Barabás Béla 1916-ban megjelent Magyar hadifoglyok élete orosz és olasz földön című kötetét lapozgatva egy írásra bukkantam, amely a Przemyślből hadifogságba hurcolt magyarok első tobolszki karácsonyát idézte fel. Egy kis nyomozással kideríthető volt az írás és a vers szerzője is, aki egy különleges és sokoldalú személyiség volt, s a blogon most futó naplót író, Roób József katonatársa.

„A tobolszki fogolytáborból a svéd expedíci ó , amely decemberben járt ott, érdekes írásokat, leveleket hozott magával az orosz fogságban lévő tisztjeinktől. L. I. százados levelét is a svéd expedíció továbbította hozzátartozóihoz. A levélből, amelyet 1915. december 12-iki [!] keltezéssel adott fel írója, ezeket az érdekes részeket vesszük:

— A svéd expedíció járt a napokban a tobolski táborban. Hála Istennek! Lerongyolódott szegény legénységünknek ruházatot hozott. Már borzalmasan néztek ki. Nem mondom, hogy nekünk tiszteknek különösen rossz dolgunk volna, de lelketölő, – hogy nincsen érintkezésünk a társadalommal és minden lépésünknél érezzük mögöttünk a fegyveres őrt.

— Ígéretük ellenére az oroszok Kazánban elszedték a kardjainkat és ennek indokolásául azt a nevetséges mesét hozták fel, hogy a németek az orosz foglyokkal rosszul bánnak, Tetjuschiban és mindenütt ezer koronán felüli pénzeinket elszedték — tőlem 1700 koronát — azzal az indokolással, hogy mi, przemyslbeliek felosztottuk egymás között a hadikincstárt. Száz koronáért különben csak huszonöt rubelt adnak. Csak az a szerencse, hogy itt a hús és a liszt olcsó, minden más azonban méregdrága. A dohány és a szivar rossz. Havi élelmezési költségünk 30—35 rubelre rúg. Most jégpályát csináltunk az udvaron, mert az Irtis folyóra (Tobolsk mellett) nem engednek ki. Az élet tulajdonképpen csak télen kezdődik Szibériában. Ilyenkor befagy itten a sok akadályozó folyó, szabad az ut és repülnek a szánkók. Nyáron kihaltnak tetszett ez a város, most meg veszedelmes az utcán járni a sok szánkótól. Ezrivel jönnek ilyenek naponta a vidékről.

Téli erdő. Ismeretlen fényképész 1900–1910 közt.
(Forrás: Мультимедиа арт музей, Mосква, https://russiainphoto.ru/search/photo)

— … Nagyon várják itt is a békét. Őreink is folyton erről beszélnek. A világban történő dolgokról rabmódra, titkos utakon, de elég jól vagyunk informálva. A nap nagyrészét tanulással töltik a fogoly tisztek. Van itt gyorsírás, német, orosz, francia tanfolyam. Magyarul is tanul néhány, osztrák tiszt. Zongorát béreltünk, van flótánk, hegedünk, csellónk. Háromszor hetenként este hangversenyt, háromszor felolvasó és vitaestélyt rendezünk. Van jó szakácsunk, cukrászunk.

— Karácsonykor a legénység javára tombolával egybekötött hangversenyt tartottunk, amelyen P. P. százados elszavalta karácsonyi énekemet, amely oly híven tükrözi vissza akkori hangulatunkat és érzéseinket.

— A przemysli hadifoglyok a nagy szibériai hómezőkön ezzel az imával szálltak karácsonykor a magyar föld felé:

Árulás, – Gyalázat, – Gyávaság – a Szégyen
Amerre mi jártunk: a harctéren régen
A bitófáinkon száradtak el sorba
– A mi fegyverünkön sose esett csorba.

Mintha elfordult vón [[Volna.]] tőlünk az Úr Isten,
Mégis mi szenvedtünk a legtöbbet itten:
Idegen világban: – Nagy Oroszországnak
Hideg hómezőin, Tobolszk városában.

– Kalitba bezárva, — szárnyait repesve –
A szabadság után jobban epekedne!

Kalitajtó tárul — elszállhat a madár
Csak szárnyát rebbenti s már messze-messze jár.
Kitárt ajtónk előtt: északon jégtenger
Még madárszárnyon se jut el oda ember.

