Egy tenyérbe való, megsárgult, fedelét vesztett, vonalas katonafüzet: olyan írt bele, aki általában csak a legszükségesebbeket jegyzi fel. Egy maréknyi levelezőlap, Przemyśl ostroma idejéből, majd orosz hadifogságból. Ennyi maradt ránk a Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjteményében egy közhonvéd családapa után.

Knapovics Ármin 1884. augusztus 8-án született Budapesten. Házasságon kívüli gyerek volt, édesanyja vette a nevére. Nem tudjuk, vajon a millennium lázában változtatta-e keresztnevét Árpádra, vagy netán összefügg azzal az esettel, amikor mint kőműves-segédet gyilkossági ügybe keveredve elítélték? A két utónevet mindenesetre felváltva használta, hivatalos ügyekben az Ármint. Saját bevallása szerint 1907-ben szabadult fel, mint pala- és cserépfedőmester.

 A házassági anyakönyv
(Forrás: FamilySearch)

Családalapítása is érdekesen ment végbe: még cserépfedő segédként jegyezték be az anyakönyvbe, amikor Pestújhelyen 1913. február 19-én vette feleségül a megözvegyült Ferenczi Jusztina Erzsébetet (Kecskemét, 1880. december 1. – Budapest, 1950. január 9.). Valószínűleg addigra már évek óta együtt élt az asszonnyal a pestújhelyi gr. Andrássy Gyula út 34. sz. házban – mindkettőjük lakcíme ez volt –, mert 1911. augusztus 6-án megszületett Anna Terézia lányuk, s valószínűleg a második kislány, Jusztina (Pestújhely, 1913.) érkezése kapcsán döntöttek a házasságról és a Budapest belterületére költözésről. Harmadik gyermekükről, Sáráról (Sárikáról) csak annyit tudunk, hogy viselkedése, rosszalkodása miatt említette levelezőlapjain – talán az első házasságból való nagyobb kislányról van szó, a másik kettőről sokkal érzelmesebben írt.

Nem épp a legjobb hírű környékre, Külső-Erzsébetvárosba, a Budapest VII. Bem utca (ma: Jobbágy utca) 5. számú házba települtek át. A férj és családapa 1920-ban itt, néhány házzal arrébb alapította meg vállalkozását is: Knapovics Ármin, Keppich József és Csitbay József budapesti lakosok, pala- és cserépfedő iparüzlettulajdonosok együtt hozták létre a Knapovics, Keppich és Csitbay „közkereseti társaságot”, bejegyeztetve azt Budapest, VII., Bem utca 11. alá.

 A Magyar Athletikai Szövetség Évkönyvében 1921-ben megjelent hirdetés helye nem véletlen: Csitbay József (1896 -?) atléta, hosszútávfutó az MTK sportolójaként 1922-ben mezei futásban egyéniben győzött; 1922-ben, 1923-ban és 1924-ben csapatban is bajnokságot nyert az MTK 5000 méteres futó csapatával. Kevéssé tudott azonban, hogy eredeti foglalkozását tekintve maga is tetőfedőmester volt.
(Forrás: ADT)

