„Navigare necesse est” – ennek a szellemében tevékenykedett a Bodrog monitor is a Nagy Háborúban a Dunán fel, és le a Fekete tengerig, s majdnem vissza… Dr. Katona József írásában néhány korabeli fotólap apropóján emlékezik meg a napjainkban újjáéledt Bodrogról.
A császári és királyi flotta megrendelésére az első monitor pár 1871-ben készült el, amelyek a Maros és a Leitha nevet kapták. Az 1903-04 között épült Bodrog monitor a háború kitörésekor azonnal megkezdte küldetését, Belgrád bombázását, de emellett számtalan feladata volt: felderítések végzése, szárazföldi csapatok támogatása, csapásmérés ellenséges csapatokra, vízi objektumok őrzése, aknamentesítés. Emlékezetes, hogy a testvérhajója, a Temes monitor 1914. október 23-án aknára futott és elsüllyedt, a személyzet 31 tagja vesztette életét.
A flottillába tartozó korabeli monitor a Dunán
A Bodrog kereskedelmi hajókat is vezetett át az aknamentesített területeken, uszályokat is zsákmányolt. Ritkaságként ma is vízen áll, dacára annak, hogy kétszer elsüllyesztették. A világ nyolcadik legnagyobb hadiflottájába tartozó Bodrog monitort 1903-ban Újpesten bocsájtották vízre, hossza 56,2 méter, szélessége 9,5 méter, merülési mélysége 1,2 méter volt, ez tette lehetővé, hogy a sokszor alacsony vízállás ellenére Odesszáig is eljusson.
Dunai monitorok képe Odesszában 1918 áprilisában
Jelentős tűzereje volt elől kettős, hátul egy forgatható lövegtornyaival, 5 ágyújával, két géppuskájával. Tekintettel a szomorú tényre, hogy a Nagy Háborúból alig maradtak meg hajók, tárgyi emlékek, érdemes szólni e monitor kalandos sorsáról.
1918. október 31-én útján hazafelé megfeneklett – a zátonyról lehúzni nem sikerült –, a szerbek lőni kezdték, legénysége elmenekült.
A Bodrogon szolgálatot teljesített matróz képe
A szerbek elkobozták, és Száva néven szolgálatba állították. A második világháborúban a jugoszláv hadsereg flottájába tartozott, ezt követően a Száván kavicsszállítóként dolgozott. Totálisan lerobbanva „nyugdíjazták”, azonban 2000-ben örökségvédelem alá került, Apatinban megkezdődött felújítása, amely – hála a gondviselésnek – csodásan sikerült. Úszó, látogatható múzeummá alakult e becses ritka emlék. Szívesen látnánk Budapesten vendégségben, a szintén újjávarázsolt Leitha is biztosan örülne 117 éves társának.
Ma már csak elszórtan léteznek eredeti dokumentumok e régi monitorokról, a megsárgult papírok tönkrementek, vagy elpusztultak. Családok elvétve őriznek képeket méltatlanul elfelejtett hadtörténelmünk eseményeiről.
A Bodrog mentőöve mögött felsorakozó matrózok, x-kszel jelölve Snopper Gyula matróz
A Bodrog monitoron 1915-től szolgáló Snopper Gyula matróznak írt unikális képeslap eredeti szöveges és kör hajóbélyegzővel ellátva
A háborút nem a cs. és kir. dunai flottilla vesztette el. Kötelességünk megemlékezni az életüket hazájukért adó hőseinkről és a túlélőkről. Ezt segítette Snopper Zsuzsa is, akitől – a máig pihenő – vallatható dokumentumokat kaptam. Örömmel osztom meg ezeket az olvasókkal.
Érdekes poszt egy különleges fegyvernemről, amelynek nagyon sok hagyományápolója van ma is.
Tetszik, hogy ismét egy családi fotó vagy képeslap indította el a kutatást.
Az első ágyúlövést leadó monitorról lehetne vitázni, de az végzetes volt, hogy a 12 monitorból csak a Bodrog nem tért vissza Budapestre 1918 novemberében. Bár lehet hogy ez volt a szerencséje, mert a másik 3 délszlávoknak átadott hajót évtizedekkel később szétbontották.
„Die BODROG lebt!” (A hajók nőneműek!!!)
http://www.doppeladler.com/da/kuk/sms-bodrog-schwimmt-wieder/