Esztergamy Kálmán hivatásos katonatisztként szolgált a m. kir. eszéki 28. honvéd gyalogezredben. Az első világháborúban megsebesült, majd orosz hadifogságba került. A hosszú távollét a házasságát is tönkretette. A hazatérését követően költözött Zentára, ahol új életet kezdett és a helyi malomban fontos munkakört töltött be. A második világháború utáni újabb impériumváltást is megszenvedte. Az életét hontalanként fejezte be…

Esztergamy Kálmán 1890. július 12-én született Zomborban, szülei Esztergamy Károly – Zombor város házipénztárnoka – és Trischler Hermina, római katolikus vallásúak voltak.

Esztergamy Kálmán keresztelésének bejegyzése a zombori római katolikus anyakönyvben.
(Forrás: Kalocsai Érseki Levéltár.)

Édesapját korán elvesztette. Zombori tanulmányait követően a katonai pályára lépett, Pécsett elvégezte a hadapródiskolát. Ennél az iskolánál rövid ideig, hadnagyi rendfokozatban nevelőként is teljesített szolgálatot, majd a m. kir. eszéki 28. honvéd gyalogezredhez vezényelték.

A gyalogezred 1886-ban alakult meg. Legénységének zömét, 96%-ban horvátok és szerbek alkották. 1914-ben az ezredtörzs és mindhárom zászlóalja Eszéken állomásozott.

Az eszéki honvéd laktanya korabeli képeslapon.

A m. kir. Honvédség Horvátország és Szlavónia területéről kiegészített alakulatait seregtestként a m. kir. 42. honvéd gyaloghadosztály fogta össze. Gyalogságát a 28. honvéd gyalogezred mellett a m. kir. 25. zágrábi, a m. kir. 26. károlyvárosi és a m. kir. 27. sziszeki honvéd gyalogezred alkotta. A hadosztály tüzérségét a m. kir. 42. honvéd tábori tüzérdandár, lovasságát pedig a m. kir. 10. varasdi honvéd huszárezred 3. és 4. százada képezte. Ebben a hadosztályban szolgált Josip Broz Tito, a későbbi szocialista Jugoszlávia örökös államelnöke, és Jovó Csaruga, Szlavónia későbbi népszerű rablóvezére is.

A m. kir. 42. honvéd gyaloghadosztály jelvénye.
(Forrás: internet.)

Az első világháború kirobbanását követően, 1914 augusztusában, a hadosztály a szerb hadszíntérre került és részt vett mind a két Szerbia elleni hadjáratban. 1914. december 5-én a Szerémségbe vonult vissza. 1915 januárjában az akkor északinak mondott hadszíntérre vezényelték, 1917 végéig az oroszok ellen harcolt.

A m. kir. eszéki 28. honvéd gyalogezred egy százada a harctéren.
(Forrás: http://prvisvjetskirat.arhiv.hr/Teme/ArticleId/78/oamid/485)

1918 februárjában átszállították az olasz hadszíntérre. Részt vett az 1918. június 15-én a Piave mentén indított sikertelen támadásban. 1918. szeptember 21-től október végéig a Monte Asalonén volt állásban.

A m. kir. eszéki 28. honvéd gyalogezred segélyhelye a harctéren.

(Forrás: http://prvisvjetskirat.arhiv.hr/Teme/ArticleId/78/oamid/485)

Esztergamy Kálmán 1913. május 14-én Dárdán feleségül vette Jilly Blankát, aki Jilly Viktornak, a baranyavári járás főszolgabírójának a leánya volt. A házasságból egy leánygyermek – Blanka Hermina Mária – született 1914. május 8-án.

Esztergamyt 1914. augusztus 1-jén főhadnaggyá léptették elő, és az első világháború során ebben a rendfokozatban teljesített szolgálatot. Századparancsnokként harcolt a szerb és az orosz hadszíntéren. 1915. február 12-én súlyosan megsebesült.

M. kir. eszéki 28. honvéd gyalogezred elesettjeinek sírjai.
(Forrás: http://prvisvjetskirat.arhiv.hr/Teme/ArticleId/78/oamid/485)

A harctérre 1915 július végén vezényelték vissza. 1916. június 4-én – a Bruszilov-támadás során – orosz hadifogságba esett, ahonnan csak 1920. december 20-án térhetett haza, amely a trianoni békeszerződés értelmében akkor már a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz tartozott. A délszláv állam hatóságai egy időre internálták. A háború során kiérdemelt kitüntetései: III. Osztályú Katonai Érdemkereszt kardokkal, Ezüst Katonai Érdemérem kardokkal, Bronz Katonai Érdemérem kardokkal, a Károly Csapatkereszt és a Sebesülési Érem.

Esztergamy Kálmán és Jilly Blanka házasságát is megpecsételte a háború: a pécsi Törvényszék 1921-ben kimondta annak felbontását.

Az egykori katonatiszt Zentára költözött és a Zentai Hengermalom Heszler és Társai Rt. szolgálatába állt, amelynek 1922-től a főkönyvelője lett. 1929-től a malom cégvezetőjeként, 1941‒1944 között annak ügyvezető igazgatójaként működött.

Munkahelyén ismerkedett össze Schmidt Margittal – Schmidt Fülöp gimnáziumi tanár és Papp Erzsébet leányával – aki a szegedi Női Felső Kereskedelmi Iskolában tanult, és a malomban tisztviselőként dolgozott. 1923. augusztus 12-én házasodtak össze. Esztergamy Kálmán így sógorságba került az első világháborút szintén megjárt Schmidt Pállal.

A két világháború közötti időszakban a Magyar Közművelődési Szövetség választmányának tagja volt. Képzett katonatisztként részt vett a Zentán 1941 áprilisában megszervezett nemzetőrség tevékenységében, amely a jugoszláv hatóságok kivonulását követően a közrendet és a közbiztonságot volt hivatott biztosítani a városban. 1941‒1944 között az első világháborús veteránokat tömörítő Magyar Tűzharcos Szövetség zentai főcsoportjának elnöki tisztségét is betöltötte.

Esztergamy Kálmán két világháború között készült fényképe.
(Forrás: De Sgardelli Caesar (föszerk.): A Délvidék hadtörténete 1914-1918. Bp., 1941.)

A második világháború végén, az impériumváltást megelőzően elbujdosott, amiért a jugoszláv kommunista rezsim népellenséggé nyilvánította. A városi népbizottság belügyi osztálya 1945. november 30-án a zentai járásbíróságnál kezdeményezte vagyonának elkobzását. Sem ingó, sem ingatlan vagyonnal nem rendelkezett azonban, ezért az eljárást leállították. Ha 1944 novemberében a partizánok megtalálták volna, az feltehetően az életébe kerül.

Esztergamy Kálmán 83 éves korában, 1973. október 28-án, Zentán hunyt el. A halotti anyakönyv tanúsága szerint halálának pillanatában hontalan volt.

A zentai Felsővárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Esztergamy Kálmán végső nyughelye a zentai Felsővárosi temetőben.
(A szerző felvétele.)