Csitbay hamarosan kikopott a cégből, ám Keppich Józseffel majd tíz éven át megmaradt a társulás. A M. kir. Szabadalmi Bíróság 93605. sz. – VIII/b. oszt. lajstromszám alatt Keppich mérnökkel közösen 1926. október 2-án „Kötés cserepekhez” témában találmányt nyújtottak be, amely a „tetőcserepeknek a tetőn való megvasalására vonatkozik s oly bilincset szolgáltat, amely a cserepet szilárdan és tartósan köti lécezetéhez.” Egyre nagyobb feladatokra vállalkozhattak, a jelek szerint igen sikeresen, nem utolsó sorban a szépen gyarapodó kincstári kapcsolatoknak köszönhetően. A m. kir. államépítészeti hivatal kincstári építmények építési és karbantartási osztálya a m. kir. Ludovika Akadémia emeletes istállóépületének műpala és tetőfedő munkálataira 1926. október 13-án versenytárgyalást hirdetett, erre a cserepes megbízásra a Knapovics és Keppich cég költségbecslést adott be, akárcsak egy évvel később a Ferenc József laktanya (az Üllői úti MVM Dome sportaréna helyén állt, a m. kir. 1. honvéd gyalogezred szálláshelye volt) épületeinek tetőfedő munkálataira közzétett megmérettetésre. 1930-ban Knapovics már önállósulva nyújtott be tetőfedési árajánlatot a Ludovika Akadémia tatarozási munkáira az 1. vegyesdandár parancsnokság által kiírt tenderre, s ugyanekkor jelentkezett a hűvösvölgyi Bocskai István reáliskolai nevelőintézetben végzendő kőműves-, bádogos-, szobafestő- és mázoló-, valamint tetőfedőmunkákra is. Szintén e hónapokban kalkulációt adott a m. kir. állami Erzsébet Nőiskola épületén szükséges beruházásokra. Nagy munkák egész sorát vállalta el és teljesítette. Szakmabeli elismertségét jelzi, hogy iparostanonc-elöljáró lett, megválasztották tanonc- és mester-vizsgabizottsági tagnak, sőt adófelszólamlási bizottsági tag is volt. A róla szóló egyetlen kurta életrajz külön kiemeli, hogy az 1924 decemberében megalakult Tetőfedők Atlétikai Clubja dísztaggá választotta.

Knapovics Árpád tetőfedő mester 1950-ben szerepelt utoljára a távbeszélő-névsorban. 1956. május 5-én hunyt el, életének 71. évében. Sírja az Új Köztemetőben található.

Családos emberként, kétkezi munkásként élte meg a világháború kitörését; valószínűleg azonnal mozgósították – ekkor töltötte be 30 életévét. Levelezésének címzéséből – K. u. K. Inf. Reg. No. 32. II. A.A. – kitűnik, hogy a cs. és kir. 32. gyalogezred II. munkásosztagában (Arbeiter-Abteilung) teljesített szolgálatot, így került Przemyślbe. A Tinódi Varga Sándor által szerkesztett 32-es gyalogezred-történet idevonatkozó részéből idézünk: „1914. augusztus 12-én mintegy 1500 főnyi 32-es osztag vonult át zeneszó mellett Budapest zászlódíszbe öltöztetett utcáin a józsefvárosi pályaudvarra. Csupa idősebb ember, vállukon ásó és csákány a puska helyett. 32-es katonai munkásosztagok voltak és Przemyslre mentek, hogy kezük munkájával segítsék elő a vár felszerelését és, ha kell, a védelmezését. Pár nap múlva már reggeltől estig munkában álltak, erdőket irtottak, sáncokat ástak, akadályokat, utakat építettek és mit sem tudtak a kint dúló nagy küzdelemről, míg a szeptember 22-én közéjük csapó orosz gránátok nem figyelmeztették a háború borzalmaira. Az oroszok nemsokára teljesen körülzárták a várat. Munkásosztagaink ekkor fokozott erővel dolgoztak, most már nem nappal, hanem főként éjjel s mivel az oroszoktól támadott délkeleti arcvonalra voltak beosztva, sokszor a leghevesebb tűzben teljesítették nehéz szolgálatukat. Puska nélkül, csupán ásóval a kezükben is hősök voltak, a kötelességteljesítés hősei. Az orosz támadás mind hevesebb lett. Október 5-ikétől kezdve 72 órán át egyik roham a másikat érte a délkeleti arcvonalon. A helyzet válságos volt. És ekkor munkásosztagaink minden parancs nélkül fegyvert ragadtak és beálltak a védők soraiba. Amikor pedig a rohamok alábbhagytak, erélyes parancsszóval kellett velük a fegyvert letétetni. Most következett legszomorúbb és legnehezebb munkájuk: a száz és száz elesett hullájának eltakarítása, szintén csak éjjeli munkában, mert nappal az orosz tüzérség tevékenysége még az emberi kegyeletnek ezt a megnyilvánulását sem engedte. De végre ütött a szabadulás órája is: október 22-én újból előtörő hadseregeink felszabadították Przemysl várát. Az öröm azonban nem sokáig tartott, mert hadseregeink megint visszavonultak és november 12-én az oroszok ismét elzárták a várat a külvilágtól. Az oroszok most már óvatosabban, lassabban fogtak hozzá a döntő támadáshoz, úgyhogy a védőknek kötelességük teljesítése mellett még szórakozásra is maradt idejük, amíg az éhínség réme el nem vette a kedvüket. De mindenki panasz nélkül teljesítette kötelességét, mert bízott benne, hogy a megpróbáltatásoknak ez a legrettenetesebb ideje is el fog múlni és újból megjönnek a felszabadító seregek. 32-eseink ekkor, illetőleg már 1915. január 10-ike óta, puskával cserélték fel szerszámaikat és a honvédok oldalán küzdöttek. Erejük mindjobban fogyott, de a március 17-iki orosz rohamokat még visszavetették és 18-án még egy utolsó rohammal megkísérelték az orosz gyűrű áttörését. A vállalkozás, mint ismeretes, az orosz túlerő miatt meghiusult és a kitörők csoportjának ismét vissza kellett húzódnia a várba. 32-eseink ebben a vállalkozásban szintén részt vettek s többek közt ők fedezték a honvédek visszavonulását is. Ezek után, miután március 22-én az utolsó darab kenyér is elfogyott, letették a puskát és ismét munkásosztagokká alakultak át — most már nem azért, hogy építsenek, hanem azért, hogy ami még ép volt, azt is lerombolják. A vár átadása után az oroszok 32-eseinket is Szibériába szállították.”

