Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 25. rész

1879. január. Hősünk egyre inkább el van keseredve. Állandó menetgyakorlatokban kell részt vennie, miközben azzal szembesül, hogy lassan majdnem minden barátja és bajtársa hazatérhetett. Ők, az 1874-ben sorozottak maradnak, kivéve, akik önkéntesi szolgáltra jelentkeztek. Hirtelen felindulásból hoz egy döntést, amelyet tudja, hogy meg fog bánni: ő is egyéves önkéntesi szolgálatra jelentkezik. Közben megérkeznek az újoncok Szegedről és környékéről, akiknek a minősége – Sófalvy József szerint – hagy kivetnivalót maga után, s ő maga sem kíméli őket…

1879. január 2.

Menage után a várat odahagytuk. A 12. század váltott fel bennünket, és a nagy kaszárnyában szállásoltattunk el. Estve ismét Balogh Miskánál voltam, Asboth már várt reám, egymásnak eddigi élettörténetét és kalandjait beszéltük el.

1879. január 3.

Reportnál voltam kapitányomtól követelni 7 napi étkezési pénzemet, a Banya lucába történt való kéj utazásomi illetőséget. Azok, kik mint a posta conducterek voltak alkalmazva, azoknak naponként 1 forint zúlag járt. Ezt én is kérelmeztem, de azt hiszem, hogy nem fogjuk mostanába látni.

1879. január 4.

Übungsmars. A Livnói útig fél órai rastunk[[Pihenőnk.]] volt, 11 óra után már a kaszárnyában voltunk.

1879. január 5.

Vasárnap raporton voltam rövid szabadságot kérni, de kapitányom azzal bíztat, hogy a jövő hóban kimarschol ezredünk és valamennyien szabadságra fogunk menni.

Ma estve a 8-ik századnál nagyszerű előadás volt, a cigány Rakeczki adta a golyókapkodó óriást, a 12 mázsás buzogány emelgetését stb.

1879. január 6.

Gyertyaszentelő. Dolacba nagyszerű ünnep van. Tiszti ebéd, utána az árván maradt gyermekeknek karácsonyi ajándékok kiosztása történt. Ezredünk zenekara ezalatt játszott.

Travnik látképe 1890-ben
(Forrás: NB Bildarchiv und Grafikssammlung)

1879. január 7.

Századunk dolgon van, én az egész napot Miskánál töltöttem.

1879. január 8.

Blust kértem az öregtől, de nem adott.

1879. január 9.

Szolgálatba vagyok a főőrségen. Losung: Isbruch, Feldruf: Tornister. Amint az ajtóba állék, jött főorvos Juhász és kérdezte, hogy megyek-e szabadságra, de sajnálatomat kellett kifejeznem.

1879. január 10.

Délelőtt a tiszteknek pénzkifizetés levén vártuk az ezredes megérkeztét, hogy rögtön fegyver alá léphessünk. Megérkezvén szemébe tűntem, és kérdezett mi a nevem, hol lakom, mi a foglalkozásom és hogy megyek-e most szabadságra.

A főőrségről haza érkezvén megkaptam étkezési pénzemet, 2 forint 70 krajcár.

1879. január 11.

Übungsmarsch. Vitez felé jónak láttam beteget jelenteni. Az öreg rettenetes dühös lett, mert 7-en voltunk kiknél Übungsmarsch betegsége volt és raportra kívánt holnap bennünket.

1879. január 12.

Hogy raportra ne kelljen mennem, ismét beteget jelentettem. A többiek 6 órai kurtavasat kaptak ajándékba. Holnap fognak az újoncok megérkezni.

1879. január 13.

Délután érkeztek meg a III-ik zászlóaljhoz tartozó újoncok elkeseredett pofával. Szegeden nagylegények voltak, itt majd lelohad legénységök e vad országban.

Ma kaptam Kedves Atyámtól levelet, szegények azt hiszik, hogy már megyek ’s nemsokára szülei karjaikba szoríthatnak. Nem tudom mikor adja meg az Isten e boldogságot megérni.

1879. január 14.

Ma ismét egy csapat újonc érkezett meg, holnap pedig a mi csirkéink. Übungsmarschot teszünk elébök és fogadjuk őket.

1879. január 15.

A Livnoi úton vártuk meg őket. Ma hallottuk meg hogy századunktól egy 74-beli sem fog hazamenni. Tehát csak mink vagyunk arra kárhoztatva, hogy még tovább is itt kell szenvednünk Bosniában.

1879. január 16.

Ma délbe indult el az első transport a 3-ik zászlóaljtól el. Tőlünk a 74-beliek közül csakis az önkéntes Barborovits fog hazamenni.

1879. január 17.

Elment a mi zászlóaljunkbóli transport is hadnagy Winkler vezetése alatt.

1879. január 18.