Délen? A sivatag, rabló, nomád népek
Jaj a szökevénynek, akik odaérnek!
Keleten, nyugaton: ég a világdúlás, –
Nem lehet, – nincs innen sehol szabadulás.

Hidegen hull le a jeges földre a hó –
Hidegen hagy minket, a sok idegen szó.
– Ha itt ér szívünknek végső dobbanása:
Nincs, aki sírunkat jó szívvel megássa!

Ha lenyugszunk este búval, bajjal, gonddal,
Reménnyel keleten nem kél fel a Hajnal – –!
Nyugatra tekint az epekedő lélek:
Keleten: Sötétség. – Nyugaton: az Élet!

Irtis folyó vize megfázott, beállott,
Jeges hátát vágják, szamojéd halászok.
Partoldalban a komp kiszáradt, révésze
Nem viszen el minket karácsony estére!

Jég, zúzmara lóg a csenevész nyírfákon –
– Ilyen ünnep lesz az idén karácsony.
Öreg szüle, hitves, édes apróságok
Sírdogálva nézik a sok jégvirágot.

Nincs öröm a házban, hol úr lett Bú, Gond, Baj.
Nem zörren az ablak, nem kopog az angyal!
Elrepült zord Észak jeges tengerére –
Ott lesz csak szomorú karácsony estéje.

Baskir, finn, cseremisz, osztják, tatárfajta
Fókabőr sátorban töprengenek rajta –
Törik a fejüket azon a talányon:
Mit keres a magyar e havas tanyákon?

Más itt a víz íze, szél is más jár erre,
Vadul száguld fel az Északi-tengerre
Délibábok helyén az égnek peremén
Komoran ragyog a hideg északi fény.

Kint a nagyvilágban dúlnak irtó harcok –
Ki fizesse majd meg a vérért a sarcot?
Vérbe hullt a népek hite, reménysége –
Vérrózsákból áll a karácsonyfa éke – –
– – –– – – –– – – – – –

Nem vagyunk rabláncon, börtönökbe zárva –
Még sincs a világon senki olyan árva,
Ki puszta szigeten, vitorlákat lesve
Hazánk! Te utánad jobban epekedne!

Fagyosan, hidegen hull a hó, hull a hó, –
Hidegen zuhan ránk minden szó — orosz szó – –
Ha itt ér szívünknek végső dobbanása:
Lesz-e ki sírunkat megássa — – megássa …?

Isten legyen veletek! …”

A rövid írás érdekessége, hogy kideríthető a monogrammal szereplő karácsonyi vers szerzőjének kiléte is. Érdemes megismerkednünk vele, mert különleges és sokoldalú személyiség.

Alistali Laky Imre Debrecenben 1865. december 5-én született földbirtokos családban, Laky Imre törvényszéki bíró és Aranyi Krisztina fiaként. Pesti bölcsészkari és jogi tanulmányai után a Debreczeni Ellenőrnek lett belső munkatársa; két évig vezette a lap színházi, szépirodalmi, társadalmi s közgazdasági rovatát. Egyévi önkéntesnek vonult be, de megszerette a katonaéletet és tényleges tiszt lett: 12 évig szolgált a debreceni hadkiegészítési központú cs. és kir. 39. gyalogezredben, 1894‒1895-ben Bosznia-Hercegovinában. 1898 őszén kinevezték m. kir. állami rendőrségi felügyelővé Budapestre s ekkor tartalékos, majd szolgálaton kívüli állományba került. Pedagógiai adottságait kihasználva a budapesti rendőrőrszemélyzet kiképzésével és oktatásának irányításával bízták meg. Szak- és szépirodalmi munkásságát jóformán halála napjáig művelte.

Laky Imre rendőrfelügyelő
(Forrás: A közbiztonság almanachja 5. kötet, Budapest, 1914. 166. o.)

Világháborús bevonulásakor budapesti rendőrfelügyelő, tartalékos százados volt, századparancsnokként részt vett a Lemberg körüli harcokban, ezután Przemyślbe osztották be, ahol végigszenvedte az erőd mindkét ostromát, ekkor már a m. kir. miskolci 10. népfelkelő gyalogezredbe beosztva. A feladás után ennek tisztikarával esett orosz fogságba, 1915. július 16-i keltezéssel már Tobolszkból írt. 1920-ban került csak haza, a rendőrőrszemélyzet szakoktatásának vezetésével bízták meg és 1922-ben a szaktanfolyamok parancsnoka lett. Saját kérelmére helyezte nyugállományba a belügyminiszter. 1930. március 18-án, 65 éves korában hunyt el csömöri villájában.

