Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 11. rész

1915. április 17-én este Roób Józsefék viszontagságos, Kazanyból mintegy 180 km-es, szánnal-szekérrel-csónakkal megtett utazás után szeles, esős időben, törődötten és átfázva érkeznek meg Tetyusiba, a Volga jobb partján fekvő ősi kikötővárosba. Meglepetésükre jó, meleg szálláson helyezik el őket, s miután úgy tudják, hogy itt maradnak, elkezdenek kényelmesen, hosszú távra berendezkedni. A magyar hadifogoly tisztek mindegyike levelezőlapot szerez és üzenni próbál haza. Így tesz Roób hadnagy is, azonban a helyzet hamarosan változik…

Ápr. 18. Megkezdjük tulajdonképpeni hadifogságunkat. Házunkból egyelőre nem mehetünk ki. Be vagyunk zárva, de legalább elég tisztességes helyen vagyunk. Emeletes házunk földszintjét lakjuk, míg az emeletet házigazdánk tartotta meg magának. Kosztot vendéglőből hozatunk (havi 20.-Rubel ebéd-vacsora).

Hochwohlgeboren Frau Ida Roób Diósgyőri vasgyár. (Borsod m.) Gyár u. 5. ВЕНГРІЯ (Hongrie)

Meine Adresse:

ВОЕННΟПЛѢННОМУ (Prisonier de guerre)

ПОДПОΡУЧНИК ІОЖЕФ ΡΟΟБ (Josef Roób)

городъ ТЕТЮШИ (Tetyusi)

РОССІЯ – КАЗАНСКОЙ ГУБЕРНІА

—————————————————————————-

1915. ápr. 20. nach uns. Kalender

Meine Teuere Lieben! Ich bin Gott lob gesund und befinde mich in russischer Gefangenschaft in der Stadt der Tetyusi neben den Volga Fluss, südlich von Kazan. Schreibet mir deutsch in offenen Briefen (ohne Briefmarke) auf meine obiger Adresse. Ich erwarte schon mit Sehnsucht Nachricht von Euch. Über militärische Sachen darf man selbstverständlich nicht schreiben, sondern nur private Mitteilungen. Bisher habe ich blos eine Karte von der Margit Tante erhalten, sonst keine andere Nachricht. Von Illés haben wir uns im Przemysl geschieden, wo er jetzt ist, weiss ich nicht. Mit Balázs sind wir bis Kazan gekommen und mit Migályi und meinem Diener Kéry sind wir da zusammen. Der Advokat Dr. Kovács aus Miskolcz ist auch da. Tausendmale Grüsse und Küsse an Dich, unseren lieben Kinder und sämtlichen Angehörigen, sowie Grüsse an die Bekannten. In der Hoffnung auf ein seinerzeitiges Wiedersehen verbleibe ich dein liebender und ewig treuer Mann Józsi.

35 Tage sind wir gereist.

1915. április 20. a mi naptárunk szerint.

Drága szeretteim! Hála Istennek egészséges vagyok, és orosz fogságban tartózkodom Tetyusi városában, a Volga folyó mellett, Kazantól délre. Írjatok nekem németül nyílt leveleket (bélyeg nélkül) a fenti címemre. Várom híreiket. Természetesen katonai ügyekről nem írhatni, csak magánjellegű üzeneteket. Eddig csak egy képeslapot kaptam Margit nénitől, egyéb hírt nem. Illéstől Przemyślben váltunk el, nem tudom, hol van most. Balázzsal Kazanig utaztunk, és Migályival és a szolgámmal, Kéryvel együtt vagyunk itt. Kovács ügyvéd úr Miskolcról is itt van. Ezernyi üdvözletet és csókot küldök neked, kedves gyermekeinknek és minden rokonunknak, valamint üdvözletet ismerőseinknek. Abban a reményben, hogy hamarosan újra találkozunk, maradok szerető és örökké hűséges férjed, Józsi. 35 napig utaztunk.

