2025 szeptemberétől új szerkesztő csatlakozott a Nagy Háború Blog csapatához Selmeczi Péter személyében. A következőkben az ő rövid bemutatkozását ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Selmeczi Péter vagyok, történész doktorandusz, 2025 szeptemberétől a Nagy Háború Blog szerkesztőségének tagja. Az ELTE BTK-n végeztem történelem alapszakon 2021-ben, majd 2023-ban ugyanitt levéltáros mesterképzésen; jelenleg az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájában folytatom tanulmányaimat (Történelem Segédtudományai Doktori Program), ahol immár az egyetemi oktatásba is van alkalmam bekapcsolódni. Elsősorban az első világháború politika-és társadalomtörténetével, a hadifogolykérdéssel, valamint a háború személyes emlékezetével foglalkozom; témavezetőm Fóris Ákos egyetemi adjunktus.

A Monte San Michelén álló olasz emlékmű mellett, 2023 őszén (Fotó: Juhász Balázs)

Gyerekkoromtól kezdve hajt a múlt megismerésének vágya. Különösen az foglalkoztat, hogyan tárul fel a múlt az egyéni emlékezeten keresztül; a különböző történelmi sorsfordulók milyen hatást gyakoroltak az átlagemberek mindennapjaira; és hogyan küzdöttek meg a maguk dilemmáival; milyen döntések elé kényszerültek a megváltozott viszonyok közepette. Az első világháború felé azért fordult az érdeklődésem, mert hatásai-következményei máig velünk élnek; meghatározzák gondolkodásunk, s mégis e traumák feldolgozásával még ma is jócskán adósok vagyunk. Köztudatunkban egyfajta reflexszerű magyarázóerővel leginkább a végkifejlet, Trianon sokkja szolgál csupán, ami azonban gátolja, hogy magát a háborút, és a keretei között lezajlott történéseket; a magyar társadalomban már az 1918-as összeomlást megelőzően is jelenlévő törésvonalakat vizsgáljuk.

Ez a „kibeszéletlenség” azért is igen fájó, mert a nagy történet apró szilánkjai valójában itt hevernek előttünk. A sok-sok fénykép, levél, személyes feljegyzés megmaradása tanúsítja, hogy hajdanvolt szerzőiknek is mindez megőrzésre méltó érték, „kincs” volt; a mögöttük meghúzódó élettörténeteik azonban sokáig némaságra voltak kárhoztatva. A Nagy Háború Blog és a mögötte lévő alapítvány munkáját azért is becsülöm nagyra, mert nagyon sokat tesznek azért, hogy a világháború kézzelfogható örökségének darabjai a megérdemelt helyükre kerüljenek.

A Bloggal magam is olvasóként találkoztam először még gimnazista koromban, később, már egyetemi hallgatóként az oldal több szerzőjével személyesen is megismerkedhettem. Juhász Balázs tanár úrral, akinek az egyetemi órái meghatározóak voltak számomra, és Pintér Tamással, aki először invitált engem az Alapítvány egyik szegedi könyvbemutatójára, majd pedig idővel doberdói kirándulások és a bileki emléktúra részesévé is válhattam. Az élmény maradandó volt, és nagy megbecsülésként éltem meg, hogy az Alapítvány kuratóriuma jóvoltából 2023-ban én nyerhettem el a Roberto Visintin-ösztöndíjat a budapesti Eötvös József Collegium első világháború alatti történetéről szóló pályamunkámmal.

A kutatás mellett mindig is vonzott az ismeretterjesztés és az újságírás, így számos cikkem jelent meg olyan orgánumokban, mint az Élet és Tudomány, az ELTE Online, illetve az Újkor. Utóbbinak immár több mint egy éve szerkesztője is vagyok, és az itt közölt írásaimban például olyan témákkal foglalkozom, mint hogy a Kuncz Aladárhoz hasonlóan Franciaországban internált magyar egyetemisták, Eötvös-collegisták sorsáról mit tudhatunk meg leveleik alapján, és hogy lehetséges-e a Fekete Kolostor című regényhez hasonló vagy netán attól eltérő narratívák felállítása fogságukról.

A Nagy Háború Blog szerkesztőjeként szeretném megszolgálni a felém tanúsított bizalmat; az oldalon pedig elsősorban a forrásközléseken kívül érkező szakmai cikkek, írások „gyámolító” lektoraként lehet majd velem találkozni. Reményeim szerint – a sok-sok egyetemi tennivaló mellett – hamarosan saját írásokkal is jelentkezni fogok a Blog felületén.