Sárói Szabó Lajos alezredes élete és halála – 3. rész

Sorozatunk előző részeiben megismerhettük, hogy sárói Szabó Lajos alezredes, a kiváló katonai író és nevelő, a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának a parancsnoka 1914. október 22-én Galíciában hősi halált halt. A katonatisztet a családja a következő évben haza hozatta és honi földben temette el. Síremléke napjainkra veszélybe került.

1915. január 6-ai keltezéssel a Tisztviselők és Katonatisztek Bevásárolási Központjától levél érkezett Veszprémbe, a 31. honvéd gyalogezred pótkeretének a parancsnokságára. A levél első része egy tájékoztatást tartalmazott: „A tiszt urak elhalálozása esetén a hivatalos bizonyítványt, az ezred vagy pedig hadtest, esetleg hadsereghez beosztott lelkész van jogosítva kiadni. Az életbiztosítási társaságok ugyanis csakis vagy egy anyakönyvi kivonat, vagy pedig a jelzett katonai lelkész által kiállított halotti bizonyítvány ellenében fizeti ki a harctéren elesett tiszt urak nevére szóló kötvényt.” A levél második részében már egy konkrét kérés olvasható: „Így tehát tisztelettel az iránt vagyunk bátrak megkeresni a tekintetes parancsnokságot, hogy amennyiben ez szolgálati nehézséget okoz, velünk azon tábori lelkész úr nevét közölni méltóztassanak, aki érvényesen bizonyíthatja azt, hogy SÁRÓI SZABÓ LAJOS alezredes úr az északi harctéren elesett.”

A levél túloldalán ceruzával egy feljegyzés olvasható: „Kovács József tábori lelkész által kiállított »Halotti bizonyítvány« a túloldali részvénytársaságnak elküldetett. 1915. jan. 14.”  Talán ezután az özvegy és gyermekei megkapták az életbiztosítási összeget.

A pótzászlóaljnál található rang és beosztások listáján 1914. december 14-én kihúzták sárói Szabó alezredes nevét. Egy elírás is található az iraton, ugyanis helyesen 1914. október 11-től 22-ig, halálának pillanatáig volt az ezred ideiglenes parancsnoka Wéber Ede ezredes helyetteseként.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 608. M. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred iratai, 1. doboz)

A Rendeleti Közlöny (1915. 01. 09.) számában a „Személyes ügyek” részében jelent meg Szabó alezredes kitüntetése.

Kitüntetése és méltatása (mint 1914-ben a halálhíre) több újságban megjelent. A Hadtörténelmi Közlemények szerkesztősége 1914. évfolyam 15. kötetében búcsúzott el a kiváló katonai írótól.

A család nem mondott le arról, hogy az idegen földben nyugvó édesapát hazahozassa. Erre egy évvel később, 1915 októberében került sor. Mint a gyászjelentésében olvasható, 1915. október 19-én a Farkasréti temetőben a református egyház szertartásai mellett temették el.

Az 1915. október 16-án kelt gyászjelentés.
(Forrás: https://real-ms.mtak.hu/26729/1/gyaszjelentes_Sza.pdf)

Temetéséről a Magyar Tudományos Akadémia is megemlékezett az 1915. évi jelentésében: „Ugyanezen az ülésen bejelentetett Sárói Szabó Lajos alezredesnek, a Hadtörténelmi Bizottság tagjának, 1914. október 22-én bekövetkezett halála s 1915. október 19-én történt eltemettetése. Az Akadémia, buzgó munkásának ravatalára koszorút tett le.”

Tíz év múlva, 1925. június 21-én a Margitszigeten rendezett vitézi avatáson a hősi halott sárói Szabó Lajos alezredest is vitézzé avatták. Vitézi címét az özvegye használta.

Sárói Szabó Lajos alezredes említése a Vitézek évkönyve 1927. évi I. évfolyamában

Szabó alezredes családjának további sorsáról dr. Kazareczki Noémi korábbi részben már idézett, a Ruszinkó családról szóló tanulmányából juthatunk információkhoz. Az írás pontosan megadja a családi sírbolt helyét is a Farkasréti temetőben: 29. parcella, 0 szakasz, 2. sor, 3. sírbolt.

A sírbolt helye a 29-es parcellában, közel a főbejárathoz.
(Forrás: Google Earth Pro)

A családi sírban nyugszik Ruszinkó Antal, az országos hírű mezőgazdász (1837‒1924) és a család Szécsényből 1969-ben áttemetett tagjai, felesége Kék Gizella (1863‒1916), lánya: Lenke (1871‒1883), fia Miklós (1883‒1911); továbbá a Sárói Szabó Lajos alezredes családja, a hősi halált halt alezredes és felesége, Ruszinkó Gizella (1873‒1957), lányaik, Mária (1904‒1962) és Margit (1908‒1991). A sárói Szabó lányoknak nem voltak gyermekeik.

Barátom és kutatótársam, blogunk állandó szerzője, Somosi György volt a segítségemre, hogy a sírbolt jelenlegi helyzetéről információt szerezzünk, akinek itt is köszönöm a segítségét. Kiderítette, hogy a sírhely megváltása 2015-ben lejárt, tehát bármikor újra eladható és örökre eltűnhet a két család temetői emléke.

A 29-es parcellában a régi síremlékek és kis kápolnák között megbújik a földből alig kiemelkedő sírbolt, amelyet lassan beborít a növényzet. Még jól látható a két vaskarikás leemelhető fedőlap. A két részes síremlék baloldalán fekete színű kereszt látható, jobb oldalán csak ennyi olvasható: RUSZINKÓ ÉS SÁRÓI SZABÓ CSALÁD.

A felvételek készítésének napján (2025. május 26-án) tapasztalható állapotok kerültek rögzítésre a sírboltról és környezetéről.

A sírbolt állapota 2025 tavaszán.
(Fotó: Rózsafi János)

Nem csak a sírbolt, hanem a környezete is gondozatlan.
(Fotó: Rózsafi János)

A síremlék előtt egy régi, már rozsdás mécses.
(Fotó: Rózsafi János)

A síremlék mögül készült felvétel.
(Fotó: Rózsafi János)

A történethez tartozik, hogy utolsóként sárai Szabó Margit volt az, aki a sírt rendszeresen gondozta. Dr. Kazareczki Noémi írásából tudható, hogy a családban „Giti” néniként becézett hölgy 1988-ban éppen a Farkasréti temetőben elesett és combnyaktörést szenvedett. Ebből a balesetből nem épült fel, éveken keresztül ágyhoz volt kötve.

A Nagy Háborúban hősi halt katonák közül csak keveseknek adatott meg, hogy a család hazahozassa őket, és itthon gondozzák sírjaikat. A messzi, és elfeledett katonatemetőkben sok esetben örökre eltűntek a sírok és sírjelek. Elmaradt a gondozásuk, és a gyorsan múló évtizedekben feledésbe merültek.

Az egykori kiváló katonaíró és katonatiszt, sárói Szabó Lajos alezredes veszprémi honvédparancsnok családi sírboltja családjának kihalásával merülhet feledésbe. Kezdeményeztük, hogy ez ne így legyen.