A cím rögtön magyarázatot igényel. A Nagy Háború osztrák-magyar sapkajelvényeit gyűjtöm. Sok szép jelvény van, aminek a jelentését nem könnyű megfejteni. Érdekes elfoglaltság ezeket a feledésbe merült jelentéseket, helyeket az eredeti helyszíneket bejárva kideríteni. ‒ Szanyi Miklós olvasónk újabb írása.

Nem nevezném magamat „csatatérkutatónak”, de azért, ha módom van rá, mert olyan helyen nyaralok, megnézem a helyi érdekességeket. Erre alkalmas Szlovéniában, Olaszországban az Isonzó-front, Karintia és Tirol, Erdély határain a Keleti-Kárpátok vidéke. A sapkajelvények némelyike kifejezetten egy-egy frontszakaszt, települést ábrázol. Ha sikerül rájönni, hogy hol kell keresni, akkor ezeket a frontszakaszokat, állásokat meg is lehet látogatni.

Az Isonzónál a tolmeini hídfőhöz két jelvény képe kapcsolódik, de egyiken sincs rajta ez az információ. Ezért hosszú ideig ez a két jelvény a feldolgozatlan kategóriába tartozott, nem jöttem rá, hogy mi a titkuk. Az egyik ilyen a Sveta Maria 1915-1916 feliratú jelvény. Ezen egy dombtetőn templom romja látható.

Sveta Maria jelvény.
(A szerző gyűjteményéből.)

A másik egy tüzér jelvény, amin nem a szokásos löveg vagy más, a tüzérséghez kapcsolódó motívum látszik, hanem egy panorámakép. Ennek felirata „K.k. Positions-batt. 3/5”. Ez a felirat sem ad támpontot arra nézve, hogy a tájkép hol húzódik.

Positionsbatterie 3/5 jelvény.
(A szerző gyűjteményéből.)

A hosszas nyomozásban az áttörést természetesen az internet adta meg. Hiába kutattam ugyanis a Sveta Maria jelentését, még a Nagy Háború Blog korábbi említései között is csak közvetett utalásokat találtam. Az világossá vált ezekből, hogy valahol az Isonzó felső folyásánál kell keresni, hiszen általában az innen induló frontszakasz szélső pontjaként hivatkoztak rá, ahonnan főleg a Mrzli Vrh (fentebb a Krn) hegy védelmét ellátó hegyi dandárok állomásoztak. De a visszaemlékezésekben olyat nem találtam, ahol kifejezetten a Sveta Maria nevet viselő hely lett volna valamilyen harc-cselekmény helyszíne. Hiába böngésztem a korabeli térképeket, sem ilyen nevű település, sem valamilyen földrajzi pont, például hegy, nem viselte ezt a nevet. Végül a neten találtam egy fotót, amelynek a címében szerepelt a Sveta Maria név.

Látkép Sveta Maria felirattal.
(Forrás: https://timelessmoon.getarchive.net)

A fotón egy viszonylag közelebb húzódó dombhát látható, rajta egy kápolnával. Távolabb egy település, feltehetőleg egy város látszik, majd a háttérben magasabb hegyek. Mivel a leírások szerint Sveta Maria valahol a tolmeini hídfőben kellett, hogy legyen, a kapott képet a térképpel összevetve világossá vált, hogy a hegyek a Krn és a Mrzli Vrh, a település pedig Tolmein lesz. A kép középpontjában pedig a Tolmeintől délre fekvő domb áll, rajta a kápolnával. A kérdés csak az, hogy a hegyet vagy a kápolnát illette ez a név?

Mivel a helyet így sikerült nagyjából behatárolni, most már célzottabban tudtam a rendelkezésemre álló forrásokban az itt állomásozó egységekre kutatni. Hamar kiviláglott, hogy 1915-16-ban, amikorra a jelvényt datálták, az 1. hadosztály hegyi dandárjai (7. és 8. majd helyette a 22.) álltak ezen a frontszakaszon. A hegyi dandárokba sorolt magyar zászlóaljakat könnyen ki lehet listázni, majd ezeknek az emlékkönyveiben érdemes nézelődni. Ilyenek voltak például: II/5, IV/25, II/34, III/85, III/86 (7. hegyi dandár); IV/53, III/83 (8. hegyi dandár). A cs. és kir. kassai 34. gyalogezred emlékkönyvében a kikülönített, 7. hegyi dandárba beosztott zászlóalja (II/34) történetének leírása volt az első konkrét információ, ahol a Sveta Maria név szerepelt. Sőt, az egyik térképrészleten meg is jelent.

