Schmidt Pál zentai gimnazista egyéves önkéntesként a háború végén Szegedre vonult be gyalogosnak. A frontszolgálatot elkerülendő jelentkezett a repülősökhöz, ahol együtt szolgált Páger Antallal, a későbbi színészfejedelemmel…

Schmidt Pál Schmidt Fülöp református vallású gimnáziumi tanár és az ágostai evangélikus hitvallású Papp Erzsébet legidősebb gyermekeként, 1899. november 4-én született Kiskunhalason. Apja vallását örökölte, a református gyülekezetben tartották keresztvíz alá.

Schmidt tanár urat a zentai gimnázium tanárává választották, ezért a család Zentára költözött és a Tóparti utcán vett házat.

A zentai gimnázium 1906-ban átadott épülete, amelyet az első világháború idején hadikórházként használtak.
(Forrás: korabeli képeslap, magángyűjtemény.)

Pál húgai ‒ Margit (1901), Sarolta (1903) és Erzsébet (1907) ‒ már itt látták meg a napvilágot. Az elemi iskolát követően Pál a zentai gimnázium diákjaként tanult tovább, tanulmányai során a gyorsírókörben is tevékenykedett.

Schmidt Pál bejegyzése a zentai gimnázium 1917/18-as fő névkönyvébe.
(Forrás: Zentai Történelmi Levéltár. F. 031 Zentai Gimnázium. 142. kötet: Fő névkönyv az 1917/18-as tanévre.)

A háborús helyzetre való tekintettel, végzős gimnazistaként bevonultatták katonának. Szegedre került a m. kir. 5. népfelkelő gyalogezredhez.

A m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezredet 1886-ban állították fel: hadrendileg a szegedi 45. honvéd gyalogdandárhoz, a m. kir. szegedi 23. honvéd hadosztályhoz volt beosztva. Az ezred kiegészítési területe Szeged és Hódmezővásárhely városok mellett Csongrád, Csanád és Torontál vármegyék részeit ölelte fel.

A m. kir. 5. honvéd gyalogezred ezredtörzse, az I. és II. zászlóalj a mozgósításkor Szegeden, míg a III. zászlóalj Nagybecskereken állomásozott.

Az ezredet a balkáni hadszíntérre szánták, de ott nem került bevetésre. 1914. augusztus 20-án az orosz hadszíntérre, Galíciába vezényelték át: augusztus 30-án Kolodizenkónál esett át a tűzkeresztségen. 1914. szeptember 1-jén részt vett a kulikowi ütközetben, majd szeptember 6-a és 11-e között Janownál harcolt. 1914. szeptember 14-től október 12-ig a przemyśli erődrendszer védelmében vett részt annak első ostroma során. Az 1914. november 8-ai második körülzárástól 1915. március 22-én bekövetkezett elestéig az erőd védőseregéhez tartozott. Az ostrom során részt vett az 1914. december 15. és 18. közötti kitörési kísérletben, valamint az 1915. március 19-én szervezett utolsó nagy kitörésben. Ennek a sikertelenségét követően az ezred megmaradt állománya orosz hadifogságba került, ahonnan csak 1918-ban szabadult meg az életben maradt legénység.

A m. kir. szegedi 5. honvéd gyalogezred és tábori alakulatainak emléktáblája a szegedi Fogadalmi Templom falán, amelyet 1932-ben helyeztek el.
(A szerző fotója.)

A Szegeden állomásozó pótzászlóalj az ezred hadifogságba kerülése után is állított ki menetalakulatokat, amelyeket más alakulatok állományának pótlásaként alkalmaztak. A Szegedi Naplóban 1919. január 1-jén megjelent adatok szerint a m. kir. 5. honvéd gyalogezreddel 8754 fő járta meg az első világháború harctereit: elesett vagy eltűnt 185 tiszt és 972 honvéd. A valós veszteség ettől sokkal nagyobb volt.

Schmidt Pál egyéves önkéntesként szolgált. Tiszti tanfolyamot végzett, szakaszvezetőként került vissza alakulatához. Érettségi vizsgát az 1918 áprilisában elvégzett tanfolyamot követően tett, amelyről bizonyítványát 1918. április 26-án állították ki.

Rendszeresen írt szüleinek, tábori lapjai közül több is fennmaradt, amiből kikövetkeztethető, hogy merre vezényelték. 1918 májusában bajtársaival Szatmárnémetin keresztül előbb Máramarosszigetre, majd Husztra kerültek. 1918. június 8-án már az osztrák Saalfeldenből küldött lapot.

