Endrődiek az első világégésben 1. rész
Cikkemben egy különlegesnek mondható könyv, a Száz felajánlási ének a háború élő és meghalt hőseiért című kiadványt szeretném ismertetni. Az Ujházy Miklós endrődi kántor által elmondott, és később kötet formájában is kiadott könyörgések és halottbúcsúztatók mintegy hatvanhárom, Endrődről hadba vonult katona sorsába nyújtanak betekintést. A katonák családi hátterét is felvillantó írások ösztönöztek arra, hogy a kötetet kiindulópontként használva, magam is megpróbáljam feldolgozni az egykor önáló település első világháborús veszteségeit. Jelen írás e törekvés első részét jelenti.
Az előzmények
2022-ben vettem át az Üllői Helytörténeti Gyűjtemény kezelését. A gyűjteménnyel való ismerkedés során a néprajzi teremben, a szoba egyik tükrös szekrényén felfedeztem egy kis kiadványt, amelynek szerzője a címlap tanúsága szerint Ujházy Miklós endrődi kántor volt. A címe keltette fel igazán az érdeklődésemet. Az 1916-ban Egerben nyomtatott füzetecske, a Száz felajánlási ének a háború élő és meghalt hőseiért azonnal sejtette, hogy ez kedves kutatási területem, az első világháború történetéhez kapcsolódik. A 15 x 12 cm-es puha, papírborítású kiadványba belelapozva, a sejtésem beigazolódott. Hamar felfedeztem, hogy a könyörgések és búcsúztatók jelentős része neveket tartalmaz. Olyan endrődiek neveit, akik katonának vonultak be, többen közülük pedig hősi halált haltak.
Ujházy Miklós Száz felajánlási ének a háború élő és meghalt hőseiért című kötetének borítója (Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Nyomozni kezdtem, hogy kiderítsem, ki lehetett a könyv tulajdonosa és hogyan került a gyűjteménybe?
A tulajdonos kilétét illetően támpontot nyújtott a 95. oldal alján ceruzával tett bejegyzés: „Árvay Ilonka, Endrőd, ‘923. XII. 27.” A bejegyzés létrehozója nagy valószínűség szerint megegyezik az 1899-ben Endrődön született Árvay Ilonával. Édesapja Árvay Imre, édesanyja Alt Franciska volt. A férje családneve Tamás. A hölgy 1979-ben hunyt el Endrődön.
Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, és a halotti anyakönyvekben, a veszteséglistákban és az alakulattörténetekben elkezdtem keresgélni a nevesítetteket. Az anyag egyre gyűlt, hiszen azok a községből származók is kutatásom homlokterébe kerültek, akiket Ujházy nem említett. Így aztán elhatároztam, hogy igyekszem feldolgozni Endrőd első világháborús veszteségeit.
A kutatás első lépéseként felvettem a kapcsolatot a gyomaendrődi Határ Győző Városi Könyvtár vezetőjével, Dinyáné Bánfi Ibolyával. Neki köszönhetően sikerült anyagot gyűjtenem Ujházy Miklósról, illetve tőle kaptam meg az endrődi első világháborús emlékművön található 217 nevet is. A település hősi halottai kapcsán kurrens munkák is rendelkezésünkre állnak: Dávid Benjámin 2016-ban megjelent tanulmányában a település halotti anyakönyveinek bejegyzései alapján 371 katonát tudott azonosítani. Éltem a gyanúval, hogy az 1910-es népszámlálási adatok alapján közel hétezer férfi lakossal rendelkező község esetében ez a számadat meglehetősen kevés. Így ez is arra ösztönzött, hogy folytassam a kutatást.
Ujházy Miklós: Száz felajánlási ének a háború élő és meghalt hőseiért
Ujházy Miklós Besenyőn született 1863-ban. Édesapja Ujházy Sándor tizenhét éven keresztül volt Endrőd kántora. Hét gyermeke közül Miklós és öccse, Sándor is apjuk nyomdokaiba léptek; Miklós pedig 1888-ban került Endrődre miután az egyházközség önálló kántorrá választotta. A választáskor, feltehetően apja korábbi érdemei is sokat nyomtak a latba.
