Sófalvy József szakaszvezető visszaemlékezése Bosznia 1878-as megszállására – 26. rész

1879. február eleje. Hősünk mindennapjai továbbra is gyakorlatozással, illetve az újoncok kiképzésével telnek. Sófalvy József még mindig elégedetlen a „csirkék” teljesítményével. Hír érkezik, hogy a közeli mecsetekben fegyvereket rejtegetnek. Megindul a kutatás. A monoton mindennapokat egy vidámabb esemény is megszakítja. Hősünk és altiszt társai meghívást kapnak egy travniki barátjuk eljegyzésére. Részletes és színes leírást kapunk a vendégmarasztaló boszniai horvát családi eseményről.

1879. január 28.

[Olvashatatlan szöveg.], de csakis azért, mert a század szolgálatba lép. No, de volt délután elég gyakorlat a terepen. Végeztével Gazsihoz mentem; 5 briefbogen papírt adott.

1879. január 29.

Nagyapámtól kaptam levelet, mint említi a conservet nem szeretik, jobb is annál a lúdmáj. Délután inspectiot kaptam, elcsaptam egy gyakorlatot vele.

1879. január 30.

Századunknak Ibungsmarsch. Én nem vettem részt benne Inspection levén. Atyámnak küldöttem 1 kávédarálót, 1 nő[i] aranyozott övet, egy arannyal díszített fejrevaló kendőt. 1 db findzsát, 1 török kést, a próféta sírját Livnóból. 4 db töltényt, 4 db postabélyeget és 1 db zerge agancsot. Szinte Brausvetternek írtam Szegedre, órát akarok rendelni.

1879. január 31.

Jelentés jött a general comandóhoz, miszerint az itteni török mosékban fegyverek vannak elrejtve. Bakáink ma vizsgálják a mosékat, a padozatot felszedvén találtak nagy mennyiségű töltényt és fegyvereket. Kapeller Gyurkával Gazsinál voltunk, de nem volt hon, mivel ő is a vizsgálatnál volt.

1879. február 1.

Délelőtt passióból, mert muss sein a hóba exercirozás. Pénzkifizetés, ennek utána Gézához mentem, útközbe Kapitány úr Maximmal találkoztam. Szegényt, őtet is megtörte Bosnia, nagyon rosszul néz ki. Észrevevén csudálkozásomat, megszólított; hogy amit gondoltam jó-e vagy rossz felőle. Sajnálatomat kellett kifejeznem.

1879. február 2.

Vasárnap az újoncoknak kirukkolás az öreg elébe. Sok bajom volt velök, mégsem voltak rendben. De az öreg békésen viselte magát irányomban.

1879. február 3.

Rendes napi foglalkozásom az újoncokat tanítani. Tudja az öreg igen, hogy senki sem bír képességgel őket úgy kiképezni, mint én.

1879. február 4.

Főhadnagyom szolgálatba volt, én az én csirkéimmel a gangon kapkodtattam a fegyvert ész nélkül.

1879. február 5.

Tiszteink szolgálatban, iskolát tartottam a századdal délelőtt 10 óráig. 10-11-ig fegyverfogás.

1879. február 6.

Pahrman őrnagyunk tartott mai napon fegyvervizsgát. Az én parancsnokságom alatt történt, az idő igen kevés levén tökéletesen rendbeszedni.

Tulajdonképpen rendben volt, de egy pár hitvány ember fegyverét elcserélvén hiányosság fordult elő, de rájöttünk és minden rendben volt.

1879. február 7.

Kedves Atyámtól levelet kaptam várnak haza. Azt hiszik már útban vagyok, pedig ha tudnák hogy csak jövő évre fognak szerető karjaikba zárhatni. De hogy nyugodtak legyenek, felvilágosítám őket levelemben.

Ugyancsak említést tesz Szabó Balázs, Nagy Lajos haláláról; korán elvégezték, a korhelység és sebes élet szállíták őket ifjú korukban a sírba. Áldás poraikra.

1879. február 8.

A század szolgálatba, nekem Inspectiom van, az időt leverglizzük preferánz játszásával.

1879. február 9.