Knapovics levelezőlapjainak első adagja a vár első ostromához kapcsolódik. Kezdettől a külső erődöv egyik kiemelt pontjához: a városmagtól mintegy 10 km távolságra fekvő, 1882–1886 között épített, Daniel von Salis-Soglio tábornok-főfelügyelő nevét viselő Werk I. tüzérségi erődhöz osztották be őt és társait. A feladó címe a levlapokon így egészült ki a „Presemysl [!] bei Siedliska” kitétellel. „Ungár” – írta mindegyikre országnévként, és a címzés német nyelvű elkövetésében ki is merült német nyelvtudása.

 A Salis-Soglio erőd képe
(Forrás: a szerző felvétele)

A körbélyegző is változatlan: „SIEDLISKA a bei PRZEMYŚL * koło PRZEMYSLA”

 A körbélyegző lenyomata

Hazaírt sorait olvasva nem ér minket nagy meglepetés: mindegyik lapjának címzettje a felesége, akit a kor szokásának megfelelően „kedves fiacskám”-nak szólít és tegez. A témák a megszokottak. Az egészség a legfontosabb kérdéskör, a honvágy gyakran felbukkan, szeretettel gondol családja minden tagjára és információkat szeretne kapni róluk. Foglalkoztatja az otthoni élet, a hátrahagyott, elintézetlennek tűnő ügyeket igyekszik elrendezni, lezárni. Visszatérő elem az újság- és csomagküldés, utóbbiban ruházat és élelmiszer (sütemény, szalonna) kérése, ugyanezek nyugtázása, a rokonok, ismerősök üdvözlése.

A kéz, amely a levelezőlapokat írja, gyakorlatlan. Ez meglátszik az írásképen, a mondanivaló bizony sokszor átnyúlik a címzésoldalra. A helyesírás kiegyensúlyozatlan, a központozás, az írásjelek, a kis- és nagybetűk megkülönböztetése rendszertelen, a papírra vetett szöveg teljesen élőbeszéd-szerű. Az első pillantásra kicenzúrázott szövegnek tűnő satírozásról, átírásról kiderül, hogy Knapovics saját kezű javításairól van szó – cenzúra nyomát nem látjuk e levelezőlapokon. Megtudhatjuk, hogy a feleség rendszeresen számozza a férjének elküldött levelezőlapokat – ez a gyakorlat nagyon hamar elterjedt, miután a tábori postaszolgálat kézbesítése akadozott –, azonban ebbe nagyon bele lehetett bonyolódni és az ő esetükben egy egész levelezőlap sem volt elég a kérdés tisztázásához. Megjegyzendő, hogy maga Knapovics kísérletet sem tett levelezőlapjai számozására… kivéve, amikor mondanivalója meghaladta egy levlap terjedelmét, s akkor egyenként megcímezve, de az olvasási sorrend kedvéért megszámozva küldte el a lapokat – mint azt az első ostromról szóló beszámolóból láthatjuk; más lapoknál szám híján csupán azért következtethetünk erre, mert megszólítás nélkül csöppenünk a mondandó közepébe kerülve, illetve lezáratlanul marad a megkezdett gondolat.