Térképrészlet a 34-es emlékkötetből.

Mivel így a térkép és a fotó alapján bizonyosan meg lehetett állapítani a kérdéses helyet, meg lehetett azt is nézni, hogy az a mai viszonyok között hogyan néz ki. A műholdas térkép és a helyhez kapcsolódó fotók szerint a dombot ma Mengorénak hívják. A rajta épült kápolnát helyreállították, ennek a neve ma is Sveta Marija na Mengore. Szép felismerés volt, és hogy örömöm még nagyobb legyen, a helyről készült mai fotók között felfedeztem olyanokat, amelyek nagyon ismerősnek tűntek. A gyűjteményben hamar meg is találtam a Positionsbatterie 3/5 elnevezésű jelvényt, ami teljesen nyilvánvalóan a Mengore hegyről nyíló panorámát ábrázolta északi irányban Tolmein és a Mrzli Vrh felé.

Kilátás napjainkban a Mengore hegyről.
(Forrás: https://www.outdooractive.com)

Ha már lúd, legyen kövér! Most már ennek a jelvénynek a története is izgatni kezdett. Az ugyanis rendben van, hogy a dombról szép a kilátás, de vajon mi volt, hol volt ez a bizonyos Positionsbatterie 3/5? A monarchiás tüzérség alapvető, korszerű forrásmunkája, a Militaria Verlag kötete sajnos jóformán semmilyen adatot nem tartalmazott. Nagy nehezen annyit sikerült kihámoznom, hogy amint azt a név is mutatja, ezek a tüzér egységek fix pontokhoz voltak rendelve, egyfajta ostromelhárító tüzérségként. Az is világossá vált, hogy számozásuk nem valamiféle külön rendszert követ, miszerint a különféle pozíciós ütegek számai egymást követő sorszámok lennének. A számozás a fix helyekre beosztott egységek eredeti sorszámát tartotta meg. Vagyis, a mi esetünkben minden bizonnyal az 5. hegyi ágyús ezred 3. ütegéről van szó, amelynek állásaiból ez a szép panoráma volt látható.

Mindezt megerősítette, hogy a Positionsbatterie szóra a kereső képeket is ad, méghozzá igen közeli számozásokat! A legsűrűbben listázott képen egy kis márványtábla látható Positionsbatterie 15 felirattal. De ha kicsit figyelmesebben vizsgáljuk a képet, látszik, hogy a szám nem annyira 15, hanem 1/5 lesz! Vagyis ugyanannak az ezrednek az 1. ütege állította a táblát.

Az 1/5 emléktábla.
(Forrás: https://www.isonzobattlefields.com/mengore/)

A tábla helye pedig – immár nem véletlenül, és a várakozásnak megfelelően – a Mengore hegy! A hegy ráadásul könnyen bejárható, mert rajta van a Pot Miru (Béke Útja) elnevezésű szlovén turista útvonalon, amely a Nagy Háború emlékeit keresők és látogatók számára készült, rendszeresen karbantartott turistaút.

Ekkor született az elhatározás, hogy a helyet érdemes lenne meglátogatni. Megnézni, hogy hová települtek ezek az ütegek, hol volt a gyalogság, a frontvonal. A látogatáshoz további információkat egy német honlapról sikerült szereznem. Ezen az oldalon az 1917 októberi ellentámadásban, a „caporettói csodában” részt vett német egységek katonáinak a visszaemlékezései olvashatók, sokszor szép képanyaggal kiegészítve. Az áttekintésből látszik, hogy Tolmein városából a német Alpenkorps, a Mengore körzetéből a német 200. hadosztály támadta a szemben fekvő olasz állásokat. Ettől délre állt az osztrák–magyar 1. hadosztály, amelynek kötelékében Bertalan Árpád hadnagy vezette rohamosztagát kiemelkedő sikerrel. Az itt található fotók is sokat segítettek a Mengore hegy körzetében húzódó frontvonal beazonosításában.

