Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 14. rész

A folyami utazás folytatódik az Irtiszen, a hadifoglyok kellemes körülmények között gyönyörködnek a tájban; megérkeznek Tobolszkba, ahol tartósan berendezkedhetnek. Tennivaló akad bőven, mert a számukra a folyóparton kijelölt épület piszkos, tele élősdiekkel, takarításra, berendezésre szorul – ezen szorgos munkával sikerül változtatni. Kialakul a szobabeosztás, a napirend, az étkezést is megszervezik. Újságokhoz jutnak, amelyekben néha kedvező hazai híreket is olvashatnak. Az első hazulról kapott távirat feletti öröm után Roób is elérkezettnek látja az időt arra, hogy újabb levelezőlapokat írjon haza…

[1915.] Máj. 30. Nagyon kellemes a hajókázás. Hárman vagyunk egy fülkében (II. oszt.): Csőke, Pour és én. Egyikünk fölváltva mindig a földön fekszik, de még ott is sokkal jobb, mint a vasúton. Ma tudtuk meg kisérő katonáinktól, hogy Tobolskba kerülünk, ők legalább is odavisznek.

Jún. 1. Állandó szép időben nagyon élvezzük a hajózást. Egyszerű, szegényes külsejű faházas falvak mellett haladunk el. A vidék hasonlít a Volga vidékéhez. Az Irtisz jobb partja szintén magasabb, meredek, míg a bal inkább sík, nagy nádasokkal és sok szárnyas vaddal (vadkacsa, gémek stb.) A vadászok állandóan az utóbbiakban gyönyörködnek.

A világ leghosszabb mellékfolyója, az Irtisz. Jól látható a két partvidék domborzati különbség, amiről Roób is említést tett naplójában.
(Forrás: https://omsk.bezformata.com)

„Nem várt meglepetés ért bennünket a hajóállomáson. Négy-öt öreg conboj és egy altiszt kivételével őreink a kikötő-hídon elmaradtak, és szemeinknek nem akartunk hinni, mikor betessékeltek bennünket az európai kényelemmel felszerelt, ragyogó tisztán tartott személyszállító Nor-Zajzan gőzösre. Fehérkötényes pincérek, fehérbóbitás szobaleányok sürögtek-forogtak körülöttünk. Az ebédlőben ragyogó tisztaságú kristálypoharak csillogtak a virágokkal, pálmákkal dúsan díszített asztalokon. Ámulva-bámulva foglaltuk el villannyal világított kabinjainkat. […] Mi a hajó hátsó részén levő II. osztályú részt foglaltuk el, míg az elsőosztályú fülkék és a III. osztályú termek, melyek kényelem tekintetében alig különböztek a mieinktől, a polgári utasok számára voltak fenntartva. Nem voltak sokan, de köztük volt pár csinos leányka, kik barátságos kegyességgel fogadták az oroszul gagyogni kezdő aranyfiatalság udvarlását. […] A tájék, melyen átutaztunk, teljesen azonos a Volga menti tájképekkel. A keleti part elvész a lapályban, míg a nyugati part itt is jellegzetesen emelkedettebb és elzárja a kilátást szem elől. Aránylag nem sok helyen kötöttünk ki utazásunk alatt, s nem is nyújtottak semmi látnivalót a silány kikötők s unalomig egyforma és egyhangú falvak. Nappal állandó verőfény, éjjel ezüstös holdvilág kísérte hajónkat. A tavaszi felhőszakadást kivéve, úgyszólván állandóan a fedélzeten tartózkodhattunk. Ez a hirtelen jött felhőszakadás szakadás oly bőségesen öntötte az esőt, hogy a mintegy csatornából ömlő vízzuhatagon keresztül még a partokat sem lehetett kivenni. Amily gyorsan jött, oly hamar is elmúlt. Utána megint felragyogott a nap, s a vadászok sóvár szemmel gyönyörködhettek a rengeteg vadkacsahúzásban, mely oly sűrű volt, hogy néha szinte a hajóra látszódtak csapódni a testes, idomtalan szárnyas állatok.” (Laky Imre: Öt év Szibériában. Budapest, 1921. 158-161. o.)

Mindig azt hittem, hogy Oroszországban nagy őserdők között utazik az ember, most azonban nem találom seholsem azokat. Ami erdő van, az többnyire nyíres avagy korcs fenyves. Lehet, hogy talán távolabb a közlekedési eszközöktől vannak tényleg hatalmas erdőségek, az előrenyomuló kultúra azonban mindenütt kipusztítja azokat maga körűl.

