Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 21. rész

1878 novemberének végén hősünkre újabb feladat vár. A boszniai osztrák‒magyar berendezkedés első intézkedéseiként távíróvezetéket kell felállítaniuk Travnikból Banja Luka irányába. A munka nehéz és fárasztó, ráadásul havazni kezd. A kemény és monoton napokat a „kávécsárdákban” töltött esték színesítik. Sófalvy és emberei szembesülnek a hegyi falvak veszélyeivel: a farkasok és kóborló medvék mellett a távíróvezetékek fiatal bosnyák rongálóival is szembe kell nézniük.

1878. november 20.

Megkezdődött a megunt fegyverfogás, de én az éjjel nem tudtam aludni és beteget jelenték.

1878. november 21.

Délután Balogh Misk[ával] és egy egyéves önkéntessel a városba mentem kóborgani.

Találkoztam Trost raizpaprikással és tudomásomra adá, miszerint holnap 16 emberrel két lóval s két tragtirossal el lettem comandirozva mint telegram macher Skender Vakuf felé Banya Lukáig.

Nekem 40, a gyalogosoknak 20 krajcár zulag mellett. Reggel 7 órakor jelentkeznem kell a telegram hivatalnál.

1878. november 22.

4 napra élelmet kapván reggel 7 órakor jelentkeztem a telegram hivatalnál. Parancsnoknak jött velem a telegram offiziál és mint majszter egy török csausz.

A szerszámokat felpakolván útnak indulánk. Sötét estig dolgozva haladtunk előre, de már igen el voltunk fáradva és zúgolódtunk, hogy még sem értük el pihenési helyünket. A létrákat [az] úton hagytuk el, s még 2 órai menetet kellett tennünk, hogy szállásunkra érkezhessünk.

Embereimmel zak und pack szerszámmal kell dolgozva előrehaladni. Magam is oly dühös lettem, hogy az offiziálnak és a csausznak megmondottam, hogy ha még egyszer ennyit dolgoztatnak velünk, agyon verjük őket.

1878. november 23.

Egy török házba lettünk bekvártélyozva. Én az officiállal egy szobába háltam, a legénység lent a kávéfőződében. Ma tovább nem megyünk. A legénységet kiküldtem dolgozni, én az officiállal bent maradtam dinst cédulát írni élelem végett. 3 embert és egyik fuhrvesert beküldtem Travnikba menagit főzeték. A hó esett így igen keveset tudtak dolgozni embereim.

Éppen enni akartam midőn huszárok érkeztek hozzánk. Skender Vakuf voltak patrolírozni. Megetetvén lovaikat elmentek rögtön.

Ebéd közben jött be hozzám a török panaszkodni, miszerint a bakák kenyeret vettek és nem fizettek, s ellopták a cukort és kávét. A kenyér árát az officiál kifizeté, de a kávét és cukort nem adták neki vissza, mert kávét főztek.

Ő nyitva hagyott mindent, mert nállok szokás az, hogy ha a gazda nincs is a szobába, az utazók főznek kávét magoknak, és ha a gazda megérkezik, megfizetnek érette.

Este az officiál kávéval és teával megtraktált, megkérdezte a törököt, hogy van e zsenája azt felelte hogy ő indovac,, azaz betyár; volt nevetés, náluk e megjegyzés annyi, hogy hites felesége nincs.

Bosnyák vendégfogadó (Han) osztrák‒magyar katonákkal 1878-ban
(Forrás: onb.digital)

1878. november 24.

Vasárnap, de azért dolgozva haladtunk tovább.

Délután 1 óráig dolgozván találkoztunk a jäger pionérokkal. Mesterök egy török épitész volt, kik Banja Lukából jöttek. Szinte a telegram drótot és karokat igazíták.

Így tovább nem haladtunk, hanem az ottani kávécsárdában megtelepedtünk, sütvén és főzvén húsunkat ebédre. Estve felé érkezett 40 darab bosnyák lovakkal, lisztet és bőrt szállítottak Travnikba. Gazdájok egy igen gazdag bég volt; kivel egy szobába háltunk.

Az offiziál én és fuhrvéser Lajos együtt vacsoráltunk. Csauszunk és a bég úr külön, megmosván kezeiket hozzáláttak az evéshez. Egy kerek asztalt hoztak elébök 3 ujjnyi lábbal. Rajta levest, utána birka (mesa) húst, rizskását, mit tejjel ettek.

Szobánkba kandalló volt, úgy alkotva, hogy az a másik szobába egyszersmind kályha is volt. Itt feküdtek pioneraink és a bosnyákok szőr strimpflijöket felteríték száradni. A szobában roppant meleg volt, úgy is hozzá jött a strimpfliből kijövő büdösség, csodálom, hogy meg nem fúltak.

Hálócimborám a bég úr volt, persze a padozaton. Neki nyerge, nekem kenyérzsákom és patrontásom volt a fejpárnám. Aludni a poloskák sokaságától nem lehetett.

10 óra tájban nagy kutyaugatást hallottunk és gazdánk kiabálását is halljuk. Rögtön kérdém, hogy mit jelent ez. Farkas volt a ház körül, ólálkodott zsákmány után, alig tudta török gazdánk és 3 kutyája az ordast elugratni. Csudálkozám, hogy tél még nincs és már is ily vakmerő a farkaskoma. Mondja házigazdánk, hogy télen az ajtókat jól be kell zárni, mert a lakosztály alatti istállóba is bemegy. Az igaz, hogy ez igen járatlan helység és igen hegyes és erdős tájék.