Ujházy Miklós fényképe a füzetecske 2. oldalán (Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Ujházy Miklós mint a község népszerű és megbecsült tagja ötvenkét évig szolgálta gyülekezetét; az 1941-ben, nem sokkal húsvét után elhunyt egyházzenész temetésén pedig nagy tömeg gyűlt össze. Az egyik nekrológban „Az Úr Jézus öreg dalnokának” nevezett Ujházy temetésének érdekessége volt, hogy előre elkészített saját búcsúztatóját régi barátja, az endrődi származású Kalmár Illés csongrádi főkántor énekelte el.
Életében Ujházy irodalmi rangú halotti búcsúztatói közül több is megjelent nyomtatásban, közülük az első 1898-ban látott napvilágot Iványi Mária búcsúztatója Endrődön 1898. aug. 1-jén címmel. Második könyvecskéje a Száz felajánlási ének a háború élő és meghalt hőseiért Egerben jelent meg 1916-ban. Harmadik könyvét A R. k. halotti búcsúztatók. Gyoma, 1904. címűt ugyanitt adták ki 1930-ban.
A könyvben nevesített katonák sorsa
A könyv előszavából kiderül, hogy Ujházy kollégái használatára készítette el a könyvét. A cím alatt minden éneknél feltünteti, hogy melyik egyházi ének dallamára kell a szöveget énekelni. Könyvében hatvanhárom endrődi katonát nevezett meg. A könyörgések és búcsúztatók szövegei személyes információkat is hordoznak. Ilyen például, hogy ki vagy kik esdekelnek az elvitt katonáért, vagy kik siratják elhalt hozzátartozójukat. Több esetben a sorok a katona halálának és a temetésének a helyszínére is adnak információt. Az alábbiakban aszerint közlöm a neveket, ahogyan a kötetben követik egymást.
Rojik Imre az első, akit a szerző név szerint említ. A m. kir. 4. honvéd gyalogezred 1874-ben született gyalogosáért felesége kéri Isten segítségét, hogy óvja meg a férjét. A szövegből az is kiderül, hogy a házaspárnak a férj bevonulásakor nem volt még gyermeke. Erre utal a cím is: Egy küzdő gyermektelen férjért.
Kurilla István id. Kurilla István és Tímár Ilona gyermeke volt. A vélhetően 1885-ben született, a könyvben 29 évesként hivatkozott hajtótüzér a cs. és kir. 21. ágyús ezredben szolgált. Érte két könyörgés is szól. Az elsőben felesége, Pintér Ilona és gyermeke könyörög összekulcsolt kézzel Istenhez, hogy védelmezze a távol küzdő katonát. Négy hónapja nem kaptak hírt felőle, ezért az aggodalom. A második könyörgés már abban a tudatban hangzott el, hogy az imádott férj és apa 1914. október 21-én Brusci községben, kolerában elhunyt. Itt is temették el.
Giricz Istvánnért és Mészáros Jánosért édesanyjaik mondanak imát, várva fiaik gyógyulását. Mindketten nőtlenek voltak még, erre utalnak a címek: Egy sebesült nőtlen katonáért. Giriczet a források sem sebesültként, sem halottként nem említik, így alakulatát sem ismerjük. Egyedül Ujházy őrzi meg a nevét. Mészáros János a cs. és kir. 101. gyalogezred katonája volt, nevét a Veszteséglista említi.
Szurovecz Pálért két könyörgés is szól. Ujházy verséből tudjuk, hogy a harctéren küzdő apáért négy gyermeke, felesége és a szülei imádkoznak. A második énekből pedig kiderül, hogy az olasz fronton fogságba esett. Sem a Katonahőseink adatbázisában, sem a Veszteséglistákban nem találtam ilyen nevű olasz fogságba esett katonát. A 101. gyalogezredben ugyanakkor szolgált egy Szurovecz Pál, aki 1893-ban született, és háború alatt orosz hadifogságba esett. Lehet, hogy két azonos nevű katonáról van szó, vagy a kántor írta el az információt, és orosz fogság helyett olasz fogságot rögzített.
Hornok Imre másodszori sebesüléséből felépült gyalogosért szülei, párja és három kisgyermeke kéri Istentől a támogatást. Aggódásuk oka, hogy már kilenc hónapja nem kaptak róla hírt. Neve csak Ujházynál szerepel.
Dinga Andrásért bús szülei kulcsolják imára kezüket. Egy éve már, hogy nem hallottak felőle semmit. Csak bízni tudnak abban, hogy gyermekük csupán beteg, vagy talán a harcok hevében nincs alkalma arra, hogy hírt adjon magáról. De az is megfordul a szülők fejében, hogy már úton van a gyászos üzenet fiuk haláláról. Az ő nevével is csak Ujházynál találkozunk.