VIII/16. Kedves fiacskám,
Ha levelemet megkapod légy szives irjál a gyerekekről hogy egéségesek e, nem emleget e a panikam és te hogy hogy vagy ===== és voltál e a telekre fizetni és ha nem voltál légy szives fizes ki ami jár azt a 80 koronát ne hogy azt el hanyagoljuk. Kedves fiacskám még egyre kérlek légy szives 12dik étől egész 15dikéig a Pesti Hirlapot elküldeni és ha süteményt ha csinálsz diós és mákos omlóst csinálj. Maradok szerető apátok Árpád. Tisztelem a Mihály bácsit a Kucserát és a nénikét Dankovicsot a Kohát a Kulhanyit és az összes ismerősöket.

VIII. 20. Kedves Fiacskám
Lapodat megkaptam a melynek nagyon nagyon megörültem itt az idegenben édes fiacskám ha irsz legy szives ird hogy megy othon a munka a Kucserának? és adott e valamit már neked, és olykor és olykor szimatolyd ki vagy néz olykor oda hoggy menyit fizet ezt tudod azért irom hogy tudgyam magam mihoz tarcsak magam a haza gyövök. És ha küldöt a csomagot tisztaságiciknek ad fel és a cimemet röviden ird meg nem kel olyan hoszan hosszan és te irhatsz zártlevelező lapot is nem kel nyitot kártyát irnod czimem ez Siedliska. Galiczia bei Prezemysl Knapovics A. Árpád K.u.K. Inf. Reg.No.32. II. A. A. csokol apátok Árpád

Siedliska 1914. VIII. 29.
Édes fiacskám nagyon sajnálom hogy másnak a leveléből olvastam hogy te amikor ott hagytad a nénikét rögtön ott volt a Vince. Idáig rendbe volna a dolog mert én azt jól tudom hogy egy ki csinált pakli volt a nénike és a Vince között, amit már régóta szőtek.

Édes fiacskám ha a levelemet meg kapod rögtön irjál hogy leszámolta e megkaptad e pénzünket igen vagy nem és hogy alottatok mikor leszámoltatok és mivel nyilatkoztatokat tetek az ismerősök. És te csak ne törd magad mert idáig kenyeret ettünk hogy bent nem voltunk és nekem semi féle foglalkozást nekeres, nekem, mert azt hiszem, hogy ez idáig nem vagy ráutalva. Most már csak a Jó Istenre bízuk a sorsunkat csak talán egyszer meg segít ha haza gyövök. A csomagot ha feladott ugy ad fel a hogy az előbbi levelembe irtam de valami skatulyába tett be és ugy pakolld be. Maradok szerető férjed Árpád csokolak mindnyájatokat irj a gyerekekről.

1914. IX. 5.
Édes fiacskám Juszti
Leveledet megkaptam amelynek nagyon megörültem hogy Leveleidbe van egy pár jelenet olyan mikor elolvastam örömömbe sirtam pláné pláné a főhogy te előadot a leveledbe mintha előtem volnának Hidel fiacskám a hogy irod hogy a Panikám milyen tisztán beszél már és ő mindig ki akar menni a Vasékhoz (vidd őtet egyszer el) és a kis Jutkám már gagyogni kezd ez mind ugy tünik fel előtem mintha már tudja a Jó Isten mióta nem láttam volna már őket és ha irsz ird meg hogy viseli magát a Sárika nem e rosz és ha rosz ird csak meg nekem.

