Sárói Szabó Lajos alezredes élete és halála – 1. rész

„Magánzó fia, 4 gimnásyális osztályt Szabadkán elégséges eredménnyel végzett. A Ludowika Akadémia tényleges állományú tisztképző tanfolyamát »igen jó eredménnyel« végezte.” Az előzőket olvasva egy katonatiszt anyakönyvi minősítési lapján arra gondolhatunk, hogy ennek a fiatalnak talán a katonai pálya változtatta meg a szemléletét és terelte a tanulás, majd a tanítás felé. Az 1870. március 21-én Szabadkán született sárói Szabó Lajos életét megvizsgálva megállapítható, hogy valószínűleg a saját életének tapasztalatai is közrejátszottak abban, hogy a magyar királyi honvédség tisztjeként fontosnak tartotta az ifjúság nevelését.

Sárói Szabó Lajos 15 éves korában került a katonai iskolába Szabadka város ösztöndíjával. 19 éves, amikor 1889. augusztus 18-tól hadapród tiszthelyettes rendfokozatban a magyar királyi pozsonyi 13. honvéd féldandárhoz helyezték. Anyagi helyzetét segítette, hogy 300 forint évi pénzsegélyben részesült. Ősszel már az egyéves tartalékos tiszti iskola oktatója.

A katonai életpálya kezdetén
(Forrás: ÜZENET, Irodalmi, művészeti, kritikai és társadalmi folyóirat Szabadka, 1998. XXVIII. évfolyam 7-8. szám)

A szabadkai folyóirat e száma részletesen beszámolt arról, hogy sárói Szabó Lajos családi fényképeit és I. világháborús naplóját A. Basic Palkovic ajándékozta a Városi Múzeumnak. Megköszönöm Molnár Tibor főlevéltárosnak, a zentai Történelmi Levéltár munkatársának segítségét!

1889-ben még csak 19 éves, de már beírták az anyakönyvi minősítési lapjára: „A katonai irodalom terén kellő jártassággal bíró, az ebben a szakban megjelenő folyóiratokat és egyéb műveket érdeklődéssel tanulmányozza.”

Rendfokozatai , szolgálati helyei és beosztásai 1908-ig.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, sárói Szabó Lajos anyakönyvi lapja, AKVI 24245)

Anyakönyvi lapjait forgatva olvasható, hogy az „1892/93-ik évben a felsőbb tiszti tanfolyamot igen jó eredménnyel végezte. 1892 évben a dandár utásztanfolyamát jeles eredménnyel végezte. 1895-ben a brucki lövésziskolát igen jó eredménnyel végezte”.

1898-ban a következőt írták róla a „Különös ügyessége” rovatba: „Vívó, úszó, lovagol, gyorsíró, hegedül.” Olvasható, hogy: „Terepfelvételre igen jó előkészülettel.”

Valószínűleg ezzel kiérdemelte, hogy július 29-től augusztus 14-ig a Ludovika Akadémia növendékeinek terepfelvételi gyakorlatára volt kirendelve. Október 1-től, mint a m. kir. besztercebányai 16. honvéd gyalogezred létszámfeletti tisztjét tanári minőségben áthelyezték a magyar királyi honvéd felsőbb tiszti tanfolyam állományába.

Ez is megerősítette abban, hogy a húszas életéveiben igen sokszor tanárként teljesített szolgálatot. 1898-ban ezt így értékelték: „Mint tanár a felsőbb tiszti tanfolyamban kiválóan működik, szabatos, szakértő és világos előadásai által nagyon előnyösen tünteti ki magát.”

Anyakönyvi lapján kiemelték a hadi szolgálatra alkalmasságát is: „Magas termetű, erős testalkatú, egészséges, minden fáradalmak elviselésére békében és háborúban alkalmas.”

1900-ban II., 1902-ben I. osztályú százados, 1906 novemberétől a vezérkarhoz volt beosztva.

Részlet az anyakönyvi minősítési lapból.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, sárói Szabó Lajos anyakönyvi lapja, AKVI 24245)

1901-ben jelent meg a kiváló terepismeretének eredménye könyv alakban, címe: Az Osztrák‒Magyar Monarchia katonai térképei (2 melléklettel) Rövid tanulmány a cs. és kir. katonai földrajzi intézet földmérési munkáiról és térképeiről (8-r, 70 I.)

Az 1901-ben kiadott katonai térképészeti könyvének borítója.
(Forrás: regikonyvek.hu)

1911-ben már őrnagy, amikor a Honvédelmi Minisztérium 11. osztályára vezényelték, ahol fogalmazó tisztként szolgált. 1912 szeptemberében áthelyezték a m. kir. pozsonyi 13. honvéd gyalogezredhez, ahol a III. zászlóalj parancsnoka volt. Rövid időt töltött itt, mert 1913. március 1-én a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának élére helyezték. A zászlóalj Tatán (akkor: Tata-Tóváros) volt elhelyezve.