„1915. május 30. Az utazás az Irtischen maga a gyönyörűség. A folyó, még ha nem is olyan nagyszerű, mint a Wolga, mindazonáltal Oroszország legnagyobb folyóinak egyike és 60-70 méteres mélységeket is elér. A színek játéka, leginkább az esti órákban a folyó hullámain, vagy akár a síkfelületeken, lenyűgözően szép. A hajón az ellátás jó. Napközben teljes időben a fedélzeten tartózkodunk, még a partok sem nyújtanak sok látnivalót, mert a legtöbbjük lapos és erdő borította.” (Lovag Arlow Viktor ezredes idézett naplója 100-101. o.)

Délben az étteremben ebédelünk, egyébként azonban fülkénkben étkezünk. Az egyes állomásokon veszünk tejet, vajat, kenyeret és tojást. Most is többnyire rántottát készítünk. Takarékoskodnunk kell, mert a hajón való étkezét nem igen bírja a szegény hadifoglyok pénztárcája. Jó, hogy még kapjuk az 1.50 Rub. napi utazási pótlékot, melyet Tetyusig tőbbnyire elfelejtettek kifizetni.

Tobolsk.

Jún. 2. D.u. megérkeztünk Tobolskba. A hajóról való kiszállás után végigvezetnek kellemetlen melegben a városon és egy a város szélén levő kaszárnyában helyeznek el. A kaszárnya legtöbb épületében legénységi hadifoglyok vannak, kikkel nem szabad érintkeznünk, míg mi egy kisebb földszintes épületben leszünk elszállásolva. A belső berendezés az emeletes pricsekkel az omszkihoz hasonlít, épúgy meg vannak itt is az élősdi állandó lakók és ép oly piszkos itt is minden. Reméljük azonban, hogy ez csak ideiglenes lakásunk.

Jún. 3. Az 50.- Rub.-en felüli pénzt elszedik, az elvett összegről azonban rendes elismervényt adnak. Az orosz tiszt egy őrmesterre bízta e feladatot, ki elég szabadelvűen végzi el azt. Nem kutat, megelégszik a bemondással. Nekem nem volt több az előirt összegnél, így tehát most sem kellett átadnom semmit sem.

Jún. 4. A kaszárnyából leendő lakásunkba költözködünk, mely közvetlenül az Irtisz partján fekszik. Mintha csak trágyadombra lenne építve faházunk, olyan mocskos itt minden. A kiáradt Irtisz vize ellepte hátsó udvarunkat, míg az első udvar tele van trágyával. A szobákban nincs egyéb, mint csupa piszok. A földön helyezkedünk el ideiglenesen. Az egész házban 65-en vagyunk tisztek és minden 5 tiszt részére 1-1 tisztilegény.

A mai orosz újságok szerint Przemysl újra a mienk. Nagyon megörültünk e kedvező hírnek.

Jún. 5. Első éjjelünk gyalázatos volt ez új lakásban. A sok légy, szúnyog, bolha, polos és tetű miatt alig aludtunk valamit. Ily vakaródzást még sohasem láttam, mint aminőt mi itt csináltunk egész éjjel.

Ma erősen neki láttunk a takarításnak, de sokáig fog tartani, míg lakhatóvá tesszük e helyet.

Egy vendéglőbe járunk étkezni, hol 80 kopekért kapunk ebédet és vacsorát. Gyomrunk azonban sehogysem veszi be e muszkakosztot.

Tobolsk helytartósági székhely kb. 20-25 ezer lakossal. A város az Irtisz partján fekszik és két részre oszlik, egy alsó és egy felső városrészre. Az előbbi a vízpartján terül el, míg az utóbbi magasabban fekszik, mi által nagyon érdekes képet nyújt. Lent van a mozgalmasabb élet, míg fönt inkább hivatalok, kaszárnyák és tyurmák (börtön) nyertek elhelyezést. Mint minden orosz városban, úgy itt is aránylag sok a templom, kevés a kőház és a faházak jó messzire vannak egymástól. A széles utczák helyenkint fa.- míg a gyalogjárók mindenütt deszkaburkolattal vannak ellátva. Van 1-2 nagyobb kereskedés, külön tatárnegyed, 1-2 nagyobb középülete, egyébként azonban inkább falusi képet nyújt. A lakók között van több száműzött család.

Tobolszk városa az Irtisz felől. A parton levő faházak egyikébe költözködtek be Roóbék. J. Fidlerman felvétele, 1890-es évek
(Forrás: Multimedia Art Muzej, Moszkva, https://russiainphoto.ru/)

Jún.7. Még nagyban folyik a takarítás. Az udvarból a saját embereinkkel (hadifoglyok) kihordatunk egy rakás trágyát, azután homokot szóratunk szét, kis asztalokat és padokat állíttatunk fel és helyenkint deszkákat fektetünk.