Siedliska 1914. IX/16.
Kedves fiacskám!
Értesítelek, hogy ez idáig a csomagodat amit másoczor feladtál még nem kaptam meg és tudatlak fiacskám a levelezésetröl hogy a folyó hó 11diki leveledben amelyben irod hogy a 4 dik lapot 2 levelet irtál ezt én nem tudom fiacskám megérteni hogy ezidáig én összesen 7 leveledet 5 kártyát és 2 levelet kaptam meg te meg már a 8dik 8dik lapot számozod, én haszt hiszem fiacskám hogy nekem csak akkor 1 lapom hiányzik azis csak folo hó 4dik 11 dik lapod közt hihányzik a 7 számu. Én meg utoljára folyo hó 12dikén irtam neked 3 lapot

Siedliska IX. 17. bélyegzővel ellátott levelezőlapja töredékesen maradt meg: … nagyon bánt engemet hogy én vagyok az a szerencsétlen hogy nem birom megkapni ugyan vannak itten többen is akik várják a csomagukat vagy a penzüket. A barátom szerencsésebb volt mint én az már meg kapta 8 8dikán én még mindig várom hogy már mikor gyön és ha irsz ird meg hogy mitt csomagoltál a csomagba? hogy vannak a gyerekek egésségesek e és te hogy vagy ne törd csak magad csak meg segít a jó Isten hogy viszont láthassuk egymást. Csokolak édes mindnyájatokat Árpád pá Panni Juszti Sári Juszti.

Október 11-én a Przemysl Tábori Ujság 6. számában hadihírei közt „Holtak eltakarítása” címen tudósítás utal Knapovicsék embert próbáló, kegyeletes teendőire: „A Siedlickai szakaszon a halottak eltemetése folyamatban van. Egészségügyi intézetünk a sebesületek felkutatásával, bekötözésével és ápolásával megfeszített munkát végez. Óriási sírokat ásnak, s ebben a munkásosztagnak az orosz foglyok segédkeznek.”

A pihenés óráiban Knapovics folytatta a levelezést az otthoniakkal:

Siedliska X./18.
Kedves fiacskám Juszti Tudosítalak régen várt leveledet Szeptember 12dikit most kaptam csak meg, és most már azt hiszem, hogy minden leveledet melyet hozám intéztél lassan megfogom őket kapni a Csomagomat melyet mult hó 1én hozám feladtad ez idáig még nem kaptam meg, ha érdemesnek találod néz utána hogy hon akadt meg. Máskor fiacskám egyre kérlek ha feladsz csomagot én Azt azt hiszem mindjár egy levelet is irsz nem s akkor legalább ird bele hogy mit adtál föl benne. hogy én tudjam meg hogy mit adtal fel nem e hiányzik.

Ő neki is irok most egy kártyát. Csokolak édes mindnyájatokat Isten veletek Árpád magadra és a gyerekekre vigyáz.

 Knapovics tintaceruzával írt lapjainak egyike – feltehetőleg a lap közepén egy időre abbahagyva az írást, más íróeszközzel fejezte be.

Ugyancsak töredékes Siedliska, X. 19 feladási bélyegzővel ellátott lapja, amelyen érződik, hogy az időjárás miatt melegebb ruházat és kiadósabb élelem is szükséges lenne:

… 3 darab ajánlot levelben minden megirtam csak azt nem amit legjobban szerettem volna meg írni fiacskám ha esetleg a csomagot még nem adtad fel légy szives a teveször kabátomat kimosni és azt bele pakolni mert erre egető szükségem volna rá itten ha esetleg feladtad már akkor légy szives ujbol egy csomagot feladni és ezt bele tenni de jelzem nem csak a kabátot füstölt szalonna sütemény okvetlen legyen benne mert ennek mindnek van itten hele. A fatertol kaptam egy levelet a melyben értesit a segély xxxje segély ő részéről is folyamodval van a miniszterurnál, az állami segély ez egész heles dolog tőletek csak abban ne hagyatok

Tinódi Varga Sándor ezredtörténetén kívül Lévai Jenő újságíró, szerkesztő, aki tüzérségi megfigyelőként vett részt az ostromban és maga is hadifogságba került, Éhség, árulás, Przemyśl (Budapest, 1933.) című visszaemlékezésében ezt írta az 1914. október 5-6-i éjszakai orosz támadásról: „legerősebben a szeptemberi volt állásunk, a VI. védőkerület 2. alkerülete (Siedliska) ellen buzgólkodtak az oroszok”. Csoda-e, hogy az ezt át- és túlélő Knapovics Árpád hazafias lelkesedésében elfeledkezett felesége névnapjáról és mentegetnie kellett magát?