Alt Elek 1886-ban született. A 101. közös gyalogezreddel vonult hadba. Kilenc hónapja nem kapott felőle hírt a felesége és a négy fia. A katona sorsáról az adatbázisok adnak felvilágosítást. Ezekből tudjuk meg, hogy fogságba esett és a közép-ázsiai Merwbe (ma Türkmenisztán) került. Sorsáról további információt nem találtam.
Timár Jánosért és Hornok Pálért feleségeik és gyermekeik imádkoznak, és az irgalmas Isten segítségét kérik. Hornok Pál talán azonos lehet azzal a katonával, aki a 101. gyalogezred alakulattörténetében hősi halottként szerepel.
Iványi Illésről és Iványi Péterről, a két testvérről is csak Ujházy tud. Illésért, aki már egy éve küzd a harcmezőn, a szülein kívül ifjú felesége aggódik. Péterért – nőtlen lévén – csak szülei imádkoznak.
Bula Jánosért, Bula Lajosért és Bula Menyhértért özvegy édesanyjuk szíve fáj. Négy gyermekét adta a hazának. Egyikőjüknek már halálhírét hozták. Ő nagy valószínűséggel az 1881-ben született István lehet, aki a m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred századtrombitása volt. A déli fronton, a montenegrói Rozsajban hunyt el agyvérzés következtében 1915. december 24-én. Halálát az ezred halotti anyakönyvében is rögzítették. Endrőd halotti anyakönyvébe 1918. február 10-én került bejegyzésre.
Az anya a most a még életben lévő három fiáért könyörög az Úrhoz. A vers alapján tudjuk, hogy mindhárman nős emberként indultak harcba. „Négy kisgyermeknek ajakán kél buzgó fohász”, hogy vigyázzon édesapjukra és győztesen térhessenek vissza. Jánosra vonatkozóan semmilyen adatra nem bukkantam. Lajos 1886-ban született, és a cs. és kir. 101. gyalogezred katonájaként szenvedett sebesülést. Menyhért öccse 1889-ben látta meg a napvilágot. A Veszteséglista szerint ő is megsebesült. Vélhetően túlélték a háborút, hiszen a hősi halottak között egyikük neve sem szerepel.
Gubucz János, Imre és Mihály szintén testvérek voltak. „A három testvérkatonáért” című imában sorakoznak a neveik. János egyik adatbázisban sem szerepel. Felesége és két gyermeke sem tudja, él-e vagy „már leroskadt a szenvedés alatt”. Imrét hadifogolyként említi a szöveg. A Veszteséglista tanúsága szerint a 101. gyalogezred katonájaként megsebesült. Az 1895-ben született Mihály a cs. és kir. 82. gyalogezredben szolgált. A forrásokban sebesültként szerepel.
Tímár Vince, Imre és Lajos is testvérek voltak. A szöveg tanúsága szerint hármójuk közül az egyik testvér már nős volt, akiért neje is könnyekkel áztatja éjszakánként párnáját. Mivel sokan viselték az endrődiek közül ezeket a neveket, azonosításuk szinte lehetetlen. A szüleik Isten segítségét kérik gyermekei sorsának jobbra fordulásáért.
A veszteséglisták négy Tímár Vincét neveznek meg. Talán ő az. (Forrás: Határ Győző Városi Könyvtár Digitális Archívuma. Digdok/Endrőd/katonák)
Hornok József névvel két hősi halott katonát találtam az adatbázisokban. Egyikőjük, a 28 éves katona a halotti anyakönyv bejegyzése szerint eltűnt. A másik, azonos nevű harminchét éves, 4. honvéd gyalogezredbeli katona az orosz harctéren esett el. Ez a második tűnik az említett versben szereplőnek, lévén, hogy az őt sirató családtagok közül édesanyja és felesége mellett öt gyermeke is imádkozik érte.
Hornok Elek katonáról is csak annyit tudni, hogy még a háború megkezdése előtt „békében szenvedé el érte a kínhalált”, azaz a bevonulást követően, de a harctérre kerülést megelőzően hunyt el.
Hornok Máté halott katona neve is csak Ujházynál szerepel. Tőle tudjuk, hogy még a harc előtt hunyt el Bécsben. Itt is temették, temetésén katonatársai voltak jelen.