A szobákban megtörténik a végleges átcsoportosítás. Még egyikét a legjobb szobáknak kapjuk a következő nyolczan: Jaksics százados, Csőke, Pour, Piller, Kovács, Vecsey főhadnagyok, Kerpen hadnagy és én. Lapos, kecskelábakkal ellátott ágyakat készíttetünk deszkákból és nehány ócska széket vásárolunk. Igyekszünk lakályossá tenni szobánkat.

Jún.11. Kimeszeltetjük szobánkat. Lassan majd csak kipusztul a sok élősdi is. Irtjuk is őket állandóan. Pokróczomból a sok bolhát tűhegygyel szedegetem ki.

Csoportunk egy része házi kosztra tér át, berendeznek egy étkezdét, melybe magam is belépek.

Jún. 12. Először étkeztünk itthon, nagyszerűen esett a jó magyaros ízű koszt. Az egyik tisztilegény a szakács.

Jún. 16. Forró nyári nap. Sohse hittem volna, hogy itt Szibériában ily meleg lehessen. Megengedték az Irtiszben való fürdést, hozzá is fogtak azonnal egy palló készítéséhez, mely átvezet az udvarunk mögött levő mocsaras részen. Egry és Koháry dolgoznak rajta.

Jún. 21. Csoportunk másik része is alakit étkezdét, megunták ők is a muszka kosztot.

Napirendünk most körülbelül a következő: Reggel amíg lehet alszunk, mert az alvás a legkellemesebb időtöltésünk, kb. 9 óra tájban kelünk. Reggelizni azonban ágyban szoktunk. Utána fürdés következik, magam csak ritkán szoktam. Nagy kényelmet nyújt az, hogy nem kell a fürdőzőknek reggel felöltözniök, csak valami esőköpenyeg formát vesznek magukra és úgy mennek a folyóhoz. Mások napfürdőt vesznek a hátsó udvarban, ezekhez csatlakozom én is néha.

Fürdő után elbeszélgetünk az udvaron délig. Egyesek olvasnak újságokat és ilyenkor leadják a híreket. Őrömmel és megnyugvással értesülünk csapataink előnyomulásáról az orosz fronton. Ebédelni 12 órakor egy külön e czélra üresen hagyott szobában szoktunk. A másik csoport ugyanakkor villásreggelizik a lakott szobákban.

Ebéd után aludni szoktunk, azután pedig olvasgatni. Rendkívül nagy hasznát vesszük mert a przemysli tiszti kaszinóból elhozott könyveinknek. Csaknem mind regény, melyeket egymás között kicseréltünk.

5 órakor a másik étkezde ebédel, utána a mi vacsoránkig ismét az udvaron tartózkodunk. Egyesek kártyáznak, mások beszélgetnek.

7 órakor vacsorázunk. Vacsora után kezdődik az általános kártyázás. Mi a szobánkban szoktunk alsózni, míg a legtöbben az udvaron játszanak. Miután nagyon rövidek az éjszakák, sokszor még 11 órakor is világítás nélkül folyik az udvaron a játék. Sötétség úgyszólván csak 11-1 óráig van, de az sem teljes, hanem inkább csak erősebb félhomály. Én 10-11 óra között szoktam lefeküdni.

Jún. 30. Ma nagy öröm ért engem, sürgönyt kaptam édes Iduskámtól. Mióta elmentem hazulról, ez az első hír édeseimről. Végtelenül megörültem neki.

Ma beszéltünk egy osztyákkal, kik északra laknak innen. Nyelvükben találtunk egy két magyar szót is, mint mell, kés stb. Ugyanazon értelemben használják ők is azokat, mint mi. Különben ily hasonlatosságot az orosz nyelvben is föl lehet találni, így pl. közösek a kővetkező szavaink: rák, rozs, tábor, sátor…

Megengedték, hogy d. u. 6 óra tájban egy órára sétálni mehessünk a külvárosba, persze szuronyos őrök kíséretében.

Hochwohlgeboren Frau Ida Roób Diósgyőri vasgyár. Borsod m. ВЕНГРІЯ – Hongrie

Adresse Deutsch oder Französisch Inhalt deutsch

Tobolszk, 1915. VI/30.

Meine liebe Iduska! Ich teile Dir mit Freude mit, dass ich Deinen Telegramm heute erhalten habe. Dies war die erste Nachricht, die ich von Dir erhalten habe, seit ich von zu Hause weg bin. Kannst Dir meine Freude vorstellen. Bei uns vergeht der eine Tag so wie der andere – langweilig. Ich habe dir Heute zugleich auch telegraphisch geantwortet. Ich bin, Gott sei Dank, gesund. Ich küsse-Dich und unsere lieben Kinder tausendmal und verbleibe dein ewig liebender traue Józsi

Drága Iduskám! Örömmel közlöm Veled, hogy ma megkaptam a táviratodat. Ez volt az első hír, amit Tőled kaptam, mióta eljöttem otthonról. Képzelheted, mennyire örültem. Nálunk minden nap ugyanúgy telik – unalmasan. Ma már válaszoltam is a táviratodra. Én hála Istennek, egészséges vagyok. Ezerszer csókollak Téged és kedves gyermekeinket, és maradok a te örökké szerető hűséges Józsid.

