Száztizenegy évvel ezelőtt zajlott le a m. kir. 5. honvéd lovashadosztály által Galíciában, Gorodoknál végrehajtott hősies, ám nagy véráldozatot követelő lovasroham. A gorodoki összecsapás során arra is fény derült, hogy a lovasság nem lehet egyenragú ellenfele a gépfegyvereknek, s a huszárság ideje leáldozott. A lovashadosztály 50%-os veszteséget szenvedett az ütközetekben, elesett hősei közé tartozott bonyhádi Perczel Miklós főhadnagy is. Az 1914. augusztus 17-én heroikus küzdelmet folytató huszárok előtt Perczel főhadnagy történetének felelevenítésével kívánunk tisztelegni.

Az 5. honvéd lovashadosztály 1914. augusztus 12-én és 13-án érkezett gyülekezőhelyére, az Ostrow–Mikulińce–Nastasow körzetbe, köztük volt a budapesti m. kir. 1. honvéd huszárezredhez tartozó, tótprónai és blatniczai Prónay Sándor százados mellé alantas tisztként beosztott bonyhádi Perczel Miklós főhadnagy is.

 bonyhádi Perczel Miklós honvéd huszár hadnagy Kozma lován
(Az eredeti fénykép Perczel István tulajdona)

A hadosztály augusztus 15-én hagyta el gyülekezőhelyét és kelet felé indult, átkelt az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország természetes határát képező Zbrucz folyón és augusztus 17-én megkezdte előnyomulását Satanow–Gorodok–Zinkowce–Kopajgorodo irányába. Gorodok határában lévő védelmi állásaiban a 2. kozák hadosztály azonban már felkészülten várta a magyarokat, akik – köszönhetően a hadosztály-parancsnok, Froreich Szabó Ernő altábornagy türelmetlenségének, ki az elővéd jelentéseit meg sem várva küldte támadásba embereit az állások ellen – az orosz gyalogság koncentrált tüzébe kerültek. „A lovasroham percek alatt összedőlt, és az imént még daliás huszárcsapat egymás hegyén-hátán fetrengett, vonaglott, ordított és haldoklott. Ilyen hősiességet és ilyen hajmeresztő könnyelműséget még legöregebb, több háborút megjárt katonáink sem láttak” – emlékezett vissza egy szemtanú, a cári hadsereg fogságba esett főhadnagya, gróf Keller. Az 5. lovashadosztály 24 tisztjét, 450 huszárját és 650 lovát veszítette el, köztük Perczel Miklós főhadnagyot is, aki az előjárőrt képező századba volt beosztva, ráadásul még annak is a legelején haladt.

 Perczel Miklós főhadnagy
(Forrás: A m. kir. budapesti 1. honvédhuszárezred és m. kir. 1. népfelkelő huszárosztály története 1869‒1918. Budapest, 1927. 47. o.)

Hősi halálának körülményeiről részletesen olvashatunk Schwarzer Jenő jóvoltából, aki szemtanúk visszaemlékezései alapján írta meg a gorodoki ütközet történetét. Schwarzer így rögzítette a Gorodok felé vezető út mentén lezajlott ütközet első rohamának kezdetét: „Nyugodt felderítésről szó se lehet. Egy huszár jön elölről vágtában, kardját forgatja feje fölött. A repülőgépet jelezte. Az ezred már az előjárőr sarkában van, tehát ismét előre! Megint jön egy ellenséget jelentő huszár. Perczel Miklós főhadnagy jelenti, hogy ellenséges lovasok messziről tüzelnek reá, de ő tovább lovagol. Az elővédszázad szelíd lejtőn kapaszkodik fel. A tisztek előveszik távcsöveiket. Előttük hullámos róna. Tarlók, répaföldek tarkítják. Itt-ott egy-egy repcetábla aranysárga vonala élesen üt el az erdőparcellák kékbevesző sötétségétől. Elől 800–1000 lépésre áll Perczel járőre. Túl rajta sötét lovas alakok. A lándzsa és a hosszúfarkú lovak jelzik, hogy muszkák. Perczel járőréből egyes lovasok válnak ki előre és az erdő felé, majd a járőr is elindul. Ostorpattogásra emlékeztető lövések szakítják félbe a néma csöndet. A kezdődő haláltánc első akkordjai. […] Perczel Miklós főhadnagy és Liszkay Mihály szolgálatvezető őrmester is elesnek”.

Az ifjú főhadnagyot fiatal felesége, boldogasszonyfai Igmándy Teréz, édesapja (Perczel József altábornagy, Perczel Mór 1848-as tábornok legidősebb fia), édesanyja és testvérei gyászolták – utóbbiak közül három huszártiszt bátyja (Móric, Armand és Olivér) szintén frontszolgálatot teljesített. Történetüket korábban már megírtam a blogon, így egyebek mellett azt is, hogy Armand a húszas évek elején, amikor a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának vezetője volt, Helbing Ferenc képzőművésztől – minden bizonnyal öccse emlékének tiszteletére – megrendelt egy két méter nagyságú festményt Gorodoki huszárroham címmel, amelyet a Honvédelmi Minisztériumban, majd a Ludovika Akadémián helyeztek el, s amely sajnos a második világháború alatt megsemmisült.

Ez év tavaszán a blog alapító-szerkesztőjével, Pintér Tamással és állandó szerzőjével, Juhász Balázzsal volt szerencsénk találkozni Perczel Olivér fiával, Perczel István úrral, aki több családi fényépet és tárgyi emléket őriz. Ezek között fedeztem fel egy „Huszárok rohama Gorodoknál 1914. évi augusztus hó 17-én” című alkotást is, amelyen szerepel Helbing aláírása, valamint Perczel Armand feljegyzése: „Perczel Miklós huszár főhadnagy hősi halála”. A bekeretezett grafikáról – amely talán a két méteres festmény vázlata vagy másolata lehet – Juhász Balázs készített fényképet.

 Huszárok rohama Gorodoknál
(Az eredeti kép Perczel István tulajdona)