A Hornok Mátéért szóló könyörgés Újházy könyvének 76. oldaláról. (Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Vaszkó Elek Ujházynál Vaskóként szerepel, de Endrőd halotti anyakönyve szerint Vaszkó. Szülei Vaszkó Mátyás és Forgács Mária voltak. Annyit tudunk meg róla, hogy másfél évvel a háború megkezdése után az olasz fronton érte a halál. Cotiči temetőjében temették el. Két özvegy, az édesanyja és felesége, Czikkely Borbála siratja a hősi halált halt katonát.
Tóth Miklósról két versben is megemlékezik a szerző. A harctéren betegségben elhunyt katona lelki üdvéért mondott imákból megtudjuk, hogy Mezőlaborcon temették el és szülei, özvegye, valamint két kisfia siratja az elhunytat. Neve csak Ujházynál szerepel hősi halottként.
Timár Lajos azonosítása nem sikerült. A szerző huszonhét évesnek írja a harctéren szerzett betegségében elhuny vitézt. Személye talán azonos lehet az Endrőd halotti anyakönyvébe 1959. április 29-én bejegyzett. katonával. Őt az anyakönyv huszonnyolc évesnek tünteti fel, és a bejegyzés szerint 1916. augusztus 16-án esett el. Özvegy édesapja és hitvese ont könnyeket elvesztése fölött.
Timár Károly póttartalékos gyalogos volt a 101. közös gyalogezredben. Áldott állapotban lévő feleségét hagyta hátra, amikor a háborúba indult. Több sebesülést szenvedett, végül ezek következtében hunyt el 1915. február 9-én a sátoraljaújhelyi tartalékkórházban, itt is temették el. Az időközben megszületett gyermekét soha nem láthatta.
Hunya Vendel a m. kir. 4. honvéd gyalogezred katonája volt. Betegségben hunyt el Ungváron. Az időpont nem ismert. Bánatos szülei, özvegye és három árvája siratja.
Hegedüs József harmincöt éves katona a 101. gyalogezredben teljesített szolgálatot. Kolerában hunyt el Przemyślben, a cs. és kir. 164. tábori kórházban. Itt is temették el. Hitvese Pelyva Ilona gyászolja.
Paróczai Mihály neve is csak Ujházynál szerepel. Fronton szerzett sebesülésébe halt bele. Özvegye fájó szívvel gyászolja elhunyt férjét.
Babarik János a m. kir. 8. honvéd tábori ágyúsezredben szolgált. Édesapja neve Babarik János, édesanyja Giricz Terézia. 1915. április 3-án sebesülésébe halt bele a gyöngyösi tartalékkórházban. Feleség és három árva maradt utána.
Smiri János népfölkelő a cs. és kir. 3. tábori vadász ezredben szolgált. 1916. március 23-án 28 évesen hunyt el Zágrábban, itt temették el. Özvegye, Szügyi Mária hullatja keserű könnyeit.
Sóczér Imre elhunytáról is csak Ujházy tud. Az adatbázisokban nem szerepel. A fronton szerzett betegségében hunyt el Békéscsabán, itt is temették. Három testvére még a harcmezőn várja a győzelmet, vagy – ha kell – a hősies halált.
Timár Imre neve is csak Ujházynál szerepel. A vers szövege alapján tudjuk, hogy a harctéren szerzett betegsége ölte meg. A szatmári temetőben elhantolt katona felesége várandós volt harmadik gyermekükkel, amikor bevonult. Három árvája siratja édesapjukat. Felesége a sorok tanúsága szerint elzarándokolt a sírjához, és zokogva borult a keresztre.
Hornok Imre tüzér volt a cs. és kir. 21. tábori ágyúsezredben. Felesége és három gyermeke 10 hónap után kapott értesítést szerettük elhunytáról. A tüzér Kassán, a cs. és kir. 20. helyőrségi kórházban hunyt el.
Hornik Sándort szülei gyászolják. A katonának betegség okozta a halálát. Ő is csak Ujházynál szerepel.
Tóth Lajos sebesülését követően nyolc napig viaskodott a kínokkal, amelyek végül is leteperték. Az olasz hadszíntéren lelte halálát. Édesanyja siratja elsőszülött gyermekét. A fiatal honvéd halála is csak Ujházynál szerepel.
Timár Mátyást a 101. gyalogezred huszonegy éves katonáját Galíciában, Chyrowban érte a halál. Szülei gyászolják elesett gyermeküket.
