Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 13. rész

1878. szeptemberének elején az ezred még mindig Szarajevónál állomásozik. A táborhelyük egy török temető lesz. Hősünket megtámadja egy galád körte, melyet rögtönítélő bíróság keretei között rövid úton elfogyasztásra ítél. A hegyre történő őrjáratozáshoz nem igazán fűlik a bakák foga, így Sófalvy József igyekszik kibújni alóla, ami majdnem súlyos következményekkel jár számára. Az őket éheztető és a bőrüket is lenyúzó osztrák tiszteket szidja. Szeptember 13-án végül a látóhatár peremén feltűnik a váltó ezred. A következő úticél Travnik.

1878. szeptember 7.

Új táborozási helyünk a görögkatolikus templommal átellenben levő hegyen éppen egy temető mellett van. Daoda komámmal a temető szélében levő nagy körtefa melletti fagunyhóban (melyet az itt levő század hagyott reánk) foglaltunk helyet.

Sátrunknak oldala nem volt, a forró nap heve elől a temetőben kellett tanyáznunk a nagy körtefának árnyékában. A török halottak nem nagyon kedvelnek bennünket, mert hasuk felett sírhalmon alszunk. A pokrócot nem húzhatják ki alólunk, mert annak hiányában levén a sírhantjokat használtuk fel fejpárnának.

Itt ettük a déli ebédünket. Itt varrtuk meg elpusztult ruháinkat. Itt tisztítjuk öldöklő fegyvereinket. Itt rajzoltam le a Seralyevoi katolikus görög templomot és mosét és mindezeket.

 Sófalvy József rajza a szarajevói görögkatolikus templomról és a mecsetről
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, Tgy: 3785)

Ma kitűnő menagunk volt, tarhonyapaprikás, melyből a comsue sírkövén ülve úgy beszedegettem, hogy sem ülni sem állni képes nem voltam.

Alig bírom a levelemet megírni, vagyis befejezni. Közbe egy körte a fáról lepottyanván, orromat majd leütötte, ennél fogva, rögtönítélő bíróságot hívattam össze. A gyilkos körtét, ámbár gyilkossága nem sikerült, de mivel a rossz szándék benne már megfogamzott, s hogy a bekövetkező bűneseteket még idejekorán elfojthassuk, általunk a bűnös minden többi halandó társaimnak rettentő példájára, a rögtönítélő bíróság által fejvesztésre ítéltetett. Mely ítélet általam legkegyelmesebben oda módosíttatott, hogy ezzel magam fogok végezni. Mely ítéletet a többi hadbírák is helyeselvén, általam szörnyű hidegvérűséggel be is vétetett.

Ezen rettenetes gyilkosságot, hogy kissé felejthessem, a városba mentem hol a levelem feladván 1 forint 50 krajcárt búfelejtésül úgy elvásárlék, hogy annak semmi látszata sem volt. Nagy drágaság van, kérem, szeretettel 40-ért vettem szalonnát, de

vacsorára (a körtve példájára) egy itelre csak bevételeztem.

1878. szeptember 8.

Vasárnap a nyugalom napja, az úr Jézus azt mondja. Igen, de most más a comendánsunk, azért is ruhavizitet tartott.

Délben ismét tarhonyás paprikást főztem, melyből oly cudar módra be találtam szedegetni, hogy böndőm majd csütörtököt mondott. De azért ne gondolja senki, hogy valami finom étel volt ez, mert azt meg kell fontolni, hogy a tarhonya savanyú és penészes volt. Nekünk ez is jó volt. Az ebéd bevétele után nagyatyámnak és Német Eleknek írtam levelet.

1878. szeptember 9.

Reggel gyakorlatot tettünk, berukkolás után századunknak a folyóra kellett mosni menni. A mosónénk nem lévén, az altiszt uraknak is a századdal kellett tartani. Levetettük ruháinkat, belementünk a térdig érő folyóba úgy mostuk ki ruhánkat. Jah! Így élünk! Kenyeret mai naptól kezdve fél adagot kapunk. Eddig legalább vagy kikaptuk, ami bennünket illetett, vagy semmit.

Megígérték ugyan, hogy kenyér helyett húst fogunk többet kapni, de amit kapunk is, meguntuk és megutáltuk már. De nemhogy többet, sőt inkább nem kevesebb adagot kapunk. Századosunk is jó firma, nemhogy emberein segítene, ellenkezőleg, szánkból húzza ki a falatot.

Bandánk délután igen szépen játszott, így elhatározám, hogy Nagy Kálmánhoz elmegyek a másik táborba, de a zene elhagyta játszását, és mivel még odáig sokat kellett volna baktatnom egyet svengolék és oly helyre jutottam, hol baka még nézetem szerint nem szaglászott. Innet lementem a városba, éppen azon utcába jutottam, hol tüzéreink nagy pusztítást tettek, ezen a részen általuk több ház felégettetett.