Roób József Tobolszkban, 1915 június végén feladott levele szeptemberben ért Diósgyőrbe. – Tintával megírt orosz-francia feliratú, moszkvai kiadású levelezőlap hadifoglyok részére – vörös omszki cenzúrabélyegzés, a bécsi Vöröskereszt vörös cenzúrabélyegzése, elmosódott diósgyőri-vasgyár érkezési bélyegzés (1915. szeptember).
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.7/KE)

Júl. 3. Orosz leányok a vörös kereszt részére járnak ma gyűjteni, hozzánk is bejönnek, sőt még a szobáinkban is fölkeresnek. Bedobunk nehány kopeket a perzselyükbe.

Júl. 11. Vasárnap van és ilyenkor mindig el szoktunk menni a lengyel r. k. templomba misére. Ma is voltunk és ott ünnepeltem imádkozva az én mai és Józska fiam holnapi születésnapját.

Hochwohlgeboren Frau Ida Roób Diósgyőri vasgyár. Borsod m. ВЕНГРІЯ – Hongrie

Tobolszk, 1915. VII/14.

Meine liebe Iduska! Ich teile Euch mit, dass ich gesund bin; sonst vergeht einer Tag so wie der andere. Meine Gedanken sind ständig zwischen Euch. Ich möchte schon so gerne auch schriftliche Nachricht von Dir erhalten, habe jedoch wenig Hoffnung dazu. Was machen unsere lieben Kinder? Sind sie immer brav? Mit sehr vielen Küssen an Euch alle verbleibe ich Dein Dich sehr liebender treue Józsi

Kedves Iduskám! Tudatom veled, hogy egészséges vagyok; egyébként az egyik nap úgy telik, mint a másik. A gondolataim szüntelenül Veletek vannak. Nagyon szeretnék írásos hírt kapni Tőled, de erre kevés reményem van. Mit csinálnak kedves gyermekeink? Mindig szófogadóak? Nagyon sok csókkal mindnyájatoknak maradok a Téged nagyon szerető, hűséges Józsid

Mivel a tiszteket hadifogolyként nem kötelezték munkára, a huzamos tétlenségtől az unalom ölte a lelkeket, hiszen egészen új, passzív életet kellett megszokniuk. – Tintával megírt orosz-francia feliratú levelezőlap hadifoglyok részére – vörös omszki cenzúrabélyegzés (No. 10.), a bécsi Vöröskereszt vörös cenzúrabélyegzése, elmosódott diósgyőri-vasgyár érkezési bélyegzés (1915. október)
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.8/KE)

Hochwohlgeboren Frau Ida Roób Diósgyőri vasgyár. Borsod m. ВЕНГРІЯ –Hongrie – Ungarn

Tobolszk, 1915. VII/31.

Meine liebe teure Iduska! Ich teile Euch mit, dass ich gesund bin. Die Tage vergessen sehr langweilig so ohne jede Beschäftigung. Als du meine diese Karte erhalten wirdst, fühlst da dich wahrscheinlich auch noch mehr einsam, da damals schon unsere beiden lieben Kinder in die Schule gehen werden. Sie sollen ja nur fleissig lernen. Mit tausendmalen Grüssen und Küssen an Euch alle von Deinen Józsi

Drága, kedves Iduskám! Szeretném tudatni Veletek, hogy egészséges vagyok. A napok nagyon unalmasak, mivel nincs semmi elfoglaltságom. Amikor megkapod ezt a levelet, valószínűleg még magányosabbnak fogod érezni magad, mivel akkorra már mindkét kedves gyermekünk iskolába fog járni. Csak tanuljanak szorgalmasan. Ezerszeres üdvözlettel és csókokkal Mindőtönek a Te Józsid

Társaihoz hasonlóan Roób József is hazaírt levelezőlapokkal igyekezett magát lefoglalni, ugyanakkor családfőként a távolból is követte a család életét. – Tintával megírt orosz-francia feliratú levelezőlap hadifoglyok részére – lila omszki cenzúrabélyegzés (No. 1.), bécsi vörös cenzúrabélyegzés, elmosódott diósgyőri-vasgyár érkezési bélyegzés (1915. december 1.)
(HM HIM Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 2016.225.9/KE)