Könyvbemutató Szakraida István naplójáról
2025. október 30-án 14 órakor mutattuk be a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Bécsi kapu téri épületében Nagy Háború Könyvek sorozatunk 9. darabját: A halálmars krónikása ‒ Szakraida István a Nagy Háborúban című kötetünket. A levéltári palota kiállító- és konferenciaterme ismét megtelt a rendezvényre.
2025-ben is folytatjuk a blogunkon megjelent legjobb első világháborús naplókat, visszaemlékezéseket közreadó Nagy Háború Könyvek forráskiadvány sorozatunkat. Idén a cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezredben a szerb fronton harcolt, majd közvetlenül a háború elején súlyos sebesüléssel szerb hadifogságba esett, s 1915 őszén a balkáni halálmarsot végigjáró, majd olasz hadifogságba kerülő, Asinarát, azaz a Szamárszigetet is megjáró Szakraida István naplóját választottuk a folytatás első darabjajént. Ebben az évben a halálmars 110. évfordulójára is kívántunk emlékezni a kötet megjelentetésével, amelynek Pollmann Ferenc hadtörténész és Juhász Balázs történész vállalták a gondozását, s ahhoz kísérő tanulmányok írását.
Új kiadványunk, a Nagy Háború Könyvek sorozatunk 9. kötete.
(Fotó: MNL/Lantos Zsuzsanna)
A könyvbemutatónkat ismét a Magyar Nemzeti Levéltárral (MNL) együttműködve szervezte a blogunkat működtető és a kötet kiadását végző alapítványunk, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (NHKA). 2025. október 30-án, csütörtökön délután a Budai várban a Bécsi kapu téri historizáló levéltári palota kiállító- és rendezvényterme az őszi szünet és a korai időpont ellenére is megtelt érdeklődőkkel.
A rendezvényt házigazdaként dr. habil Szabó Csaba, az MNL főigazgatója nyitotta meg. A vendégeket köszöntve elmesélte, hogy a témával a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójaként a Collegium Hungaricumban került először kapcsolatba, amikor a centenárium időszakában Margittai Gábor és Major Anita filmjét mutatták be, s akkor szembesült vele, hogy az 1915-ös drámai eseményeknek milyen nagy volt a társadalmi érintettsége. Kifejtette, hogy nagy örömére szolgál, hogy most a 110. évfordulón a halálmars egyik legfontosabb forrását közreadó kötet bemutatásának a Magyar Nemzeti Levéltár adhat otthont.
Dr. habil Szabó Csaba főigazgató kezében az új könyvvel.
(Fotó: MNL/Lantos Zsuzsanna)
Ezt követően a kötetet kiadó NHKA elnökeként köszöntöttem a megjelenteket, külön is megszólítva Szakraida István Nyíregyházáról rendezvényünkre ellátogató dédunokáját, dr. Teschmayer Gábort és feleségét. A napló eredeti példányának, a családi fotóknak, dokumentumoknak a megőrzése nekik köszönhető, s az ő hozzájárulásukkal adhattuk ki a kötetet. Kérésemre Teschmayer úr vállalta, hogy a hallgatóságnak is felidézi a személyes emlékeit, amelyeket a kötet utószavában is leírt a számunkra.
Dr. Teschmayer Gábor mesél a dédapjával és a hagyatékával kapcsolatos emlékeiről.
(Fotó: MNL/Lantos Zsuzsanna)
Felidézte, hogy a múlt emlékei iránt érdeklődő dédunokaként hozzá került a dédapja hagyatéka. A centenárium idején Margittai Gábor egyik írásában találkozott a naplóból származó, a Hadifogoly magyarok története című kötetben megjelent részlettel, s itt olvasta a cikk írójának a felhívását is a halálmars dokumentumainak a gyűjtéséről. Erre jelentkezett és így vált ismertté a napló megléte a témával foglalkozók számára, s válhatott az közkinccsé. A dédapjától származó, család által megőrzött fotókat néhány éve átadta a nyíregyházi Jósa András Múzeum részére, s nagy öröm a számára, hogy a napló most az alapítványunknak köszönhetően nyomtatásban is megjelenhetett.
Dr. Teschmayer Gábor beszéde közben is forgott az a vetítés, amelyet a könyv képanyagából és a Török Zoltán által készített új térképvázlatokból állított össze a kötet műszaki szerkesztését végző Babos Krisztina.
A dédapa (a vetítés könyvborítóján) és a dédunoka a könyvbemutatón.
(Fotó: MNL/Lantos Zsuzsanna)
Dr. Teschmayer Gábor érdekes történeteit és kedves köszönő szavait követően újra én vettem át a szót felidézve a könyvkiadás történetét és bemutatva azokat a személyeket, akiknek a könyv megjelenése köszönhető.
Margittai Gábor nevét már az előttem szólók is említették, s én is külön kiemeltem a jelentőségét, aki a kutatásaival, gyűjtésével, könyvével, filmjével és a kiállításával a centenárium idején felhívta a figyelmet a halálmars és a Szamársziget történetére, s akinek a felhívása a napló előkerülését is eredményezte. Így kerülhetett az el a korszak és a téma ismert kutatójához, Pollmann Ferenc hadtörténészhez is, akit Margittai Gábor kért fel a kötete szakmai lektoraként.