Timár Máté II. is a 101-eseknél szolgált. Mindössze huszonöt éves volt, amikor 1915. július 2-án Galíciában, Podjarkovnál elesett. Szülei megtört szívvel gyászolják elveszített gyermeküket, és bizakodnak, hogy a többi öt harctéren küzdő fiuk épségben hazatérhet.
Iványi Mihályt a m. kir. 4. honvéd gyalogezred tizenkilenc éves katonáját szülei gyászolják. Tíz hónapja hagyta el otthonát. 1915. október 27-én az olasz fronton, Monte San Michele mellett halt hősi halált.
Gellai Elek póttartalékos volt a 101. gyalogezredben. A huszonnégy éves katona harctéren szerzett súlyos sebet. 1914. november 30-án Miskolcon, a tartalékórházban hunyt el. Özvegy édesanyja megtört szívvel siratja egyetlen gyermekét.
Valuska János a m. kir. 4. honvéd gyalogezred katonája volt. Édesapja néhai Valuska István, édesanyja Dinya Rozália volt. Egy a szívét ért golyó oltotta ki fiatal életét Galíciában, Iskegziniánál. Édesanyja soha nem múló fájdalommal siratja gyermekét.
Elek Sándor szakaszvezető volt a 101. gyalogezredben. A Zemplén vármegyei Felsőalmád mellett a csatatéren esett el 1914. április 11-én. A településtől északra a Parilov-magaslaton temették el. Szülei fájdalomtól elgyötört szívvel emlékeznek meg szeretett fiukról.
Nádasdi Elek alvadász, járőrvezető 1893-ban született. Szüleit Nádasdi Józsefnek és Almási Katalinnak hívták. A cs. és kir. 3. tábori vadászzászlóaljban szolgált. A huszonegy éves fiatalembert 1915. augusztus 7-én az olasz hadszíntéren érte a halál. Az Isonzó mellett temették el. Szülei egyetlen fiúgyermeküket veszítették el vele.
Hornok Máté nevét az adatbázisok nem említik. Egyedül Ujházy verséből tudunk haláláról. A háromgyermekes családapa a fronton szerzett sebesülésébe halt bele Nagymihályon. Felesége meglátogatta sírját, és azt az ígéretet tette, hogy soha nem felejtik el.
Farkasinszki Bálint a 101. gyalogezredben szolgált. Féléves házas sem volt, amikor harcba indult. Ifjú felesége Hornok Veronika hiába várta vissza férjét, a huszonöt éves katonát Chyrownál robbanás tépte szét.
Tímár Sándor 101-es baka a doberdói harcokban, Polazzónál kapott halálos sebet 1915. augusztus 4-én. Az elesett katonát szülei, felesége és bevonulása után született kislánya siratja.
Kiszely Lajos alakulatát nem ismerjük. Két éneket is szentelt halálának a szerző. Ezekből tudjuk, hogy huszonhat évesen érte a halál. Szülei Kiszely Ágoston és Pintér Franciska egyetlen gyermeküket veszítették el. Felesége Duda Viktória és kisfia – akit soha nem ismerhetett meg – gyászolják fájó szívvel.
Giricz György a m. kir. 4. honvéd gyalogezredben szolgált. Édesapja Giricz Imre, édesanyja Lapatinszki Mária volt. huszonhét évesen, 1915. április 15-én Galíciában kapott halálos sebet. Özvegy édesanyja, testvérei, felesége Szurovecz Eszter és két árvája zokog az elesett katona után.
Almási István harminckét éves négyes honvéd a galíciai Zubovic erdejében nyugszik több társával együtt. Felesége és négy gyermeke siratja a hős katonát.
Matuska Imrének is két búcsúztató jut. A népfelkelő őrvezető a 4-es honvédeknél szolgált. A déli (szerb) harctéren esett el az 1914. november 30. és december 15-e közötti harcokban. Özvegy édesanyja, párja és három gyermeke együtt eseng, hogy a hős szív elnyerje az Úrnál jutalmát.
Szmola Vince 101-es baka harmincnégy évesen halt hősi halált. A Kárpátokban, a Zemplén vármegyei Vidrányban temették el. Szülei, felesége és két gyermeke kérnek örök nyugodalmat a hős számára.
Dinya Géza 1879-ben született 101-es gyalogost Galíciában, a Milno melletti harctéren a homlokán érte halálos lövés. Szülei, fiatal felesége, két kislánya és két kisfia gyászolja.