Ma reggel indul a 2-ik zászlóaljbeli transport, kik között Balogh Miska is el fog menni. Az éjjel nála háltam, együtt feküdtünk Bauer Emillel. Nem tudom ismét mikor fog a sors így összehozni bennünket.

Reggel 6-kor hívattak haza valami kirukkolásra, Miskától el sem búcsúzhattam, mert még akkor aludt. Eljöttek hozzám Geregus és Rózsa búcsúzni. Elkeseredésemben egy levelet küldtem kapitányomnak, melyben jelentém magam az egyéves önkéntességért. Olyan lépést tettem meg, ha sikerül bizonyosan nagyon meg fogom bánni. Szombat reggel jött ezen átkozott gondolatom. De legalább nem szolgálom a nímetet ingyen.

1879. január 19.

Tegnap estve hívatott a kapitányom, hogy itt akarok maradni. Igen, mondék. Hát miért nem jelenté, miért írt nekem. Menjen a maniculánshoz[[Manipuláns, az az őrmester, aki a század anyagi ügyeit kezeli.]] és mondja meg, hogy csinálja meg a beadási ívet róla.

1879. január 20.

Inspectios voltam, által adván szolgálatom, kimentem Gézához, elbeszégeténk, a strach már elmúlt, de azért még elég jókor érkeztem meg haza.

1879. január 21.

Délelőtt az öreg katonáknak a tisztelgésről iskolát tartottam. Éhgyomorra corporal Szakál Pál azon örvendetes hírrel lepett meg, hogy ösmerem-é Tölgyesi Rózát. Hogyne, de hogyan jutottál te ezen szent név birtokába, kérdém. Válasz helyett ide nyújta Róza nagysám levelét. Azt az örömöt mit én éreztem a levél megérkeztén; majd a padlatig ugrottam olvasván azon kedves sorokat. Ezt csak is egy angyal írhatta mint amilyen ő. Boldog halandó az ki övének mondhatja….

1879. január 22.

Rettenetes fejfájásom van ezzel a szemérmetlen náthával; evégett a szobába maradtam. Zolnai bátyámtól levelet kaptam.

1879. január 23.

Róza néném neheztel, hogy oly ritkán írok nekik. Gyanítom, hogy csak egyik levelemet kapták meg. Ma az újoncokat gyakorolták. Valóban rosszabbak a fenevadnál. Oly ostobák, pedig már 4 hónapos katonák. Ilyen katona a legostobább bosnyákból is fog válni. Ki kellett fakadnom ostobaságukon, és adnom kellett egy pár patentcsárdást nekik, tetszett vagy nem, az nem az én gondom.

Újoncok kiképzése
(Forrás: Danczer Alfons (szerk.): A mi hadseregünk. Az Osztrák-Magyar Monarchia népei fegyverben és zászlók alatt. Budapest, 1889., 207. o.)

1879. január 24.

Tegnap rosszul érezvén magam már 7 órakor ágyba voltam és bort forraltam magamnak. Gyakorlat menetünk volt ma Livnó felé, vissza jövén Batalion inspectiot kaptam. A századnak gyakorlat levén, én olvastam egy regényt. Hozzám jön Mendra. Mit csinál ön? Olvasok. Inspectioja van. Ja volt her oberleitnand. Elmehet kegyelmed…

1879. január 25.

Délután a török fürdőbe mentem ki. A török másfél óra hosszat várakoztatott. Ezalatt odajött hozzám egy süldő bég, az öreg fia. Kérdé, hogy fogunk-e Novi-ba menni, ja volt! sag ich.

Békét hagyván nekem az öreggel beszélgetett tovább. Megunván már a várakozást, oda súgok neki mely orditásnak is beillett, hogy lesz e szoba vagy nem. Ezen lehetős comandót megértvén az öreg, fiastól együtt, észnélkül ugrott fel. Így sikerült a fürdés; innet Géza barátomhoz mentem.

1879. január 26.

Vasárnap. Csoda, hogy valami vizit nincs ismét. Ez különben annak tulajdonítható, mivel a Feldbatterie szolgálatban van. Délután Gazsi pajtásnál voltam. 17 darab szivart ajándékozott a jó fiú. Lakásáról egy pohár bort mentünk inni, s egyszersmind vacsoráltunk is. Nekem fejfájásom miatt sem a vacsorát sem a bort nem voltam képes meginni [!].

1879. január 27.

Exercírozás, az embert halálra gyötrik vele, és pedig mindég a nyomorult újoncokat kell kalamajkáztatnom.

Fegyverforgatási gyakorlatok az újonckiképzés során
(Forrás: Danczer Alfons (szerk.): A mi hadseregünk. Az Osztrák-Magyar Monarchia népei fegyverben és zászlók alatt. Budapest, 1889., 205. o.)

Délután ismét hurcolkodnunk kell más kvártéjra, a jó hogy csak a kaszárnyába változtatunk salont.