Laky Imre terjedelmes és tartalmas világháborús kötetein érezhető a gyakorlott anekdotázó hozzáállása, aki tudatosan inkább mulatságos eseményeket, szép perceket igyekezett megörökíteni a nagy háborúból, noha a przemyśli ostromokból és az orosz hadifogságból is bőven kivette a részét és szép családot hagyott idehaza. Katonai és oroszországi élményeiről több könyve jelent meg, amelyek a háború után legalább annyira közkézen forogtak, mint Markovits Rodion Szibériai garnizonja:

Laky Imre dedikációja a MOVE – a Magyar Országos Véderő Egylet – könyvtára részére, a Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményében levő Egy tiszt naplójából c. kötet címlapján.
(HTM Könyvgyűjtemény, C 938 ltsz.)

• Egy tiszt naplójából. Igaz elbeszélés három részben: I. Tűzkeresztség a galíciai csatatereken, II. Przemysl első ostroma, III. Przemysl utolsó napjai. Budapest, 1920, 1921.

• Öt év Szibériában. Budapest, 1921.

• Sárga veszedelem. Utleírások, naplók, élmények Ázsiából. Budapest, 1925.

Laky Imre Öt év Szibériában c. művének 1. kiadása 1921-ben jelent meg szép, szecessziós kötésben.

Barabás kezünkbe került könyvén kívül a Przemysli hősök karácsonyi éneke természetesen megjelent Laky Imre saját könyvében, az Öt év Szibériában lapjain is, néhány apró változtatással. E kötetből valamivel többet megtudhatunk a vers keletkezésének körülményeiről, a tobolszki tiszti tábor lakóit egyszerre felvillanyozó és szomorúsággal eltöltő első hadifogságbeli karácsonyi készülődésről. Laky Imre alkatánál fogva derűlátó módon viszonyult az ünnepléshez, s bár már második, szeretett feleségétől távol töltött házassági évfordulója épp 1915. december 22-re esett, megfogadta: „Isten segítségével én a régi érzelmeket fogom hazavinni.” Életvidámsága, szervezőkészsége révén vezérszerepet játszott az ünnepek közös megtartásában. „Tegnap P. alezredes elnöklete alatt bizottsági ülést tartottunk a karácsonyi és szilveszteri hangversenyek tárgyában, megalakultak a gazdasági és művészeti bizottságok. A művészeti bizottságnak én vagyok az elnöke. […] Csinálok prológot, felolvasok valamit s a többit zeneszámok teszik ki. […] Tegnap megírtam haza karácsonyi üdvözletemet. Talán csak eljut haza. […] A karácsonyi hangversenyre elkészítettem a prológot, következőleg hangzik: Magyar hadifoglyok karácsonyi éneke Szibériában 1915-ben. […]

A színpad, mely már majdnem készen áll, valóságos vörös posztó az ellenpárt szemében. Tegnap este már majdnem elfajult a színpadi vita s az ellenpárt tehetetlen dühében egészen megfeledkezett magáról. A szép, de itt hamisan és helytelenül alkalmazott elvből indultak ki, hogy míg bajtársaink otthon véreznek, családjaink gyászolnak, nekünk nem szabadna itt semmiféle parádés szórakozásban részt vennünk. S. azt mondta, hogy az egész szilveszteri kabarénak nincs erkölcsi alapja. Erre én azt mondtam, hogy ők farizeusok, mert nekünk igenis haza iránti kötelességünk mindent elkövetni, hogy ne idegbetegen, elkeseredve, fonnyadva és savanyodva, hanem hogy ép és egészséges kedélylyel érkezzünk haza.

Túl estünk az első hangversenyen. Eltekintve nagymérvű érdekeltségemtől, mert hisz a programm hét számából három az enyém volt, tagadhatatlan, hogy minden bámulatosan, fényesen sikerült. A kis színpad is teljesen elkészült, azzal igazán remekelt K. valóban szép és praktikus.