Vasárnap. Átadván az Inspectiot Gazsi barátomhoz mentem.

Ma tartja Mahlbasa barátunk menyegzőjét, herstelt, kézfogóját, melyre hivatalosak voltunk. Barátunk a katonai életből kilépvén alkalmazást kapott az itteni polgári bíróságnál, Dolaczba. Horváth nemzetiségű szép leányt. Igen jó párthit csinált.

Megérkezvén a lányos házhoz rögtön szembetűnt a Bosnyák leánysereg, akik nemzeti táncokat lejtették, és fülhasító hangjaikkal éneklék dalaikat. Öltönyük változatos rikító színű volt. Egymás kezét fogva, kört képeztek. Táncuk oldallépésekből állt, így a körforgásba jött. Ilyen táncot sohasem láttam.

Figyelmemet közöttük egy igen bájos bosnyák hölgytag vonta magára, ki szinte a körben állott. Ez volt a menyasszony. Nyúlánk, magas alak, hosszúkás hófehér arc, remek nagyságú fekete szemek. Hosszan lelógó fekete haja gyönyörűen egy ágra volt szalag nélkül befonva. Ilyen remek fonást csakis ők képesek tenni.

Közép-boszniai keresztény nő
(Forrás: Ország-Világ Képes Hetilap, 1902. november 2., 885. o.)

A szépség mintaképe öltözete volt, kék selyemruha fent álló derékkal, mely hátul a derékhoz állott, de elől a nyaktól fogva le a lábfejig nyitva volt, így látni engedtette a fehér törökös bugyogós szoknyát és a mélyen kivágott hímzett inget. Hogy felső világoskék selyem ruhája még jobban szét ne nyíljon, arany szövésű övvel kapcsolta át. Az öv felett az arannyal kivert pruszlik foglalt helyet két ujjnyi szélességben, így derekán inge szabadon látható volt.

A keskeny pruszlik nem annak eltakarására, hanem szép melle felszorítására szolgált. Apró lábain fehér vörössel díszített harisnya és lágy kopcsizma volt.

Nyakán arany füzér, szép fején piciny piros sipka trónolt díszítve szintén arany füzérrel. A többi leányok ezenképpen voltak öltözve csakis ruhájok színében volt változás. Piros sipkájok csinált rózsákkal felékesítve.

Vége levén a körforgásnak a szobába mentünk be. A szoba törökösen volt berendezve, szokatlanul egy pár karosszék is volt benne. A vendégsereget mink az altisztek és a leánysereg képezte. (Későbben a tisztek is részt vettek egy kevés időre.)

Nekünk kellett a fő helyet elfoglalni, de a szoba kicsinysége miatt, habár törökösen ültünk, alig volt helyünk a szorosságban. A leányok a kemencét tartották ostrom alatt; és pedig állva.

Ültőhelyünkben a kék ruhás angyal üdvözölt bennünket. Mindanyionkkal kezet szorított, utána rögtön egy óriási tálcán fekete kávét hozott. Sajátkezűleg elosztotta közöttünk. A kávézás alatt hölgyeink nemzeti dalokkal mulattattak bennünket s hozzá bájos táncot lejtettek.

Nálunk a férfiak mulattatják hölgyeinket. Ez angyalok ellenkezőleg, minket mulattatának. Jó volna ez így otthon is… Ezek legalább megmutatják hogy becsülik a férfiút, s elösmerik azoknak rendeltetési elsőségét.

Szokásaikhoz alkalmaztatván magunkat a csésze visszaadásánál 50 vasat ereszténk bele. Bor itt igen kevés van, így mindegyikünk 1 floresért 1 üveg sört hozatott. Ismét egy csésze kávét adtak, de azt már nem a kékruhás lányka adta, nem is kapott érte 50 vasat.

Következett a vacsora. Egy 5 szegletes 1 lábnyi magasságú galambdúc alakú asztal hozatott be. Tetején tálcával, melyben 3 db kenyér hevert, továbbá egy tányér disznópecsenye. Összeaprított marhahús gölödény alakban faggyúban megsütve, csirkepecsenye falatokban a helyszínen szétszaggatva. Befőtt szilva és cukmis gyanús alakban.