Siedliska 1914. X/26.
Kedves fiacskám Juszti
Bocsás meg hogy enyire megfeletkeztem becses nevnapod alkalmábol. Fogadjad fiacskám legforrobb kivánatomat hogy a Jó Isten meg engedje meg minelelöbb erővel és egésségel tarcsuk meg kedves családunkal együt névnapodat Kedves fiacskám Oktober 7diki nap lesz talán élettemnek lesz a legnevezetesebb napja első sorban a te névnapod volt másodsorban talán te is olvastál rola az ujságokban ha nem olvastál rola légyszives ved meg a 19diki Pesti hirlapot vagy Az Estet abban bent van részletesen hogy mi történt itten Siedliska erődjei alatt Oktober hatodikárol hetedik viradojára ebben egy kicsit nekünk is emlékezetes lesz élményeimet ha a jo Isten haza enged előszoval fogom elmondani. Csak röviden irok itten pár szot hogy a Muszkáknak többet nem lesz kedvük megtámadni Presemysl várát pláné Siedliska erődjeit, mert itten akkor halom számra feküdtek a muszkák. Azért kérlek fiacskám semmiféle rémhireknek ne ülj fel, az igaz, hogy körül voltunk fogva a muszkáktól 3 hétig a vár, azért nem is ment a posta és vasut de ezis egy taktika volt a mi hadvezetőségünktől a mihez mink hat ökrök vagyunk, pláne oda haza azok a szoknyás katonák akik söprűnyélen nyargalnak??? És ha csak egy begyön a lakásodba valami rémhirel csak utasics ki és csak mond meg neki a mondani valodat. Azért mondom hogy a Muszkák többet nem fogják körülveni a várat Prseysl Prezemysl várrát mert ez emlékezetes lesz nekik rengeteg sok halotat és sok trén kocsit hagytak hátra fiacskám légy szives e két ujságot megvenni és ezt nekem elteni. Csomagot minden kéthétben légyszives küldeni mákos dios peigl és füstöltszalona okvetlen legyen bent szalami szükségtelen

Sajnos, mint tudjuk, Knapovics Árpád derűlátó jóslata nem vált valóra és az oroszok visszatértek. A második ostrom idejéről csak két levlapja maradt meg, amelynek feladói részéből úgy tűnik, hogy Knapovics tizedessé lépett elő, s a 155. honvéd hadosztály 9. visszatartott századában Dr. Gyika zászlóaljparancsnokságára osztották be (Hadtápposta: 445.).

III/15.
Édes fiacskám
Hosszas várakozások után nagy örömmel tudatlak, hogy máma megkaptam kedves lapodat. A feladot pénzt remélem azt is megkapom rövid idön belül. Az egeszsegemet ami illeti hála a jó Istennek meg van amit neked is drága jó gyermekeimnek is tiszta szivemből kivánok. Tiszteletemet ad átt az összes ismerőseimnek. Csokol szeretö apátok Árpád.

Ezt követően már csak egy tábori postai levelezőlapja jutott ki a várból, s legnagyobb bánatunkra ennek a keltezése olvasható a legkevésbé. Segítségünkre van a katonafüzet: „Eros hófuvás van nagy hideggel az éj sötétségében semit sem lehet latni csak az ágyu dörgést hallotuk… levelet irtam repülöposta utján marius 13dikán reggel 3-6 táboriőrs Repülőpostával küldött szürkészöld tábori postai levelezőlapja” a tintával írt rájegyzés szerint június 12-én kerülhetett a címzett kezébe:

Kedves fiacskám drága gyermekeim! Hoszas halgatásom után fogajátok legörömeb üdvözletemet tőletek elszakit messzeidegenböl. Egészségem felöl ne agodjatok miért hála a jó Istennek ebben az órában mondom hogy ez idáig meg van abban az álapotban amivel hazulról elbucsuztam xxxxx édesmindnyájatoktól. Kedves fiacskám most egyre kérlek a kártyám vétele után rögtön értesitsd alantiaknak hozzátartozóit hogy őkse neagodjanak egéssségük felül mert hála a jó Istennek meg van mindnyájának ez idáig és ha idejük engedi barmikéről rendelkezésükre bocsatod saját kezü aláírásukat. A Stefi feleséginek és a szüleinek szintén azt mondhatod nekik egéssége felől amit rólam és csókoltatja édesmindnyájukat nincs neki semmi baja. Üdvözletemet ad átt Kulhanyinak Horhoséknak Kucserának Vasséknak és az összes ismerősnek a gyerekekre vigyáz! és imátko[ztasd?] őket. Isten legyen őrzőtök. Csokol szerető apátok régen várt viszontlátásig. A galambokra ügyeljél.

 A repülőpostával kijuttatott levelezőlap hátoldala

Ezen az erősen megkopott, nehezen olvasható szövegű levelezőlapon Knapovics szokatlanul helytakarékos, apróbetűs írása mellett még öt sorstársa üzent szeretteinek: a vonalakkal leválasztott részekben egy vízaknai, egy karánsebesi, egy soroksári, egy budapesti és egy lajosmizsei honvéd. Mindössze ketten azonosíthatók közülük: Mizsai II. János, a cs. és kir. 32. gyalogezred 1. pótszázad (Lajosmizse, 1884.) póttartalékos gyalogosa hadifogságba került, s 1915. május 16-án Mervben, Transzkaszpi területen (ma: Merw, Türkmenisztán) halt meg; a másik 32-es póttartalékos baka, Princz Ferenc (Soroksár, 1884.) Tedzsenben, Transzkaszpi területen (ma: Tejen, Türkmenisztán) szenvedett hadifogságot.

Tallózzunk végül egy keveset a katonafüzetkében!

 Mutatvány a bejegyzésekből

1914 decemberében kezdődnek a bejegyzések, jól-rosszul felírt nevekkel, valószínűleg az őrszolgálat ellátása kapcsán. Knapovics Árpád saját magát is felsorolja köztük, őrvezetőként. A felsorolást ritkán szakítják meg érdembeli közlések. Ám a vége felé:

„Március 18. Melved.
Március 19. Melved szolg. … Utolso kirohanás volt a feladása elot a várnak az utolsó orosz áttörés oráiban éppen szolgálatban jelentetem az örmesteremnek megkezdték a mieink a támadás de 2 oráig xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx a csapatainkat vissza verték az oroszok aztan a várra oljan granát záport zuditott hogy az ember mást nem látot csak a gránát szilánk repülését 5 percen 35 granatot eresztet a várra a hó csak ugy szakadot Marcius 20an mellved szolgálatott 12-3 nappal
Marcius 21dikén 9-12…
Marcius 22dikén 12-3ig mel ez volt az utolso szolgal a varban.
Marcius 22dikei reggel 6 orakor adtuk fel a varatt.”

A rongyos szélű katonafüzet pedig folytatódik: egy névsorral, akikkel Knapovics Árpád elindult a hadifogság felé, felsorolva a településeket, amelyeken áthaladtak. Majd teljesen váratlanul egy sokkal határozottabb írású valaki Gyóni-verseket rögzít a füzetbe: Csak egy éjszakára…; Alexis levele Alexandrához; Visszavisz a szomorúságod; Magyar katonák dala; Vasárnap a sáncon. Ezután Knapovics bizonytalanabb írásképével bemásolva a Tábori Újság 1915. március 21-i, utolsó előtti számából a teljes első oldal „Babér” címmel: Ferenc József választávirata a Várparancsnoksághoz, Frigyes főherceg buzdító szavai – összességében Hermann Kusmanek gyalogsági tábornok búcsúszózata. Ezt egy ima szövege is követi, amelyet Knapovics így örökített meg: „Presemysl Werk I. ostroma alatt 1914. Oktober 7én d.e. 11 orakkor irta Szotke Ferenc”. Ez után már csak a hadifogsággal kapcsolatos bejegyzések következnek… de az már egy másik történet.