Tímár Máté huszonhat éves, 4-es gyalogezredbeli honvédet Galíciában, Rohatynnál érte utol a halál. Ifjú feleségét, „bimbós rózsafáját” hagyta örökre itt.
Farkasinszki Mihály 1880-ban született 4-es honvéd Debel mellett kapott halálos sebet 1915. október 19-én. A hálás szívű gyermeket, a jó hitvest és a hű apát szülei, párja és öt gyermeke gyászolja.
Gyuricza Mátyás hősi halottról is csak Ujházy tud. A forrásokban nem találkoztam a nevével. A Dobrovicz határában eltemetett katonát felesége és hét gyermeke siratja.
Nagy Sándor huszonhét éves, 101-es gyalogoskatona halálát Ujházy Galíciába teszi. A HM HIM adatbázisában viszont a Zemplén vármegyei Világ melletti 519. magassági pont szerepel. Az itt eltemetett katonát szülei, felesége és kisfia siratja.
Virág Elek népfölkelő gyalogos a m. kir. 4. népfölkelő ezred katonájaként halt meg, szívét golyó tépte szét. A zimonyi temetőben helyezték végső nyugalomra. Halála előtt négy hónappal veszítette el feleségét.
Nádasdi Lajos is népfölkelő gyalogos volt ugyanabban az ezredben, ahol Virág Elek. Szülei Nádasdi István és Köles Anna voltak. Harmadik – fronton szerzett – sebébe halt bele 1916. január 15-én. A dalmáciai Risanóban temették el. Özvegy édesanyja, felesége Csesznok Mária és két kislánya gyászolja a hős katonát.
Tímár Illés 101-es gyalogos volt. 1915. április 21-én a Zemplén vármegyei Világ mellett, a Gusina magaslatért folytatott harcokban szerzett halálos sebet. Szülei, felesége és két kisgyermeke gyászolja.
Szujó Imre 1887-ben született Szujó György és Varjú Anna gyermekeként. Dávid Ilonát vette feleségül. A 101-es gyalogezredbeli tizedest 1915. július 2-án érte a halál. Galíciában, Alfredovkában a templom árnyékában helyezték örök nyugalomra. Felesége, két árva kislánya, valamint szülei és négy testvére siratják a fiatal gyalogost.
Frolyó Imre a harmincnyolc éves, 4. gyalogezredbeli katona Frolyó Imre és Hornok Borbála gyermekeként látta meg a napvilágot. Felesége Farkas Julianna volt. 1914. szeptember 23-án Zimonyban hunyt el. Öt árvát hagyott maga után. Ujházy verséből tudjuk, hogy párja elindult, hogy férje sírját felkeresse, de nem jutott el Zimonyig.
Vigasztaló ének Frolyó Imre lelki üdvéért a könyv 94. oldaláról (Forrás: Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)
Érdekesség, hogy a bemutatott személyek közül tizenhetet csak Ujváry említ meg, semmilyen más adatbázisban nem szerepelnek. A tizenhat elesett katonából az alábbi nyolcnak a neve Endrőd első világháborús emlékművén sem szerepel: Bula János, Dinga András, Giricz István, Gubucz János, Hornik Sándor, Sóczér Imre, Szurovecz Pál, Tóth Lajos.
Jelen cikk a MH Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár Könyvtára honlapján 2023. február 8-án megjelent Az Úr Jézus öreg dalnoka. Endrőd első világháborús veszteségei egy különleges könyvecske tükrében című írás átdolgozott és kibővített változata.
Felhasznált források
A 101-es zászló alatt. A volt Békéscsabai cs. és k. 101. gy. e. emlékalbuma. Szerk.: Makkai Machalek
Pál. Bp. 1934. (Arcanum Digitális Tudománytár)
Békés, 1925. okt. 3. (Hungaricana)
Dávid Benjámin: Endrőd hősi halottai az első világháborúban. In: Belvedere Meridionale, (28) 4. pp. 94-107. (2016) (Internetes elérhetőség)
MNL BéML XXXIII. 1. Endrőd halotti anyakönyvei. 1914–1932., 1932–1965. (Internetes elérhetőség)
HM HIM Katonahőseink adatbázis
Körösvidék, 1925. október 6. (Hungaricana)
Határ Győző Városi Könyvtár: Ujházy Miklós endrődi főkántor az Úr Jézus öreg dalnoka
Ujházy Miklós: Száz felajánlási ének a háború élő és meghalt hőseiért. Eger 1916. 21. (Üllői Helytörténeti Gyűjtemény)