Roób József hazaírt első levelezőlapja feleségének ½ kopejkáért kapható, hadifoglyok részére készült (a moszkvai posta által 1915-ben nyomtatott), orosz-francia feliratú levelezőlapon. Előlapján fekete tetyusi (1915. április 9.) és fekete kazanyi (1915. április 18.) postai bélyegzés; A. P. Sziversz katonai cenzor kazanyi bélyegzése; fekete orosz (postai?) bélyegzés és részben olvashatatlan fekete bélyegzés (talán a tetyusi első cenzúrahivatalé); a bécsi Vöröskereszt vörös cenzúrabélyegzése, valamint vörös ceruzás rájegyzés. Az előlapon bal oldalt nyomtatott szöveg: Письменныя сношенiя военнопѢнныхъ или съ военнопѢнными допускаются только посредствомъ почтовыхъ карточекъ подаваемыхъ открыто. = A hadifoglyok által vagy velük folytatott írásbeli közlés csak nyilvánosan benyújtott postai lapok útján engedélyezett. Hátoldalán: Письменныя cooбщенія допускаются только на русскомъ, французком и нѢмецком языкахъ. = Írásbeli közlemények csak orosz, francia és német nyelven megengedettek.
(Forrás: HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.1/KE)

Ápr. 24. Egyhangú szobafogságban teltek el napjaink. Házunk előtt állandó katonai őrség van. Ma vezettek először sétára ugyancsak katonai fedezet alatt. Kimentünk a városból, hol kellemes benyomást keltett a vidék szépsége. Egy nagyon kevéssé dombos a vidék, köröskörül nehány falu látható nagylapátos szélmalmaival, a közelben egy erdő kezdődik, mellettünk pedig a Volga kanyarog lassú méltósággal. E napokban indult meg a hajózás rajta. Ha még rövid ideig Kazánban tartottak volna, mennyivel kellemesebben jöhettünk volna már ide hajón. A folyó jobb partja melyen mi vagyunk, meredek és közel 20 m.-rel magasabban fekszik a víz színénél; a balpart ellenben sekély és a víz itt messzire kiáradt. A talaj az olvadó hótól még a legtöbb helyen nagyon nedves.

A vendéglői koszt nagyon silány. Az oroszok főeledele a káposztaleves és fasirozott. Beteltünk már mindkettővel. Elhatároztuk, hogy magunk fogunk főzni, miután hatan elmentek még közülünk és így van elég helyünk.

Most a következő 16-an lakunk együtt: Arlow ezr[edes]., Horváth alezr[edes]. Komadina, Laky, Egry, Toifel, Koháry szdosak, Dr. Fried főorvos, Piller, Kovács, König, Vecsey, Csőke, Pour főhadnagyok és én.

Hochwohlgeboren Frau Ida Roób Diósgyőri vasgyár. Gyár u. 5. Borsod m. ВЕНГРІЯ (Hongrie)

Meine Adresse: 1915. ápr. 29.

———————————————————————————————————————————-

ВОЕННΟПЛѢННОМУ (Prisonier de guerre)

ПОДПОΡУЧНИК

ІОЖЕФ ΡΟΟБ (Josef Roób)

городъ ТЕТЮШИ (Tetyusi)

Russie: РОССІЯ – КАЗАНСКОЙ ГУБЕРНІА

———————————————————————————————————————————–

Meine lieben Teueren! Ich teile Euch mit, dass ich gesund bin und mich verhältnissmässig wohl fühle. Ich denke sehr viel an Euch und erwarte mit Sehnsucht die Stunde unseres seinerzeitigen glücklichen Wiedersehen. Schreibe mir (deutsch ohne Marke) öfters und viel, obzwar Dir die Abschrift meiner obigen Adresse voraussichtlich Schwierigkeiten verursachen wird. Ich schreibe Euch so oft es möglich ist. Wir gehen täglich zweimal 2-2 Stunden am Ufer des Volga-Flusses spacieren, sonst vergeht aber die Zeit zimlich langweilig. Wir wohnen mehrere zusammen, kochen selbst und speisen gut. Einer von uns ist der Koch. Schlafen thuen wir jetzt genug und ruhen auch.