Bosnyák család étkezése.
(Forrás: Ország-Világ Képes Hetilap, 1902. november 2., 885. o.)

Több nem férvén az asztalra, a tepichre melyen ülénk, fehér asztalkendő teríttetett. Reája aszalt szilva tálaltatott ki, húsdarabokkal megbélelve. Következett egy szörnyű készítésű rétesnek a kendőre való leeresztése, mely fölülmúlta még az aszaltszilva rettenetes készítményű voltát is. Ez is bélelve vala húsdarabokkal.

Megkezdődött az etetés. A vőlegény sógora térgyre ereszkedett úrvacsora mintájára, falatonként osztogatá ki kezével a szétszedett apró darabokra szaggatott pecsenyét. Ezt látván röhögésünket az oldal bordáink veszélyeztetésével tudtuk csak visszatartani. Azt hittük, hogy meg fogja mutatni hogy szoktak náluk enni.

Az itt felhalmozott ételekből sem néztem annyit ki, mennyi gyomrunknak elégséges lett volna. De nagyon csalatkoztam, mert a hölgyek nemhogy résztvettek volna az etetési szent vacsorában, ellenkezőleg. Folytonosan hangicsáltak, mulattattak bennünket. Így a kínálgatás annyira sűrűn fordult elő, miszerint hajunk az ég fele ágaskodott rettenetes faggyúval készített eledeleknek már csak a szagától is.

Szíves kínálásának sértés nélkül ellentállni nem lehetett, azonban kénytelen voltam a matrac alját élelmi raktárul felhasználni. Gazsi pajtásom, hogy a kínálgatástól szabadulhasson egy darab húst a kezében tartott, ami arra való volt, hogy őt ne kínálják többet. Eközben szivarozott is.

Észrevevén cselét Comsuénk, másik kezébe is nyomott egyet. Szerencséjére bosnyák gyermekek is voltak mellette, azoknak ajándékozá el.

Megunván már az etetést, mi is kezdettünk dalolni. Mivel társas dal volt, a leányokat is belevontuk. Így mindeniknek egy szólót kellett danolni. Utána valaményien összhangzatba ismét egyet bevégzésül.

Most következett a kendők kiosztása. A nyoszolyóleányok készíték kendőjük arany sújtás és selyemmel volt ki dolgozva. Kiosztó a kékruhás volt, ezelől már el akartunk illanni. Megelégeltük már a mulatságot különösen a faggyús eledeleket.

Már úgyis mindenikőnk egy faggyús bödönnek képzelte magát. De oly szívesen marasztottak, hogy ellent nem állhatánk a kékruhás angyal marasztásainak. A kendőért szokás szerint 1 pöngölöst kellett ajándékba adnunk.

Ennek végeztével ismét megkezdődött a körforgás változatos alakban. Kezöket dallamaik közben homlokhoz majd csípőjükre tették s egymásnak meghajoltak, közben valamit súgván egymásnak. Azután szépen meghajolván előttünk és valami jókívánságot mondtak nekünk, amit zsivióval (éljen) fogadtunk. Későbben mi is közéjök vegyültünk és táncoltunk. Dallamaikban Plevnát igen sokszor emlegették.

Következett a poharazás, közben a felköszöntések. Comsuénk az osztrák császárra, s mireánk, köztünk mindenféle nemzetbelire, kik oly szép békésen viseljük irányukba magunkat. Mi viszont őket éltettük.

Még egy csinos, kerekképű 13 éves kisjányt említek fel, kinek nyakába gyönyörű arany kereszt és karján a legfinomabb készítésű ezüst karperec volt. Jónak láttuk végre az elszelelésről gondoskodni. Több tragtiros komával összebeszéltem. A kínálkozó alkalmat felhasználtuk a körforgás alatt. A fentemlített kerekképű kisjány éppen az asztalt akará kivinni, de én frissebb voltam, felkaptam és kicipeltem. Egy kis komiszkodás után eltiszteltünk. Beelegelvén testben lélekben a bosnyák kézfogót, melyből írtóztató módon jóllakva és mégis éhesen érkezénk be a laktanyába.