

 Povázai őrmester és csapata

A zászlóalj 1918 tavaszán visszatért – a szintén az olasz hadszíntérre vezényelt – „anyaezred” kötelékébe, és itt fejezte be a háborút.

A családi legendárium szerint Povázai őrmester légnyomást kapott, egyszer pedig könnyebben megsebesült: egy „fáradt” golyó hátba találta, és azt egy bosnyák katona a fogával húzta ki az őrmester úr hátából! Tény, hogy 20 %-os rokkantként szerelt le.

Kitüntetései a Katonai Jubileumi Kereszt, ezen kívül a Délvidék hadtörténete c. kiadvány szerint a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem, a Bronz Vitézségi Érem, a Koronás Ezüst Érdemkereszt, a Károly Csapatkereszt, a Vaskereszt, a Vöröskereszt díszérme és több szolgálati kereszt. Kitüntetési felterjesztéseiben a következőket írták róla (a fordításért köszönet illeti Dr. Kiss Gábor főlevéltárost):

26237. sz. javaslat

A mozgósítás óta szakadatlan a harctéren tartózkodik.

A csatákban nagyon hősies és rettenthetetlen volt és a legnehezebb helyzetekben is megőrizte hidegvérét. Különösen igaz ez a szerbiai Ruda magaslaton és Vranovicán vívott csatákra.

Balogh őrnagy az Ezüst Vitézségi Érem II. osztályát javasolta, de végül a Bronz Vitézségi Érmet kapta.

 Povázai őrmester kitüntetési felterjesztése 1915-ből.
(HM HIM – Hadtörténelmi Levéltár)

80329/I. sz. javaslat

Aktív szolgálati ideje: 10 év 2 hó

1914. júl. 27. óta a harctéren.

Az ellenség előtt tanúsított kiváló szolgálatért.

Szolgálatát mindig kiválóan ellátta. Kötelességtudó magatartása minden időben a bajtársai előtt példaként állt. A legnehezebb helyzetekben az élelmező tisztnek is valóságos támasza volt. Ezzel hozzájárult, hogy a zászlóalj ellenség előtti ellátása mindig kifogástalan volt. Szolgálatát már békeidőben is a legnagyobb megelégedéssel látta el.

Javaslat: Koronás Ezüst Érdemkereszt

 Povázai őrmester kitüntetési felterjesztése 1916-ból.
(HM HIM – Hadtörténelmi Levéltár)

80329/II.

Különösen hősies helytállás az 1917. 10. 24 és 11. 07. között lezajlott csatákban.

Javaslat: Ezüst Vitézségi Érem II. oszt.

 Povázai őrmester kitüntetési felterjesztése 1917-ből.
(HM HIM – Hadtörténelmi Levéltár)

Adatközlőm szerint a nagyapja vicces ember volt, a háborúról nem sokat beszélt a gyerekeknek. Arra emlékszik, az olaszokról azt mesélte: olyan pontosan céloztak, hogy „képesek voltak beletalálni az üstbe is”.

A háborút követően Povázai Vince földművesként kereste kenyerét.

 Povázai Vince (a hátsó sorban középen) a háborút követően

 Povázai Vince számára 1943-ban kiállított hatósági bizonyítvány

Főzni csak ritkán főzött, viszont az ünnepekre, családi eseményekre mindig sütött tortát: ez volt a kedvtelése. 1953-ban, 69 évesen hunyt el.