Schreibe Dir alles genau auf, was Du an Gehalt so von dem Werk, wie auch vom Militär bekommst und lasse eventuell, wenn Du es auch für nothwendig hältst, unseren lieben Sohn, Józsi, auch Privatstunden geben, damit er im Lernen nicht zurückbleibe. Ich bin sonst überzeugt, dass Du álles am besten machen wirdst und möchte mit meinem Schreiben nur deine Sorge teilen. Lasse Euch auch den garten schön herrichten, damit Ihr Freude habt darin und Euch in unseren lieben heim immer wohlfindet. Mit tausendmalen Grüssen und Küssen an Dich und unseren lieben Kinder dein dich ewig liebender und treuer Józsi

Kedves szeretteim! Értesítelek benneteket, hogy egészséges vagyok és viszonylag jól érzem magam. Sokat gondolok rátok és vágyakozva várom a boldog viszontlátás pillanatát. Írjatok nekem (németül, bélyeg nélkül) gyakran és sokat, bár a fenti címem leírása valószínűleg nehézségeket okoz majd nektek. Én pedig írok nektek, amilyen gyakran csak lehet. Naponta kétszer 2-2 órát sétálunk a Volga partján, egyébként viszont az idő meglehetősen unalmasan telik. Többen lakunk együtt, magunk főzünk és jól étkezünk. Egyikünk a szakács. Most eleget alszunk és pihenünk is.

Írd le pontosan, hogy mennyi fizetést kapsz a gyárból és a katonaságtól, és ha szükségesnek tartod, akkor engedd esetleg kedves fiunkat, Józsit, hogy magánórákat is vegyen, hogy le ne maradjon a tanulásban. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy mindent a legjobban fogsz csinálni, és levelemmel csak megosztani szeretném veled az aggódásomat. Rendeztesd be szépen a kertet is, hogy örömötök legyen benne, és mindig jól érezzétek magatokat szeretett otthonunkban. Ezernyi üdvözlettel és csókkal neked és szeretett gyermekeinknek, örökké szerető és hűséges Józsid

Roób József általunk ismert második üzenetét – dacára az orosz előírásoknak, valószínűleg hadifogoly-levelezőlap hiányában rendes orosz postai levelezőlapon adta fel, ezért kerülhetett rá franciául a „Hadifogoly” [Prisonnier de guerre] bélyegzés. Fekete tetyusi (1915. április 17.) postai bélyegzés, részben olvashatatlan fekete bélyegzés (talán a tetyusi első cenzúrahivatalé); A. P. Sziversz katonai cenzor kazanyi bélyegzése; a bécsi Vöröskereszt vörös cenzúrabélyegzése, diósgyőri-vasgyár érkezési bélyegzés (1915. május 20.)
(Forrás: HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.3/KE)

1915. április 18. Többen közülünk tegnap erősen megfáztak, köztük vagyok én is, a megbetegedettek legtöbbjénél influenza lépett fel, estére 38.6-ra ment fel a lázam. – Dr. Fried, akit hozzánk szállásoltak be, nagy odafigyeléssel kezel bennünket. Szálláshelyünk egészen jónak bizonyul. Én Horváthtal és Komadinával lakom egy szobában. […]

1915. április 19–20. A fölös számú tisztiszolgákat, lóápolókat leválasztják tőlünk. Az élelmet egy vendéglőből szerezzük be, igazi orosz, borzalmas koszt, halak, amelyek élvezetétől néhányan megbetegedtek. […]. – 6 napja már egyetlen tiszt sem moccanhat ki a házból, a későbbi jövőben az összes sétát kísérettel fogják megengedni.

1915. április 23. Csoportunkból 7 fő elvonul egy másik szállásra, így 16-an maradunk a házunkban.

1915. április 24. Első kimenő, közös séta a Wolgához, a folyó itt 800 lépés széles, e hónap 19-ike óta láthatóan meglehetősen sok hajó közlekedik. Bérelünk egy kertet a ház mellett, 40 rubelért, itt minden pénzbe kerül. – Felkészülünk arra is, hogy saját költségre főzzünk, ezzel Laky századost bíztuk meg.

1915. április 25. Megkapjuk az illetményünket éspedig egy hónapra előre, törzstisztek 75 rubelt, főtisztek 50 rubelt. E napon először ettünk saját választásunk szerint és nagyon meg vagyunk elégedve, hiszen hosszú idő után ismét egyszer rendes ételt kapunk.

1915. április 26–30. A séták igen jól esnek az uraknak, szokásosan a Wolgához megyünk, amely egy izgatóan szép folyó, tulajdonképpen már folyam. Jómagam csak 30-án mentem ki először, részben mert még lábadoztam, részben mert az időjárás nem volt arra alkalmas. (Lovag Arlow Viktor ezredes idézett naplója 96-97. p.)