Blogunk állandó szerzője és szakmai tanácsadónk régóta foglalkozik a témával. 2005-ben már a Hadtörténeti Múzeum Értesítőjében írt arról A Bokréta utcától a Szamárszigetig. Paszterkó József első világháborús levelei című írásában, egy katona személyes dokumentumain keresztül bemutatva az eseményeket. 2020-ban az ő javaslatára közöltük a Nagy Háború Blogon Szakraida István naplóját és ő gondozta a 18 részben megjelent sorozatot is.
Pintér Tamás ismerteti a könyv megjelenésének a történetét.
(Fotó: MNL/Lantos Zsuzsanna)
A szerbiai mellett a napló jelentős része az olasz hadifogságban játszódik. Ennek a legkiválóbb kutatója napjainkban Juhász Balázs történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója, aki tekintélyes méretű monográfiát is írt erről Hadifoglyok, dezertőrök – Magyar katonák az olasz hátországban (1915–1920) címmel. Ő publikálta a blogunkon a Nagy Háború Könyvek sorozatunk 4. részeként 2022-ben magyar és olasz nyelven is kiadott Gunesch János hadifogoly naplóját is.
A jelenlévők közül is sokan ismerik és kedvelik Molnár Tibor zentai levéltáros kollégát, aki blogunk egyik legrégibb és legtöbbet publikáló szerzője, a bácskai első és második világháborús veszteségek kutatója. A témában a 2018-ban Bácskai hadifogoly golgota címmel 3 részes sorozatot közölt. Ezt 2021-ben az In nomine Domini! A Kalocsai Érseki Szentszék által egyházilag holttá nyilvánított első világháborús bácskai katonák adattára című kötetében nyomtatásban is közre adta. A könyvet 2021. szeptember 13-án ugyanitt mutattuk be. A blogon publikált cikkeknek és a kötetnek óriási a jelentősége, mert olyan forrásbázisra, az egyházi holttányilvánítási iratokra hívja fel a figyelmet, ami egyrészt kimaradt eddig a veszteségkutatás forrásanyagából, másrészt az egyéni sorsokon túl információkat tartalmaz egyéb, kevés forrásanyaggal rendelkező eseményekről. Ilyen a most vizsgált balkáni halálmars története is. Molnár Tibor Szakraida István naplójához ajánlást írt és ő fordította szerb nyelvre a könyv összefoglalóját.
A kötet elkészültében és a könyvbemutató további menetében legjelentősebb szerepet játszó személyek bemutatása és munkájuk megköszönése után nagyon sok személynek mondtam még köszönetet, akik hozzájárultak a kötet megszületéséhez.
Közülük a blogos szerkesztőtáramat, Babos Krisztinát kell külön itt is kiemelnem, aki a köteteink tördelését, képszerkesztését, borítójának a tervezését, összefoglalóan műszaki szerkesztését végzi immár 11 éve, amióta kiadványok készítésével, majd könyvkiadással is foglalkozunk. Könyvkiadóként és a sorozat szerkesztőjeként nagyon örülök neki, hogy immár a kilencedik kötetet tudtuk Babos Krisztinával csak a sorozatunkban elkészíteni (és már kész a tizedik), s hogy ezeken kívül további hat könyv van már mögöttünk, aminek ő volt a műszaki szerkesztője.
Kirilly Edit régi kedves önkéntesünk nevét szintén meg kell említenem, aki a Szakraida-napló szövegét begépelte a számunkra. A kötethez ismét Török Zoltán készítette az előzéklapokra került két térképet. Elölre a szerbiai, hátulra az olaszországi hadifogságé került.
A rendezvény megszervezésért a Magyar Nemzeti Levéltár Közművelődési és Közönségkapcsolati Főosztályának és munkatársainak tartozunk köszönettel, külön is kiemelve kedves kollégáimat, Palcsó Anna főosztályvezetőt, Banai Zsófia rendezvényvényszervezőt és Katona Csaba történészt, a levéltár sajtóreferensét, aki az esemény moderátora és a köszöntőket követő szakmai beszélgetés vezetője is volt.
A szakmai beszélgetés résztvevői balról jobbra: Pollmann Ferenc, Molnár Tibor, Juhász Balázs és Katona Csaba.
(Fotó: MNL/Lantos Zsuzsanna)
A könyvbemutató szakmai részének a napló szövege adta az alapját. Minden eddigi bemutatónk a kiadott írásmű körül forgott, de a mostani különösen „szövegközpontúnak” volt tekinthető. A naplóból ezúttal is Pintér Mátyás olvasott föl részleteket. A 19 éves fiatalember, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, ugyanannyi idős most, mint amennyi a naplóíró volt, amikor azt írni kezdte. Értő tolmácsolása hűen visszaadta a szövegek tartalmát és mélységét. Szakraida István nem csak jó krónikás, hanem jó tollú író is volt.
