Bilektől a rákoskeresztúri temetőig

A történet Bileken Zelenák András századkürtössel kezdődött, ama 15 fiatal katona egyikével, aki 1903-ban a halálmars áldozata lett és a helyi temetőben nyugszik. Az élete történetét kutatva kiderült azonban, hogy a XX. század két világháborúja, majd 1956-os forradalom a családját, a testvéreit és azok leszármazottait sem kímélte. XX. századi magyar kisembersorsok a vérzivataros időkből. Rájuk emlékezünk.

A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (NHKA) bileki kutatómunkája kiterjedt a halálmars áldozatainak, valamint a temetőben nyugvó többi személy adatainak a kutatására is. Az online tér adta lehetőségeket kihasználva fogtunk munkába, anyakönyvekben, adatbázisokban elmerülve, levéltárakat felkeresve és remélve, hogy minél több információt megismerhetünk a temetőben nyugvó személyekről, s talán még mai leszármazottakat is találhatunk. Haladtunk szépen sorban, az egyik „baka” után jött a másik, kisebb-nagyobb sikerekkel a társadalmi hátterük, családjaik feltérképezésében, mígnem eljutottunk Zelenák Andráshoz. Ahogy keszekusza ágaival egyre nagyobbra nőtt a századkürtös családfája, úgy tárult fel előttünk, hogy a történelem milyen mély nyomokat hagyhat maga után generációról generációra, szinte napjainkig, s hogy a halálmars csak a szomorú kezdet volt…

A bileki halálmars felújított emlékműve előtt, 2024. augusztus 30-án, az avatás 120. évfordulóján az NHKA által szervezett bosznia-hercegovinai emlékút és a bilećai megemlékezés résztvevői
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)

Szülei, a katolikus földműves Zelenák házaspár, azaz id. Zelenák András (1837‒1896) és Hamar Apollónia (1848‒1938) Komárom vármegyében, Ógyallán és környékén éltek. Kilenc gyermekük született: Mária (1873+), Julianna (1873‒1945), Mária (1876‒1900), Terézia (1878‒1946), András (1880‒1903), Rozália (1882‒1933), Gizella (1884‒?), István (1886‒1917) és egy név nélkül, halva született fiúgyermek (1890+). A gyermekeik közül, ahogy az az évszámokból is látható, hat biztosan megélte a felnőttkort, azonban nem várt könnyű élet rájuk. Közülük négy testvér, illetve a leszármazottjaik történetét emeljük ki, akiknek élete, s leginkább halála, az ország egy-egy tragikus korszakát is jelképezheti.

Történetünk kiinduló személye a már említett Zelenák András, aki 1880. április 1-én született Komárom vármegyében, Ógyallán a család ötödik gyermekeként, aki azonban az első fiú volt a gyermekek sorában.

Zelenák András anyakönyvi bejegyzése az ógyallai katolikus születési, keresztelési anyakönyvben.
(Forrás: familysearch.org)

1903-ban a sorkatonai szolgálatát teljesítette az Osztrák‒Magyar Monarchia cs. és kir. komáromi 12. gyalogezredének 9. századában Trebinjében, ahol ő volt a századkürtös, ami talán valamiféle zenei előképzettséget, a hangszer iránti érzéket, tehetséget is feltételez az esetében. A 23 éves római katolikus nőtlen földműves fiatalember a bileki katonai temető halotti anyakönyvének a bejegyzése szerint 1903. július 20-án a menetgyakorlat során hőguta következtében szenvedett balesetet és Čepelica felől a Bilek felé vezető országúton vesztette életét.

Zelenák András halálesetének a bejegyzése a bileki katonai temető halotti anyakönyvében.
(Forrás: Hadilevéltár, Bécs; fotó Juhász Balázs.)

Elhunyt katonatársaival együtt a bileki katonai temetőben nyugszanak, emléküket a cs. és kir. komáromi 12. gyalogezred által 1904. augusztus 30-án állított, s a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) támogatásával az NHKA által 2024-ben felújított emlékmű is őrzi. Neve az emlékmű tábláján jól olvasható a „kompagniehornist”, azaz századkürtös megnevezés alatt.