Máj. 1. Napjainkat az orosz parancsnokság által előírt következő napirend szerint töltjük el: 8-9-ig fölkelés, ½ 10- ½ 12-ig séta, 1-2 ebéd, 4-6 séta és 10-11 lefekvés. Ebéd után aludni, vacsora után kártyázni vagy beszélgetni szoktunk. A sétát nagyon élvezem, jó melegen süt már a nap, most kezd zöldülni minden. Mindig a Volga partján sétálunk, nézzük a hajókat, melyek elég csinosak és sűrűn közlekednek.

Tájkép a Volga középső szakaszán az Arlow ezredes által Przemyślből elhozott könyv illusztrációja
(Forrás: Amand von Schweiger-Lerchenfeld (1846 – 1910) osztrák katonatiszt, újság- és útikönyvíró Zwischen Donau und Kaukasus: Land-und Seefahrten im Bereiche des Schwarzen Meeres. Wien, 1886. 205. o.)

A lakásunk mellett levő kertet bérbe vettük házi gazdánktól az egész nyárra, most szépen rendbehozatjuk, hogy a nagy melegben a gyümölcsfák árnyékában pihenhessünk. Berendezkedünk, mert hisz tudja Isten, mikor kerülünk haza. Jó hogy még legalább néha-néha írhatunk. Mindenegyes alkalmat kihasználok a levélíráshoz, amint csak lehet írok, mert tudom mily öröm lehet az, levelet kapni. Mi ilyesmire persze ez idő szerint még nem is gondolhatunk, talán majd 2 hónap múlva igen.

Most már a saját konyhánkon élünk, Laky szdos. a főszakácsunk. Mesésen főz, nagyszerűen étkezünk. Még kecsegét, szalonkát, vadkacsát és nyírfajdot is eszünk. Hoznak mindent a házhoz.

Máj. 8. Újságot nem olvashatunk, nem tudunk semmi hírt a harcztérről. E napokban egy németül beszélő orosz katona ugyan némileg megvigasztalt, azt mondta, hogy a mieink sorsa lényegesen javult az orosszal szemben. Ma azt a hírt kaptuk, hogy 10-én elmegyünk innen. Részben sajnáljuk itt hagyni e helyet, hol lakás és étkezés dolgában már oly jól berendezkedtünk, másrészt azonban nem bánjuk, bárhová is visznek, csak egészségünket tudjuk megőrizni, ez most a legfőbb feladatunk. A szlávok állítólag itt maradnak, miből mi arra következtetünk, hogy valószínűleg rosszabb helyre, talán Szibériába visznek bennünket. Csínálhatnak velünk bármit, nem bánjuk. Úgy érezzük, hogy ha rosszabbul bánnak velünk, akkor bizonyára rosszabbul megy nekik a harcztéren is; talán rajtunk akarják megbosszulni magukat. Ily meggyőződéssel nyugodtan szenvedünk.

D. u. megjelent nálunk az orosz alezredes, kiküldött mindnyájunkat szobáinkból az udvarra és egyenkint szólított be bennünket, ahol azután átvizsgálta podgyászainkat és jegyzékbe vette pénzkészletünket. Laky szdostól elvett 1700.-K.-t, miután kijelentette, hogy csak bizonyos összeget tarthatunk magunknál és pedig tábornok max. 5000.-K.-t, törzstiszt max. 3000.-K.-t és alantas tiszt legfölebb 1000.-K.-t. A Lakytól elvett pénzről azonban semmiféle nyugtát sem adott, mi mindnyájunkat nagy fölháborított. Az én vagyonom már csak 116.-K. és 53.-Rub. 100 K.-t 25 Rub.-nek számított. Azt mondják, hogy a przemysli hadikincstárt keresik és azt hiszik, hogy az a tisztek között fölosztatott volna. Értesülésem szerint a bankjegyekről hivatalos jegyzéket készítettek és azután elégették azokat.

Fried, Gessler és Kőnig nehány nap óta 39-40°-os lázban feküsznek, de hogy tulajdonkép mi bajuk van, azt nem tudni.

Tetyusi-Tobolsk.

Máj. 10. Csomagolunk, mert ma este elmegyünk Tetyusiból. A beszerzett edények legnagyobb részét eladjuk.