Zell am See mit Steinernem Meer.
(Forrás: korabeli képeslap, magángyűjtemény.)

Rendeltetési helyükre, a tiroli Erpfendorfba június 9-én érkeztek meg. Innen írt lapjából ítélve a tiroli falucska elnyerte tetszését: „Megérkeztünk végre rendeltetési helyünkre, St. Johann mellett, ebbe a falucskába. Egész kicsi ez a falu, de a házak emeletesek benne, igen tiszták, némelyik csupa virág. Még nincs biztos helyünk, ha az lesz, írok levelet.”

Sankt Johann, Tirol.
(Forrás: korabeli képeslap, magángyűjtemény.)

1918. szeptember 17-ei keltezésű lapjában írta meg különös döntését: „Egy elhatározásomat közlöm, ami talán meglepi magukat: ma megyek többedmagammal repülőtanfolyamra (6 hónap!), egyenlőre Wiener Neustadtba, onnan talán Szegedre. Hogy állandóan nem akarok a repülőknél maradni, azt talán felesleges mondani, csupán néhány hetet vagy hónapot lógni akarok, mert itt a biztos föld is százszor rosszabb, mint otthon a levegő. Az a gondolat vezetett, hogy bármi áron, de el innen.”

Egyértelmű volt, hogy bajtársaihoz hasonlóan Pál is már a háború végét várta, és nem akart a harctérre kerülni. Az elhatározást tett követte, rövid bécsújhelyi tartózkodást követően Aradra került a repülősökhöz. A háború vége felé a hátországban állomásozó alakulatoknál is egyre bizonytalanabbá vált a helyzet: a fegyelem és az ellátmány is csökkent. Schmidt Pál 1918. október 15-ei keltezésű lapja is ezt tükrözte: „Ma mentem volna szabadságra, ha a sors (amely engem annyira szeret), nem gondoskodott volna arról, hogy ne mehessek. Áthelyeztek ugyanis valamennyiünket a 9. századhoz. Sejtelmem sincs, mikor mehetek innen haza. A ruhám piszkos, pénzem fogytán, reggeli és vacsora meleg víz… Ezért, ha Apus megtehetné, legyen szíves minél előbb eljönni és hozni fehérneműt (törülközőt is), cipőkeféket, cukrot (a kávéba), egy mázsa ennivalót és pénzt hozni. Ha nem jöhetne, akkor küldjenek valami halálesetről sürgönyt, hogy én mehessek haza.” Írását próbálta optimistán, viccel zárni: „A megírtaktól eltekintve nincs semmi bajom. Szoktunk bemászkálni a városba, most azonban rettenetes a sár, úgyhogy mire beér az ember, olyan lesz, mint a disznó.”

Schmidt Pál egyéves önkéntes szakaszvezető aradi címe.

Katonáskodásának érdekes momentuma, hogy együtt szolgált Páger Antallal, a későbbi színészfejedelemmel. 1918. szeptember 11-ei keltezésű tábori lapjában meg is említette Págert: „Kedves Szüleim! Tehát amint a címből látszik, kint vagyok a századnál. Az ok: Páger Tóni erőszakoskodása a szabadság miatt. Már ő sincs az irodában, szintén itt van, illetőleg volt, mert tegnap mégis csak elment szabadságra.”

Schmidt Pálból sosem lett pilóta: a háború végeztével leszerelt, és hazatért. Tanulmányait nem folytatta, 1923-tól a Zentai Hengermalom Heszler és Társai Rt. (a cég neve szerbül Senćanski mlin na valjke Hesler i drugovi DD) tisztviselőjeként kereste kenyerét.

Nem nősült meg, nem alapított családot. Hobbyja az ornitológia volt, elismert tenyésztőként páratlan egzotikus madárállománnyal rendelkezett. Madarait a Tóparti utcai házának udvarában kialakított, 15 méter hosszú – télen fűthető – madárházban tartotta.

Az idős Schmidt Pál a madárházainál, 1962-ben.
(Forrás: magángyűjtemény.)

Schmidt Pál 1973. szeptember 22-én hunyt el, közlekedési baleset következtében. A zentai Felsővárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Schmidt Pál végső nyughelye a zentai Felsővárosi temetőben.
(A szerző fotója.)

A cikk megírásához nyújtott segítségért köszönet illeti Vicei Károly zentai lakost.