A hegy lábánál húzódott a védők első állása, ebben Kozarsce falu. A szemben fekvő hegy, a Jeza lábánál két település, Ciginj és Woltschach házai láthatók. Az olasz első vonal itt húzódott. A két hegy közötti kb. 300 méter széles völgy a senki földje volt, drótakadályokkal erősen megtűzdelve. A Jeza oldalában és tetején állt az olasz második és harmadik vonal. A német visszaemlékezők között volt egy aknavető kezelő, aki kiemelte, hogy a Mengore oldalában lévő tüzelőállásokból tudták hatékonyan lőni a szemben álló második olasz vonalat, ahol a kavernákban elhelyezett olasz géppuskák komoly veszélyt jelentettek a támadókra nézve. A kavernák ellen aknavetőtűzzel próbáltak eredményt elérni. Minden felderített géppuska-fészekre külön-külön cső jutott, és a meredek röppályával a kavernák bejáratát, ablakait próbálták az eléjük irányított tűz révén repeszekkel elborítani. Az elképzelés jól sikerült, a támadás rövid idő alatt feljutott a Jeza tömb tetejére.

A Jeza magaslat a Mengore felől.

A helyszín bejárására 2024 szeptemberében került sor. Az egyszerűség kedvéért a Pot Miru útvonalát követtem Kozarsce településről kiindulva, csak fordított irányban. A Mengore déli szélén a szomszédos hegy melletti völgyben rögtön látni lehetett a védettebb helyen elhelyezett raktárak, ellátó egységek számára a domboldalba vágott telepek helyét. Nyilván csak az alapozás részei maradtak meg, de a szabályos formájú bevágások beszédesek voltak. Itt mindjárt megláttam az első konkrét emléket, a telep kialakításán dolgozó építő alakulatok emléktábláját.

A szerző az építőszázad emléktáblájánál 2024 szeptemberében.

Az úton felfelé haladva hamarosan a dombtetőre lehet jutni. Az ösvény felső részén egymás mellett sorakoztak a kisebb-nagyobb kavernák. A kisebbek feltehetőleg hegyi ágyúkat fogadtak be. A nagyobb üregeket kőből épített harántgátak is védték a közelben becsapódó lövedékek repeszhatása ellen. Ezekben a nagyobb űrméretű tábori tarackok állhattak. Hamarosan előkerült a fotókról már jól ismert 1/5-ös emléktábla is: valóban, nem 15, hanem 1/5 olvasható rajta.

A szerző fotója az I/5. üteg táblájáról és kavernájáról.

Ehhez viszonylag közel egy cseh nyelvű feliratokkal ellátott emlékhelyet lehetett látni. A domb tetején álló kápolnát szépen helyreállították, használják is.

A kápolna napjainkban.
(A szerző fotója.)

A csúcs alatt három lakóépület is látható romos állapotban. Ezeket feltehetőleg 1945 után hagyták el, de a falak korábbiak lehetnek, vagyis a Nagy Háború idején is voltak itt épületek. Persze, hogy lehetett-e őket használni, az kétséges.

Az Isonzónál szolgált cseh katonákra emlékező, 2002-ben állított emléktábla.
(Forrás: https://www.kozterkep.hu/49748/i-vilaghaborus-emlektabla)

A hegyet körbejárva további érdekes kavernákra lehet bukkanni. Ilyen például a IV/53-as zászlóalj nagy kavernája, amely, úgy gondolom, zászlóaljparancsnokságként működött. Ennek két kijárata is volt. Mellette egy nagy méretű ciszternát láthatunk.

A cs. és kir. zágrábi 53. gyalogezred IV. zászlóaljának a kavernája.
(A szerző fotója.)

Ciszterna a kaverna mellett az építőszázad jelölésével.
(A szerző fotója.)

A közelben található egy védettebb helyen a frontszakasz temetője. Ebből a sírokat már gyűjtőtemetőbe helyezték át, de a bejáratánál elhelyezett kőkereszt ma is látható. Ezen a részen több ismertető táblát is elhelyeztek. Ezek korabeli fotókkal illusztrálva leírják az akkori tábori életet.

A Mengorén létesített temető helye.
(A szerző fotója.)

A Mengore csúcsáról, a kápolnától át kell sétálni egy kis laposabb rész túloldalán kezdődő másik kiemelkedésre, a Bucenicára, hogy a fotókon látható panorámát láthassuk. Mivel a 3/5-ös üteg jelvénye ezt mutatja, itt kell keresni az üteg nyomait is. A kilátás valóban csodálatos volt, de a 3/5-ös pozíciós üteg nyomát nem sikerült felfedeznem. Nem volt emléktáblája…

Panoráma a Mengoréról az Isonzó völgyére.
(A szerző fotója.)