emlékezés

Kulturális hidak építői

Gianfranco Simonit és Marino Visintin kitüntetése

Az olaszországi San Martino del Carsóban élő Marino Visintin barátunk, akivel idén 20 éve dolgozunk együtt a Doberdó-fennsíkon található magyar emlékek megőrzésén, felterjesztésünkre Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, s 2025-ben a hadisírgondozásért járó kitüntetést vehetett át Gianfranco Simonit barátunk is. Az elismerések ünnepélyes átadására 2025. november 14-én Doberdo del Lago település polgármesteri hivatalában került sor. A számunkra nagy jelentőségű eseményről a blogunkon is fontosnak tartottuk megemlékezni.

A kitüntetések átadására a Doberdó-fennsík névadójának számító, szlovénül Doberdob, olaszul Doberdo del Lago település polgármesteri hivatalának dísztermében került sor. Az átadáshoz az alkalmat a község önkormányzatához tartozó Visintini falucskában álló Magyar Kápolna magyar állami kezelésbe történő átadásának az ünnepélyes aktusa adta.

Luca Ciriani, olasz parlementi kapcsolatokért felelős miniszter, Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese és Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, valamint további számos olasz és magyar hivatalos személyiség, polgármester és civilszervezeti képviselő jelenlétében került sor a kápolna kezelésének az átadási ünnepségére, amelyet a két, számunkra kedves személy kitüntetése követett.

Előbb Gianfranco Simonit, a San Martino del Carsóban működő Karszti Barlangász Egyesület elnöke tevékenységét méltatta Maruzs Roland ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. Olasz barátunk a magyar hadisírok, hadi emlékművek és kegyeleti helyek ápolása és gondozása érdekében huzamos időn át végzett áldozatos munkája elismeréseként a Magyar Honvédelem Napja alkalmából a magyar Hadisírgondozásért Kitüntető Cím Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere által adományozott ezüst fokozatát vehette át Vargha Tamás miniszterhelyettes úrtól.

 

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese és Gianfranco Simonit.Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese és Gianfranco Simonit.
(Fotó: Külgazdasági és Külügyminisztérium, a továbbiakban KKM.)

Ezt követően jelen sorok írója ismertette Marino Visintin tevékenységét és érdemeit a jelenlévőkkel. A laudáció alapjául a felterjesztés szolgált, a teljes elhangzott szöveg a következő volt.

Ma egy olyan személy előtt tisztelgünk, aki évtizedeken át fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy fenntartsuk az első világháborúban elesett hősök, köztük a magyar katonák emlékét, és méltó módon adózzunk tiszteletüknek. Marino Visintin kiemelkedő munkásságával hozzájárult ahhoz, hogy a Doberdó-fennsíkon megőrizzük a történelmi helyszíneket és emlékeket.

Visintin úr a Doberdó-fennsíkon található San Martino del Carso településen él, lakóháza az egykori első világháborús harcok helyszínén található. 1916. május 8-án házának kertjében történt az egyik legnevezetesebb doberdói, magyar vonatkozású katonai esemény; az az aknarobbantás, amiért a császári és királyi szegedi 46. gyalogezred 6. századának parancsnoka, Heim Géza főhadnagy kiérdemelte a korszak legmagasabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend Lovagkeresztjét.

Marino Visintin immár húsz éve működik együtt az első világháború magyar vonatkozású emlékeinek feltárását végző kutatókkal, így az alapítványunkkal is a területen. Az elmúlt években az egykori lövészárkokat, alagutakat és Heim Géza parancsnoki kavernáját önerőből, saját maga tisztította ki, és azokat megtekinthetővé tette a látogatók – köztük megannyi magyar érdeklődő – számára.

Visintin úr aktív tagja a 2007-ben, az első helyi világháborús múzeumot létrehozó, valamint számtalan magyar vonatkozású emléket feltáró és bemutató Karszti Barlangász Egyesületnek (Gruppo Speleologico Carsico – San Martino del Carso). Több helyszínen, illetve a saját kertjében olasz és magyar civil szervezetekkel közösen, fizikai munkával is részt vett többnyelvű információs táblák és kopjafák állításában. E helyszíneken rendszeres megemlékezésekre kerül sor.

Emellett Marino Visintin úr a kutatások támogatására 2019-ben megalapította a fiatalon elhunyt fia nevét viselő Roberto Visintin Alapítványt. Az olasz szervezet a magyar Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvánnyal együttműködve 2020 óta minden évben ösztöndíj-pályázatot hirdet magyar egyetemisták számára. Az alapítvány az Isonzó folyó partjánál álló székháza a magyar és olasz civilszervezetek, kutatók, érdeklődők találkozóhelyévé, illetve rendezvények és kiállítások fontos helyszínévé vált.

Ma Marino Visintin munkásságát szeretnénk megköszönni és elismerni. Tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult a Doberdó-fennsíkon található első világháborús magyar vonatkozású emlékek megőrzéséhez, magyar egyetemista diákok tudományos kutatómunkájának a támogatásához. Munkája a két nemzet közötti kulturális hidak építésében is rendkívüli szerepet játszik.

Tisztelt Marino Visintin úr! Az Ön elkötelezett munkássága példát ad arra, hogyan lehet a múltat tisztelettel és felelősségteljesen ápolni. Tevékenysége révén nemcsak a történelem iránti tiszteletet, hanem az emberi kapcsolatok fontosságát is mélyen átérezhettük. Kérjük, fogadja el a Magyar Állam elismerését, melyet hálás szívvel és nagy tisztelettel adunk át Önnek!

 

Pintér Tamás Marino Visintin méltatása közben.Pintér Tamás Marino Visintin méltatása közben.
(Fotó: KKM.)