Zelenák András neve a 2024-ben felújított emlékmű tábláján.
(Fotó: Világunk blog, Juhász-Kiss Regina)

A második vizsgált személy a családból a bileki századkürtös egyetlen öccse, Zelenák István, aki 1886. november 1-én született a Naszvadhoz tartozó Anyala pusztán. A Hungaricana közgyűjteményi portálon található, Budapest Főváros Levéltárában őrzött fogolytörzskönyvek és -nyilvántartások alapján Istvánról kiderül, hogy 18 éves korában gyári munkásként dolgozott, s egy kisebb bűncselekményt követett el. A lopás indítékait és tárgyát nem ismerjük, azonban az nem lehetett jelentősebb súlyú, mert 1904. szeptember 21-én tartóztatták le és november 5-én már véglegesen ki is szabadult. Az adatlapja részletes személyleírással szolgál róla: 168 cm magas, közepes testalkatú, széles arcú, barna hajú, „kékes” szemű, „pelyhedző” bajuszú, „hegyes beretvált” állú legény volt, akinél a letartóztatásakor „kés, faszipka és tükör” is volt. Talán a testvére, András is hasonlított rá. Fotóval egyikükről sem rendelkezünk.

Zelenák István fogolylapjának a részlete a személyleírásával.
(Forrás: https://archives.hungaricana.hu/hu/lear/Fogoly/110161/)

Az 1904-ben még csak hadkötelesként nyilvántartott István az első világháború idején már érett férfinak számított, katonai szolgálatáról a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Adatbázisok Online (AOL) A magyar katona áldozatvállalása a Nagy Háborúban adatbázisa tudósít. Születési helye alapján ő is a bátyja korábbi alakulatába, a cs. és kir. komáromi 12. gyalogezredbe vonult be, ahonnan a Sztrij központú galíciai 9. gyalogezred 3. géppuskás századához vezényelték, amelynek a soraiban tartalékos gyalogosként 1917. október 25-én hősi halált halt. Az alakulat ekkor az olasz fronton az Isonzónál harcolt és a 12. isonzói csataként is ismert caporettói áttörésben vett rész.

Zelenák István hősi halálára vonatkozó adatok az MNL oldalán az elsővilágháborús veszteséglista alapján.
(Forrás: MNL AOL A magyar katona áldozatvállalása a Nagy Háborúban.)

Elhalálozásának az adatai megtalálhatók a HM HIM első világháborús veszteségi adatbázisában is, itt a halotti anyakönyvi bejegyzések alapján csak az eredeti alakulatát megjelölve, azonban a halálának a helyére vonatkozó pontosabb adatokat is megadva.

Zelenák István hősi halálára vonatkozó adatok a HM HIM oldalán.
(Forrás: HM HIM A magyar katona áldozatvállalása a Nagy Háborúban.)

A cs. és kir. 9. gyalogezred harcainak a helyszíne 1917. október 24-én. Zelenák István halálának a helye, a 907-es magaslat a 24. hadosztályt jelentő szám „2”-es számjegyének felső részénél látható.
(Forrás: Hungaricana)

Az édesapjuk, id. Zelenák András 1896-ban elhunyt, a család valószínűleg ezt követően költözött Budapestre, Óbudára. Az apa nem, azonban az édesanyjuk, Hamar Apollónia 1917-ben megérte tehát a második fiúgyermekének is a katonakénti elvesztését. Közben, 1900. július 23-án második leánygyermeke, a szintén Naszvadon született Zelenák Mária is elhunyt. Az akkor a Fejér vármegyei Tabajdon élő 24 éves cselédlány halálát a halotti anyakönyve tanúsága szerint hashártyagyulladás okozta és Budapesten a Szent Rókus Kórházban halt meg. Vagyis Hamar Apollónia 1917-ig a szülést követően elhalt gyermekeivel együtt összesen öt gyermekét vesztette el. Az élet azonban nem állt meg, a családanya hosszú életet élt, s még láthatta, ahogy a háborút túlélt, egészséges gyermekei családot alapítottak, és sorban születtek az unokái. 90 éves korában, 1938-ban hunyt el Budapesten. Az emlékezetében valószínűleg megőrizte az elhunyt gyermekei emlékét, ahogy a testvérek is a tragikusan és fiatalon eltávozottakét.

Történetünk harmadik szereplője Zelenák Julianna, a Zelenák család első (életben maradt) gyermeke, aki 1873. december 26-án született a Komárom vármegyei Ó-Gútán. Férjével Prósz Istvánnal kötött házasságában összesen nyolc gyermeket neveltek. A megözvegyült férjnek ez már a harmadik házassága volt, s két gyermek a férj előző házasságából származott. Prósz István 1911-ben bekövetkezett halála után Julianna újra férjhez ment, a második férje, Tapuska Károly révén még két nevelt gyermekkel bővült a család.