Részlet az 1913-as anyakönyvi lapból.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, sárói Szabó Lajos anyakönyvi lapja, AKVI 24245)

Térjünk még vissza az anyakönyvi lapokhoz, a „Magánviszonyai” bejegyzéshez, ahol a következő olvasható: „1903. Nős, neje által szabályszerűen biztosított évi 2400 korona mellékjövedelemmel.” Felesége Ruszinkó Gizella (1873‒1957). Két gyermekük született: Mária (1904‒1962) és Margit (1908‒1991). A Ruszinkó család történetét dr. Kazareczki Noémi főlevéltáros tanulmányából ismerhetjük meg, és követhetjük a Szabó lányok életét is.

Korabeli felvételek sárói Szabó Lajos családjáról.
(Forrás: http://kubinyimuzeum.hu/hu/esemenyek/102-ruszinko-hagyatek.html)

Sárói Szabó Lajos, mint olvashattuk, már hadapródként, 19 éves korában is sokat tanulmányozta a hadtörténelmet, folyóiratokat és könyveket olvasott. Talán már akkor tudatosult benne, hogy a hadsereg alapja az erős, kitartó és jól képzett katona, amelyben a bevonulók már jó állóképességgel rendelkeznek. Ezt nagyon fontosnak tartotta. Fiatal katonatisztként viszont szembesült azzal, hogy a bevonulók fizikailag nem voltak felkészülve az elvárásokra, és nagyon hiányzott az újoncok katonai előképzettsége. Tapasztalta a testi nevelés, a sportolás hiányát is.

Az egykori katonaíró után kutatva jelentős azoknak az írásoknak a száma, amelyek az ilyen irányú munkásságával foglalkoznak. Közülük kiemelem dr. Tangl Balázs levéltáros dualizmuskori katonás nevelés kérdéséről született kiváló és részletes írását, amelyből megismerhetjük sárói Szabónak a katonai előképzésről 1908-ban vallott gondolatait: „Eszerint a honvédség alapvetően olyan, a teljes férfilakosságra kiterjedő, komplett, az életkori sajátosságoknak megfelelő előképzésben gondolkodott, mely a gyerekkortól egészen a sorozásig tartott volna.”

Sárói Szabó Lajos százados.
(Forrás: ÜZENET, Irodalmi, művészeti, kritikai és társadalmi folyóirat Szabadka, 1998. XXVIII. évfolyam 7-8. szám)

Sárói Szabó a századfordulótól kezdve részletesen foglalkozott a fiatalok katonai előképzésének kérdésével, s annak elismert szakértője és fő támogatója lett. Munkatársa volt a Hadsereg, a Katonai Lapok s annak utódja, a Katonás nevelés című katonai kiadványoknak, valamint segédtagja a MTA hadtörténelmi bizottságának.

Hosszú lenne felsorolni irodalmi munkásságát, amelyből kiemelek egy újsághírt. A Vasárnapi Újság 1901. évi 50. számában a következő olvasható: „A HADSEREG. Ilyen czím alatt tartanak mostanában előadásokat az Uránia tudományos színházban. A darabot sárói Szabó Lajos honvédszázados írta s felolvasás közben vagy 200 képet, közte sok mozgófényképet, mutatnak be a közönségnek.”

Hadtörténelmi írásai közül kiemelhető a Hadik altábornagy Berlinben című dolgozata, amely 1910-ben jelent meg a Hadtörténelmi Közleményekben. Írásában kiemelte, hogy Hadik nem csupán huszáros merészséggel, hanem katonai éleslátással hajtotta azt végre.

Az 1901-es nagy sikerű előadásait 1912-ben megismételte a budapesti Szabad Egyetem tanfolyamon. Az előadások anyaga szeptemberben könyv alakban is megjelent, amelyet 3 koronáért bárki megrendelhetett a szerzőtől.

A Tata-Tóvárosban szolgáló őrnagyról az utolsó békeévben a következő rövid jellemzés olvasható az anyakönyvi anyagában: „Zászlóaljat minden tekintetben kiválóan vezet és oktat. Harcászati helyzetek elbírálásában és azok kihasználásában igen ügyes. Zászlóalja egyéniségének befolyása következtében példás rendben van. Ezredet több ízben igen jól vezetett – különben.”

Részlet az 1913-as jellemzéséből.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, sárói Szabó Lajos anyakönyvi lapja, AKVI 24245)

És következett az 1914-es esztendő…

A kép hátoldalán olvasható felirat szerint: „Tiszti kocsi útban a harctérre 1914. aug. 19-én.” Balról az első személy sárói Szabó Lajos alezredes, zászlóaljparancsnok, a második Herczegh Géza százados a 9. század parancsnoka, a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred történetének írója.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, II. 608. 27. doboz.)

Felhasznált irodalom:

Kazareczki Noémi: „Régi” szécsényi családok nyomában. A Ruszinko család fotóhagyatékával gazdagodott a Kubinyi Ferenc Múzeum. Szécsényi Almanach, 2015.

Tangl Balázs: Katonás nevelés és a militarizmus kérdése a dualizmus-kori Magyarországon. Aetas, 32. évfolyam (2017) 1. szám, 45-69. oldal