A laudációt követően Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese adta át Marino Visintin részére a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.

 

A kitüntetés átadása Marino Visintin részére.A kitüntetés átadása Marino Visintin részére.
(Fotó: KKM.)

A Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke aláírásával ellátott adományozó oklevél szövege így hangzik: „Marino Visintin, a Roberto Visintin Alapítvány alapítója részére az első világháború doberdói magyar vonatkozású emlékeinek megőrzését szolgáló, valamint a magyar egyetemisták tudományos kutatómunkáját támogató tevékenysége, továbbá a magyar–olasz kapcsolatok fejlesztését és Magyarország külföldi jó hírnevének erősítését szolgáló példaértékű munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozom. Kelt Budapesten, 2025. július 25. napján.”

 

A kitüntetett és Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese.A kitüntetett és Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese.
(Fotó: KKM.)

A kitüntetés átvételét követően Marino Visintin barátunk válaszolt a méltatásra. Az eseményen a következőket mondta a jelenlévők számára.

Tisztelt Magyar Levente Úr, Magyarország külgazdasági és külügyminiszterének a helyettese! Tisztelt Hallgatóság!

A magyar köztársasági elnök által adományozott Magyar Arany Érdemkereszt óriási megtiszteltetést és meghatottságot jelentett számomra.

Családom négyszáz éve él San Martino del Carsóban, és az első világháború idején nagyapáim Ausztria-Magyarország oldalán harcoltak, míg családjaikat Pottendorfba telepítették.

Nagymamám, Maria Moss Visintin testvére, Guido Visintin, a háború első hónapjaiban tizenöt fiatalemberrel együtt elesett a Kárpátokban folyó harcokban. Számomra tehát a családi birtokon található lövészárkok és kavernák helyreállítása azt a célt szolgálja, hogy a mai generációk megismerjék a magyar fiatal katonák nehéz életét és szenvedéseit a Karszt-fennsík sziklás vidékén.

A „Heim Géza ellenakna” helyszínére érkező számos látogató meghálálja a végzett munkát és azt, amit folyamatosan tenni kell a kavernák és árkok rendben tartása érdekében. Úgy gondolom, hogy jelenleg legalább 1500 olasz, szlovén és magyar, főként diák látogatta meg az (olasz nyelven) „Elemento Quadrangolare” nevű területet, amely a magyar állások és az olasz támadó aknafolyosók között terül el, mintegy 6000 négyzetméter területen, és ezért köszönetet mondok Gianfranco Simonitnak és a San Martino-i Barlangász Csoport többi tagjának is.

Feleségemmel, Evelynnel, miközben részt vettünk a magyar csoportok megható ünnepségein, elhatároztuk, hogy fiunk, Roberto emlékére létrehozunk egy díjat azoknak a magyar diákoknak, akik diplomamunkájukban első világháborúval kapcsolatos témákat dolgoznak fel, és ezt olyan barátainknak köszönhetjük, mint Pintér Tamás, Juhász Balázs, Danku István és még sokan mások.

A díj Roberto kapcsolatát tükrözi a magyar egyesületekkel és oktatókkal a Karszton vívott első világháborús események kutatása és tanulmányozása során. A díj immár hatodik alkalommal került odaítélésre és bízunk benne, hogy ezt a kezdeményezést továbbra is folytathatjuk.

Roberto, aki a Trieszti Egyetemen szerzett diplomát modern és jelenkori történelemből, több mint húsz évvel ezelőtt, a magyar kutatókkal történő első kapcsolatfelvételek óta kezdett el közreműködni a helyszín újra értelmezésében, segítve nekem a magyar árkok és kavernák kitakarításában, illetve kiásásában.

Nemrégiben Pintér Tamásnak egy további kutatást is javasoltunk, s az alapján egy alapos tanulmányt az „Elemento quadrangolare” és a „Heim Géza ellenakna” területén történt eseményekről, amelyet saját forrásainkból kívánunk finanszírozni.

Remélem, hogy az Önökkel és különösen a kulturális egyesületekkel, a magyar tanárokkal való együttműködés folytatódik, hogy a Karszton történt tragikus események emléke segítsen megértenünk milyen szörnyűek és értelmetlenek a háborúk. Köszönöm.

(Juhász Balázs fordítása)

 

Marino Visintin beszéde közben.Marino Visintin beszéde közben.
(Fotó: KKM.)

A díjátadót követően olasz barátaink is részt vettek a Magyar Kápolnánál rendezett misén és ezután, a kápolna mögötti, 1868-ban készült, az első világháború idején magyar katonák által kitisztított ciszterna mellett, az olasz barátainkkal 2023-ban közösen állított kopjafa előtt készítettünk közös fotót.

 

Közös fotó a díjazottakkal.Közös fotó a díjazottakkal.
(Fotó: KKM.)

Méltó személyekhez kerültek az elismerések. A munkájukért a blogunk és az alapítványunk nevében mi is csak hálával tartozunk. Örülünk, hogy a közös 20 éves együttműködésünket a magyar állam hivatalos formában is elismerte.

1 hozzászólás

Nagy örömmel olvastam a fentebb írtakat! 1915 agusztusában lányommal és 2 unokámmal vegigjártuk a fent említett helyeket.A Szent lélek kápolnát is.Egy ismeretlen olasz kutató pedig megmutatta az egykori lövészárkokat,ágyúállásokat.Olasz nyelvtanár lévén,mindez nagyon meghatott.Köszönön az Úrnak!Családomnak ( Olaszországban élnek)is emlékezetes napok voltak,melyeket a Monte Sacron,stb helyeken töltöttünk.

Vélemény, hozzászólás?