 Szabadságolt katonák megérkezése az indóháznál
(Forrás: Háború-Krónika 1878. 64. szám)

A Kossuth bankót nagyon lehetett volna értékesíteni, akiknek volt rendesen, vásároltak is rajta. Kóborgásom közben megéhezvén azon vettem észre magam, hogy itt egy kiflit, itt egy darab rétest és dohányt vettem és ismét 40 krajcárért elvásároltam. Nem is csoda, az embernek meg kell őszülni és pancrotizálni, mikor naponként 10 vasat kell csak dohányra kiadni.

1878. szeptember 10.

Exercirozás. Mióta mint reservistbe lettem szólítva, ez az első eset, hogy a szakaszt vezényeltem. Délután 2 órakor a félszázad beraitsaftot adott. Én azon szerencsében részesültem, hogy patrolba kellett mennem éji 11 órakor, és pedig oda, hol 5-én volt századunk feldwachon. Feladatunk volt az ott levő tábori őrséget megvizsgálni. Minden órában kellett egy patrolnak oda arra a rettenetes hegyre mászni.

Mink patrol parancsnokok elhatároztuk, hogy minden második órában fogunk menni és ki először oda fog menni, alá fogja az utána valónak jelentkezési céduláját az örs comendánssal iratni, tanúbizonyságul szolgált ez, hogy csakugyan voltunk ott. Daoda komámnak kellett volna az enyémet aláíratni, de elfelejté. Én már fele útján találkoztam vele, s hogy ne kellessen embereim tovább fárasztani, saját kezűleg írtam alá gyertya szó mellett a szikla tetején.

Megpihentetvén embereim elmentek körtét, dohányt és krumplit requirálni. Ennek végeztével haza baktatánk. Reggel a Stara bakcsának átadván ívemet, megösmeré, hogy az nem a valódi aláírás, ijesztett hogy valljam be, hogy azt én írtam. Sokkal okosabb voltam, mint hogy azt tegyem, mert akinek írni kellett volna értesülve volt cselünkről és magáénak vallá azt, így az én leidenándomnak el kellett hinni. De én is megfogadám, hogy többet nálam ilyesminek nem szabad előfordulni.

1878. szeptember 11.

A felváltócsapat megérkezése után délután lementem a városba, vásároltam 40-ért dohányt. Géza barátomat felkeresvén, elmenénk vele az új Hotelt megnézni, hol bort is lehet kapni és nem faggyúval főznek. De nem kaptunk annyi helyet sem hova leülhessünk, mert a feldzsandároknál mai napon feljebbeztetés [[Előléptetés?]] történvén, vacsoráltak közösen. Sok rimánkodásunkra egy kis üveg bort kaphatánk 50-ért, melyet állva megiván ott hagytuk a finom hotelt.

Kóborgásunk közbe egy török kávéházba tértünk be, ahonnét éhes gyomorral, mint egyetlen helyre a cukrászdába mentünk. Itt 16 darab kiflit bevágtam, hazaballagtunk, ő lakásásra én pedig a táborba.

 Visszatért a huszár a falu kocsmájába
(Forrás: Háború-Krónika 1878. 82. szám)

1878. szeptember 12.

Reggel gyakorlat. A napiparancs az volt, hogy ha a Serajóvaba jövő felváltó csapat meg nem érkezend, századunknak ismét tábori őrségre kell menni, hol 5-én voltunk, ahol a fellegeket szuronnyal piszkálni lehet. Geiza barátom izent hogy látogassam meg őt. Geiza egy pompás fegyvert adott, de nem tudtam hova tenni. Zsák szintén nem volt, hogy azt bepakolhatván ő a Brigád kocsiján elmenetünk esetén elszállíthassa. Megígérte szintén azt is, hogy egy török kabátot és mellényt fog adni, de ettől is el kellett esnem, mert a tiszt uraimék magok között szétosztották.

Ilyenek az osztrák tisztek, szánkból a falatot kihúzzák, még a bőrt is lenyúznák rólunk, csak lehetne. Beesteledvén minden számításomtól elesvén, elkeseredésemben felmentem a tegnapi palotába, s ott egy rúskos feketét behörtyentvén, nem részeg ember módjára felmentem táborunkba. Bentlétem alkalmával vettem 3 kis sárga függőt, ezeket későbben hazaküldöttem.

1878. szeptember 13.

Csakugyan fel kellett kutyagolnunk a nagy hegyre. Már 7 órakor reggel a tetthelyen voltunk. Felváltottuk a 3-ik századot.

Reggeli 9 óra tájban láttunk egy ezredet Seralyevoba megérkezni. Ez bizonyosan a felváltó csapat, így mink holnapután Travnikba fogunk marsolni. Ismét patrolba kell mennünk Daoda barátommal. Fő célunk a tejkeresés volt, a falu összesen 10 házból állott, a házak szétszórva, ha az egyik szomszéd a másikat meg akarta látogatni, egy fél órai menetet kell nekie tenni. Nagy keresés után kaptunk egy fél liternyi tejet.

Engemet a mostanában rendes napi gyomorfájásom ismét elővett, úgyhogy nagy nehezen tudtam visszamenni a tábori őrségre. Az az egy szerencsém, hogy feketekávét ihatok naponként és éhgyomorra, mi úgy veszem észre igen egészséges.