Este indulás előtt újra megjelenik az orosz alezredes. Megint kizavar mindnyájunkat a sötét udvarra, de most már az egész házat is körülvéteti orosz katonákkal és miközben ismételten kiáltja felénk „Kein Wort sagen”, megtölteti előttünk az összes fegyvereket. Az ezután beállott rémes csendben magával viszi a szobába szuronyos katonák között Koháryt és Toifelt. Mi kinnt állunk szótlanul, szuronyoktól körülvéve. Sokáig nem hallunk semmit. Már már az a gondolat vetődött föl agyunkba, hogy itt most vagy mindnyájunkat vagy legalább is nehányat kőzülünk főbe fognak lőni. Ez előzmények után másra nem is gondolhattunk. Belülről sem hallatszik egy hang sem, talán nincs is ott már senki sem, miután más ajtón egy másik udvarra lehetett kimenni. Mondhatom, kellemetlen perczek voltak.

Hosszas várakozás után végre újból szólítanak be valakit, majd egymás után sorra mindnyájunkat. Az első szobában fogad bennünket az orosz bizottság, átkutatják a már útra kész összes csomagjainkat, bennünket pedig egész pőrére vetkőztetnek és úgy vizsgálják át minden egyes ruhadarabunkat. A megvizsgáltakat külön szobában gyűjtik. Nem vettek el senkitől semmit sem, de úgy látszik, még sincsenek meg elégedve az eredménnyel, mert Koháryt és Toifelt megint csak külön viszik magukkal a hajóállomásra, hogy ott a hajó indulása előtt még egyszer megvizsgálják őket. Csak pénzt kereshetnek, azért jöttek most is közvetlenül indulás előtt.

Még ezen is szerencsésen átesve elvezetnek bennünket a hajóállomásra. Esik az eső, csúszós a talaj, nehezen jutunk le a vég nélküli lépcsőkön. Az állomáson azonban egész éjjel várakozunk a hajóra.

1915. május 1–10. Ebben az időszakban túlnyomórészt szép időnk volt, itt-ott viharral megszakítva, a kertünkben tartózkodás igen kellemes, az urak szépen rendbe hozták, de az egész munka csak a házigazdának vált javára, mert 8-án megtudtuk, hogy ittlétünk már nem lesz hosszú. Beváltottuk a pénzünket, ámbár 100 koronáért csak 25 rubelt kaptunk. 10-én este egyszer csak megjelenik egy bizottság és minden holminkat átvizsgálja, főleg pénz után kutatnak, mert azt sejtik, hogy a várparancsnokság az ott lévő hadisarcot felosztotta közöttünk, amiben természetesen nagyon tévednek, a törzstisztektől 3000 fölötti összegeket, a főtisztektől 1000 korona fölötti összegeket vettek le, nálam csak 1000 korona volt.138 – Amint vége volt a látogatásnak, már el is vezettek bennünket a hajóállomáshoz, ahol egész éjszakán át hajónk megérkezésére kellett várnunk. (Lovag Arlow Viktor ezredes idézett naplója 97. p.)

Lovag Arlow Viktor (1862–1920), 1914-ben, főhadnagyként. A m. kir. 10. népfelkelő gyalogezred parancsnokaként, 1914. november 1-től ezredessé kinevezve Przemyśl ostrománál került orosz fogságba. „Nemes barát volt, áldozatkész bajtárs s olyan parancsnok, kinek egy buzdító szavára katonái az ördöggel is szembeszállottak volna. Ezrede roncsaival fogágba került ő is, öt évig raboskodott, tűrt nyomort, éhséget, megaláztatást. Megtört testének erőt adott az a gondolat, hogy hátha mégis hazakerülhet egyszer szerettei közé. És hazakerült! Pár hét híján öt éve ette a nyomorúságos rabság kenyerét, megtört, s mire elcsigázott testével elérte a szülőföldet, a hitvest, a szerető gyermekeket, az elcsigázott test nem bírta tovább, összeroppant, kiszenvedett. A haldoklás nehéz pillanatait Magyarország kormányzója azzal igyekezett megkönnyíteni, hogy halálos ágyához küldte a tábornoki kinevezést. Requiescat in pace.” – emlékezett rá Laky Imre barátja, tiszttársa.
(Forrás: https://www.geni.com/people/Viktor-Arlow/6000000052980630126; Laky Imre: Egy tiszt naplójából. Budapest, 1920. 22. o.)