Este pompás volt az ünnepi vacsora. Utána kihordták az asztalokat, székeket s padokat állítottak be s 8 órakor csengettek az egész házban karácsonyfagyújtásra. A terem hirtelen megtelt. A bejövők a szimpathia és antipathia jeleivel fogadtattak. A rendező csengetésére elsötétült a nézőtér, széthúzták a függönyöket, egy asztalkánál ült a fényesen díszített és kivilágított karácsonyfa alatt J. Béla, a színpad mögött a kórus gyönyörű karácsonyi éneket adott elő, aztán előadta J. hatásosan prológomat. A zenei számok művészi magaslatra emelkedtek, végül jött F. az Öreg Szivar monológjával, mely frenetikus hatást keltett. Ebben fogságunk ferdeségeit, egyesek gyengéit figuráztam ki. S. majd kettédőlt a nevetéstől, ám amint a kifigurázásban rá került a sor, igen elcsendesedett. F. fehér báránybőr bekecset vett magára, mely telisded tele volt aggatva ordókkal, fejében kürtőalakú, hegyes, hosszú fekete báránybőrkucsma, szájában makrapipa volt. Matyó dialektust használt, de azt hiszem, a debreceni dialektus még jobban megfelelt volna. A műsor következőleg hangzott:

Az osztrák és magyar hadifogoly tisztek tobolszki A. csoportja 1915. december 24-i hangversenyének műsora:

1. Laky: Prolog. – Magyar hadifoglyok karácsonyi éneke Szibériában. Előadja: Jólesz Béla hadnagy.

2. Thomas: Raymond – nyitány, zongora – négykezes, játsszák; Bernek Frigyes hdgy. és Heidler György főhadnagy.

3. Mozart: II. szonáta, G dúr (Adagio – Allegro: Andante c. variazioni, Allegretto). Játsszák: hegedűn: dr. Bekk József hadnagy, zongorán: Kéler Tasziló főhadnagy.

4. Laky: Szeptember 25. Felolvassa: Laky Imre százados.

10 perc szünet.

5. Beethoven: 14. szonáta, 27. mű, 2. sz. (Adagio sostenuto; Allegretto, Presto). Zongorán játssza: Kéler Tasziló főhadnagy.

6. a) Massanet: Meditation b) Herbert: Szerenád [[Victor Herbert (1859–1924) Op. 12. Szerenádja (1884)]]; gordonkán játssza Knöpfler Alfréd hadnagy. Zongorán kíséri: Bernek Frigyes hadnagy.

7. Laky: Monológ. – Öreg Szivar népfelkelő a hadifogságról a polgári kaszinóban. Előadja: dr. Fülöp Dezső hadnagy.”

Akinek kedve és ideje engedi, a fenti videók segítségével fel is idézheti az egykori tobolszki hangverseny műsorát; a szöveges részekből csak a vers (prológ) maradt fenn.

A karácsonyi tiszti műsor sikeréről elfogulatlan véleményt nem ismerünk. Laky Imre számára sem ez okozta a legnagyobb örömöt és egyben kedélyének mélypontra süllyedését: „Tegnap, Isten neve legyen áldott, karácsonyi üdvözlő sürgönyét megkaptam feleségemnek és fiamnak. Szegények, vajjon hogy töltötték a karácsonyt? Van-e reményük a mihamarabbi viszontlátásra? Mi semmi, de semmi olyan hírt nem kapunk, miből reményt meríthetnénk, sőt! a lapok hírei megint teli vannak harci zajjal, előkészülődésekkel, fenekedéssel!”

Borisz Zworykin (1872–1942) grafikus és könyvillusztrátor, freskó- és ikonfestő képeslapja a Granberg stockholmi kiadónál jelent meg. Gazdag grafikájú és színezésű, „orosz stílű” keretben fent téli táj, lent iniciáléval kezdődő szöveg: „Cъ праздникомъ рождества христова и наступающим новымъ годомъ! = Boldog Krisztus születését és közelgő új évet”.
(Forrás: https://expositions.nlr.ru/eng/ex_print/nycards/)

Csömör település napjainkban is őrzi a Lakyak emlékét, tartja a kapcsolatot a leszármazottakkal, az önkormányzat közreműködött a síremlék és a villa rendbehozatalában, a benne levő óvoda a Laky nevet viseli és az odavezető út is.

A Laky család síremléke a csömöri temetőben.
(Szabó Péter felvétele.)