A felolvasott hat részlet felidézte a naplóíró 1914. augusztus 19-ei megsebesülésének és hadifogságba esésének a történetét; a sajtóban megjelent halálhírét, majd az ennek cáfolatát tartalmazó megrázó levelét; a halálmars 1915. november 28‒29-ei napjait; később, 1915. december 16-án a Dante Alighieri hajó fedélzetén az olasz hadifogság első élményeit; a cittaducalei olasz hadifogság őrjítő unalmát és monotóniáját, s Szakraida Istvánnak a katonalétről és az élete további tervezéséről vallott gondolatait.
Pintér Mátyás felolvasás közben.
(Fotó: NHKA/Herbert András)
A beszélgetés is az egyes időszakokhoz, azok politikai és hadtörténeti hátteréhez, a hadifogolylét általános és speciális viszonyaihoz kapcsolódott. Pollmann Ferenc bemutatta a naplóírót és ismertette a Szakraida István hadifogságba eséséhez vezető katonai események történetét, majd a halálmenetet előidéző 1915. őszi katonai eseményeket.
Pollmann Ferenc beszél a háborúvá váló osztrák‒magyar és szerb konfliktus történetéről.
(Fotó: NHKA/Herbert András)
Juhász Balázs ismertette a szerb és az olasz hadifogság nemzetközi jogi hátterét, illetve annak az alkalmazását, a hadifogságok körülményeit, azok különbözőségeit, részletesebben kitérve az olaszok valonai „mentőakciójára”, s annak az előkészítettlenségére, ami a Szamárszigeten tragédiába torkollott.
Juhász Balázs megvilágította a hadifoglyok „birtoklásának” a jelentőségét is.
(Fotó: NHKA/Herbert András)
Molnár Tibor az osztrák‒magyar monarchiabeli és a szerbiai hadifogság, valamint a halálmars szerbiai megítéléséről szolgált érdekes részletekkel. A szerb hadifoglyok osztrák‒magyar hadifogságáról rendkívül kedvezőtlen kép él a szerbiai köztudatban napjainkban is, ahogy az is negatívan él, hogy az antant országai az osztrák‒magyar hadifoglyokat Valonából jóval hamarabb evakuálták, mint ahogy azt a szintén kiéhezett és meggyötört, az ő értelmezésükben „golgotát járt” szerb csapatokkal tették. Az persze egy másik kérdés, hogy utána mi várt a hadifoglyokra az erre a célra teljesen alkalmatlan Asinarán…
Molnár Tibor ismerteti a szerb narratívát.
(Fotó: NHKA/Herbert András)
Katona Csaba utolsó kérdéseként mindhárom beszélgetőtárs elmondhatta, hogy mit adott neki a napló, s mi volt számára annak a legfontosabb mondanivalója. Pollmann Ferencnek a kötet fülszövegében is megörökített gondolatai rendkívül jól rezonáltak az utolsó felolvasott részletre, amely ennek az írásnak a címébe is bekerült: az egy hétig tartó frontszolgálatot követő 217 hetes szerb és olasz hadifogság és annak a megpróbáltatásai egy hivatásos katonát rendkívül megviselték, legalább annyira, mint a frontszolgálat. A mai olvasó számára pedig mindez tökéletes bizonyítéka a háború értelmetlenségének.
A megszólalóknak köszönhetően a másfélórás könyvbemutatónk emlékezetes, tartalmas, ugyanakkor meghitt hangulatú, a szerzőről és társairól, s a megpróbáltatásaikról és áldozatukról méltó módon megemlékező rendezvénnyé vált, amit a leszármazottak és a résztvevők visszajelzései is megerősítettek a számomra.
A beszélgetés résztvevői és a közönségünk.
(Fotó: NHKA/Herbert András)
A könyvbemutató állófogadással, s kötetlen beszélgetéssel zárult.
A most közreadott napló első ízben tartalmazza Szakraida István hadinaplójának a teljes szövegét, abban külön is jelölve a Hadtörténelmi Levéltárba a Hadifogoly magyarok története kötet részére egykor megküldött és abból ott megjelent szöveg minimális eltéréseit. Részletek olvashatók továbbá a kötetben a halálmarsot szintén megjárt Szöllősy Aladár főhadnagy, festőművész naplójából is, ahogy a könyvet a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Képtárában megtalálható színes festményeinek a másolatai illusztrálják.
A könyv megjelenését a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatta. A kötet már kereskedelmi forgalomba került. Az ára 5 000 Ft, megvásárolható vagy megrendelhető a Líra üzleteiben, vagy Budapesten az Írók boltjában.
Lezárásként szerepeljen itt a naplóból az 1916. május 14-ei bejegyzés, ami magyarázatul szolgálhat jelen írás címére is: „Rettenetesen vágyom már szabadság után. Éjjel az ember csatáról álmodik. Végtelenül fáj az embernek, hogy itt kell eltespedni. Mikor hírt, dicsőséget szerezhetnék, akkor itt kell eltölteni az időt. Tényleges tiszt vagyok, ez a pályám, ahol az ember vagy meghal, vagy szerez valamit. Az én helyzetem azonban nem elégíthet ki. Örökké fog ez fájni.”