Az idő előrehaladtával a viharfelhők újra gyülekeztek az ország ege fölött, s magukkal hozták a II. világháborút. A történelem eseményei ismét nyomot hagytak a család életében, ahogy sok más családéban is. Budapest ostroma idején, 1945. január 23-án a fia, az 1900-ban született Prósz Lajos Budapest III. kerület, Bécsi út 160. sz. alatti otthona is aknatalálatot kapott, ahol Julianna menye, a 42 éves Prósz Lajosné sz. Kellner Terézia gyári munkás aknasérülés következtében elhunyt. Napjainkban ezen a területen már egy bevásárlóközpont áll.

Zelenák Julianna menye, Prósz Lajosné Kellner Terézia Budapest ostromakor történt halálesetének bejegyzése a Budapest III. kerületi halotti anyakönyvben.
(Forrás: familysearch.org.)

A haláleset bejelentője a sógornője, Zelenák Julianna másik gyermeke, az 1902-ben született Prósz Margit volt. Ugyanebben az évben, néhány hónappal később, 1945. április 15-re megállapítva a haláleset idejét ismeretlen helyen és körülmények között az ő férje, Kellner Rezső 45 éves gyári munkás is meghalt, aki Kellner Terézia bátyja volt. Halála valószínűleg szintén összefügg a második világháborúval, vagyis Zelenák Julianna két gyermekének a testvér házastársa a második világháború következtében vesztette az életét. Valószínűleg ezek a megrázkódtatások is szerepet játszhattak abban, hogy 71 éves korában, 1945. március 22-én szívbaj következtében Zelenák Julianna is elhunyt.

A II. világháborút követő szovjet megszállással az ország története egy újabb korszakába lépett, amiben az 1956-os forradalom hozott ismét megrázkódtatást. A forradalom és a kirobbanó harcok hatást gyakoroltak a Zelenák család életére is.

Történetünk negyedik szereplője, Zelenák Terézia a család negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1878. március 23-án a Komárom vármegyei Bajcson. Cselédként és mosónőként dolgozott 1913-ban, amikor összeházasodott Schromm Ignáccal, aki akkoriban székesfővárosi kocsisként kereste a kenyerét. Kapcsolatukból 7 gyermek született. A legkisebb fiú, Schromm Imre 1915. március 7-én született Budapesten a VIII. kerületben, ahol a Dologház u 8. szám alatt laktak a szülei. (A későbbiekben a neve, valószínűleg elírás miatt, Schramm alakra változott.)

Schromm Imre születési bejegyzése a budapesti VIII. kerületi születési anyakönyvben.
(Forrás: familysearch.org)

A Fővárosi Gázművek szállítómunkásaként dolgozó férfi 1956. februárjában vette feleségül Dubovszki Máriát. A házaspár akkor még nem is sejtette, hogy az év vége felé közeledve egy békés diáktüntetés forradalommá és szabadságharccá növi ki magát, ami majd annak véres leverésével ér véget. S amire szintén nem számíthattak, hogy annak, 9 hónap házasság után, az akkor 41 éves Imre is az áldozata lesz, s 1956. november 8-án Budapesten a XIV. kerületi Amerikai úti kórházban a lövési sérülésébe belehal.

Schramm Imre halálesetének a bejegyzése a budapesti XIV. kerületi halotti anyakönyvben.
(Forrás: familysearch.org)

További részletekre a kutatásaink jelenlegi szakaszában nem derült eddig fény. Így azokra a kérdésekre sem, hogy hol volt ebben az időben, s hogyan történt a halálát okozó sebesülése. Emlékét a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található 1956-os emlékmű is őrzi.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc ismeretlen helyen nyugvó hősi halottai és áldozatai emlékére emelt emlékmű.
(Forrás: https://billiongraves.com/)

A gyászjelentése alapján a „forrón szeretett, legdrágább férj, legigazibb testvér és őszinte jóbarát” Schramm Imrét a rákoskeresztúri temetőben temették el 1957. január 12-én.

Schramm Imre gyászjelentése.
(Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár Gyászjelentés gyűjteménye)

Talán csak rosszkor volt rossz helyen? Ahogy Zelenák András nagybátyja 1903-ban Bileken, Zelenák István 1917-ben az Isonzónál, vagy nagynénje, Zelenák Julianna családja 1945-ben Óbudán? Vagy tevékeny résztvevője, alakítója is volt 1956-ban az eseményeknek, nem csak elszenvedője? Az olvasóink segíthetnek ennek a megfejtésében és a Zelenák család XX‒XXI. századi történetének a további nyomozásában…

A bileki kutatásokra és emlékmű felújításra a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum HHI/218-5/2024. Nyt. számú Támogatói okirata alapján a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány projektterve szerint került sor.

A Zelenák család adatainak az összegyűjtését és rendszerezését Tótpál Klaudia, az MNL levéltári asszisztense végezte.