Említé szintén, hogy e tájékon van egy roppant nagyságú medve, melyet már 9 év óta ösmernek és nem tudnak elejteni. Nagy sötétség volt, hiába mentünk volna ki a farkas koma keresésére, nem lehetett volna rá sem lőni, pedig fentem a fogam rá, de hiába.

1878. november 25.

Úgy volt, hogy nem fogunk tovább menni, de mivel a jäger pionerok nagyon lanyhán dolgoztak, ennél fogva jónak látá az officiál még tovább dolgoztatni.

E vadregényes erdők közepette tovább haladtunk. Egy útba eső kávékocsmába betértünk hol az officiál kávét, rachit fizetett, ráadásul egy fél kenyeret 40 krajcárért. De az oly fekete és rossz volt, hogy 17 ember nem tudta elfogyasztani.

1 órai pihenés után ismét tovább folytatánk utunkat. Egy rettenetes hegyről vezetett utunk le. 2 óra hosszat tartott a lefelé való menet, az igaz, hogy sár is volt, de meg oly köves volt, miszerint az embernek biztos lépésének kellett lenni.

Én komot fegyverrel könnyen ugráltam, de embereim borjú, hosszú létrát, ásót és 25 kos nehéz tömő vasat is cipeltek magokkal.

Házat s még madarat sem láttunk. Végre 3 órakor megérkeztünk egy török kávécsárdába, hol igen pompás szobát kaptunk az officiállal. Főnököm kakast vevén együtt vacsoráltunk és kávéztunk ismét. Embereimnek cvibakot és bádog húst adtam ki. Azt hiszem holnap a beküldött embereim is meg fognak érkezni az élelemmel.

Egy emberem a folyóba megmossa csizmáját, e közbe egy forintot elvesztett, ezt megtudta az officiál, a maga zsebéből adott neki 1 forintot. Embereim is szobában vannak. Az ablak táblái körrel vannak behúzva. Rettenetes mennyiségben van a poloska, és kiállhatatlan bűzű a szoba. Mióta ez a ház fent áll, a szoba szellőztetve sohasem volt, de mégis fedél alatt vagynak.

1878. november 26.

Ebéd után officiálunk a jäeger pionérokkal Skender Vakuf[ba] [és] Banya Lucába fog menni. Én és embereim hazafele fogunk dolgozni. Ma itt maradunk s embereim a nagy hegy aljáig fognak dolgozni. Officiálunk kifizette zulagunkat. Ezután én is embereim után mentem dolgozni.

Alig hogy szállásunkról eltávoztam, rögtön kilovagolt utánam az officiál, miszerint egy bosnyák kölköt megfogtak a jäegerek, ki a telegram üveget és drótot botjával leverte. Travnikba kell kísérni, ezen hitvány bancsal süldő bosnyákokkal is meg fog gyűlni bajunk. Embereim is megérkeztek Travnikból, ezekkel együtt visszamentünk lakásunkra, hol már a menáge várt reánk. Officiálunk eltávozott, én vagyok a fűfű parancsnok.

1878. november 27.

Tegnapelőtt álmomba 80 pár gyönyörű fiatal lányokat és fiúkat láttam díszruhába öltözve a templomba menni, s közülök az én részemre is kértek meg egyet. Habár 5 kérő volt is nekem ígérték. Ma éjjel pedig temetésen voltam. Nem tudom mi jelentősége fog lenni.

Reggel utunkat folytattuk vissza foglyunkkal együtt. Könnyű utazásunk volt a hegy aljáig, de a nagy hegynek oldalába igen fárasztó dolgunk volt.

Végre megérkeztünk szállodánkba, hol volt dolgunk és bővölködénk a poloskák és egerek sokaságába. Délután 4 óra tájba hozták a bosnyákok a hírt, a nagy hegy tövében ismét kitörtek egy karót. A csaust és 5 embert rögtön vissza kellett küldenem, még pedig nem is ettek. 7 órára végezték el a dolgukat, azt hittem már, hogy nem is fognak vissza sem jönni. Fegyver nélkül mentek el és aggódtam miattok.

1878. november 28.

Az officiálnak kenyere nem levén a mi részünkből vett el egy kenyeret, de megfizetett érette. A bakáknak nem tetszett, hogy kenyér helyett pénzt adok nékiek, pedig most már egész porcion kenyeret kap mindenki, s épp az szavalt legjobban, akinek az officiál elvesztett pénzét megtéríté. Meg is szekíroztam érte őket.

Menekülő török család
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1878/36. szám)

A lovakra semmit nem hagytam felpakoltatni. Foglyomtól is elvetettek mindent, ők maguk fogják cipelni a sok drótot és szerszámokat. Ilyen háladatlan aljas jellemű a baka. Utunkban találánk egy török családot 3 uhláner kísérte őket, kivándorolnak Stambulba.

A nők lovon ülve rikító ruhákban öltözve, valami török tiszt nejei voltak. Valódi nejének lovát egy másik török vezetté, ő pedig kis szopós gyermekét ölébe vitte a lován. Többi nejeinek gyermekei szinte lóhátára ferschlagba volt felpakolva; a porontyok le is fordultak, volt rettenetes obéggatás. Megérkezénk elébbeni lakhelyünkre, tovább akartunk menni, de mégis itt maradtam.