Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 22. rész

1916 októberében Tobolszkba visszaköltözve Roób és társai egy magánházban helyezkednek el. Kényelmesebbek a körülmények, ugyanakkor küzdenek a minden téren jelentkező drágasággal, az élelmiszer-beszerzés nehézségeivel is, amely étrendjükre is kihatással van, egyre több árút kell feketén beszerezniük. Az újsághírek révén felváltva bizakodnak és keseregnek a háború végét illetően. Elérkezik a családjától távol töltött harmadik búskomor karácsony, majd a szilveszter is, s megismerhetjük, hogy miből készül az alkalomra némi vidámságot hozó forralt bor…

Okt. 30. Tegnap esett le az első hó, noha már régóta erősen fagyott. Ma ment el az utolsó hajó. A hó azonban még alig lepi el mindenütt a földet.

Nov. 20. A múlt évhez viszonyítva egészen szokatlan az ez idei tél beköszöntése. A hideg megjött ugyan, de hó még mindig alig van. Tegnap havazott újra egy keveset, úgy ma láttuk még csak az első szánokat az utczákon, de jó szánútról még most sem lehet szó. A hideg az utóbbi napokban elérte már a -15-18° R-t.

Nov. 23. Ma kaptuk a szomorú hírt, hogy Őfelsége I. Ferenc József tegnap előtt este meghalt

Dec. 5. A drágaság napról napra nő. Tegnap előtt a fürdőt emelték kb. 100 %-kal, úgyhogy most a kádfürdő, melyért eddig 1.20 Rubel-t fizettünk, 2.40 Rubel; a zuhany fürdő pedig 70 kopek helyett 1.40 Rubel és a közös fürdő 25 kopek helyett 60 kopek. Ezen azonban még tudunk segíteni, mert legföljebb többen fogunk majd ezentúl egy kabinban fürdeni. Kellemetlenebb azonban már az élelmiszerek drágulása. Hogy fizetésünkből még ki jöhessünk, 30 rubelben állapítottuk meg tegnap a maximális havi kiadást kosztra. De már ez összeg mellett sem élhetünk úgy, amint eddig éltünk. Egyelőre gyakrabban eszünk majd marha húst és ritkábban disznóhúst és tészta sem lesz majd minden nap. Később meg ha kell, elhagyjuk délben a harmadik tál ételt egészen és estére is gyakrabban csak tésztát fogunk majd enni.

Miután összes havi jövedelmünk 50 Rubel fizetés + 6.54 Rubel lakbér, marad tehát a koszton kívül még 26.54 Rubel. Csakhogy ebből fára kell kb. 4 Rubel, lakbérre 4 Rubel, a legényeknek 2 Rubel, kisebb közös kiadásokra, mint vízhordás, világítás stb. 3 R., mosásra 2 R., fürdésre 2 R., a hadifoglyok segélyezésére 2 R., úgy hogy dohányra és esetleges egyéb kisebb kiadásokra már csak 7 R. marad kb. Emellett még a ruházkodást nem is említettem, pedig arra is kell folyton valami, miután szakad mindenünk. Én már az utolsó hónapokban is rendszerint kénytelen voltam valamit a tartalékomból elkölteni.

„

Vöröskeresztes kiküldött pénzt hozott a foglyoknak” –a Huszár bárónő-féle missziós látogatás során, feltehetőleg 1916 szeptemberében készült felvételen az asztal mellett ülő dr. Petersen, a Dán Vöröskereszt orvos-delegáltja aláírásra személyenként 50 rubel kölcsönt oszt a hadifogoly tiszteknek. Vetsey Géza hadnagy Tobolszki albumának (1916) képanyagából.
(Forrás: Ország-Világ 1920. szeptember 5.)

Miután pedig az utóbbi napok valamelyikén még azt az értesítést is kaptam az itteni banktól, hogy júliusban tévesen kétszer fizették ki az érkezett 50. Rubel-t, és ennélfogva kérik az egyik 50 Rubel visszafizetését, kénytelen vagyok ezt az 50 Rubelt otthonról kérni, nehogy nagyon megcsökkentsem tartalékomat, mely ez idő szerint ugyan még kb. 180 Rubel.

Mióta czukrot havonként a katonai hatóságtól kellene kapnunk, még csak egyszer és pedig október elején volt szerencsénk ebben részesedhetni. Úgy látszik talán nem is kapunk többet. A zsidóktól is mindig nehezebben és nehezebben lehet azt megszerezni. Én most fogtam hozzá az otthonról magammal hozott sacharin elfogyasztásához, ami esetleg 5 hónapra lesz elegendő, vagyis nagyon jó szolgálatot tesz, amiért ismét csak Iduskámnak lehetek hálás, mert erre is ő gondolt annak idején

A szacharin az első világháború idején vált igazán népszerűvé, mint a cukor elsődleges helyettesítője. A háborús hiánygazdálkodás és a cukor korlátozott elérhetősége miatt nagy mennyiségben használták mind a katonaság, mind a civil lakosság körében, olyannyira, hogy Roda Roda szerint az ostromlott Przemyślbe egyik alkalommal 20 kg-ot szállíttattak az „aviatikusok” (repülők) egyikével. – 1917 februárjában az osztrák, majd a magyar kormány is rákényszerült a szacharin gyógyszeren túli forgalmazására.
(Forrás: Népszava, 1916. 10. 06.; Kecskeméti Napló, 1916. 11. 07.; Szeged és Vidéke, 1917. 02. 15.)

Megemlítem még, hogy egy idő óta grafosztatikai, illetve szilárdságtani kurzuson veszek részt másod magammal. Előadó Epstein[[Dr. Epstein Adolf tartalékos hadnagy, majd 1915. május 1-től tart. főhadnagy (a munkácsi cs. és kir. 11. népfelkelő gyalogezredben, Przemyślben esett fogságba.]]. Jót tesz e kis technikai foglalkozás, mert úgyis végtelen sokat felejt az ember. Kár, hogy nincs több szakkönyvünk.

Dec. 8. Ma este 8 órakor érdekes égi tüneményt láttunk a hold körül. A teljes hold előtt az ég felhős, különben helyenkint csillagos. A hold előtt levő felhőfátyol daczára az egész hold szépen látható. Nagy fehér, illetve sárgásba átmenő udvar veszi körül, melyet a sötét sárgába való átmenet után egy meglehetős széles zöld gyűrű környékez. Végül kívül egy, piros alapszínnel bíró gyűrű látható. Az egész kép különben inkább egy szivárvány színű gyűrűhöz hasonlított, melynél az említett alapszíneken kívül a szivárvány összes színei voltak láthatók az egyes átmeneteknél.

A holdudvar (vagy holdkorona, angolul lunar corona), amelyet a légkörben lévő, közel azonos méretű vízcseppek vagy jégkristályok okoznak. A Hold előtti vékony felhőfátyol a fényelhajlás révén választja szét a fényt színeire. A leírás alapján egy nagyon szabályos, szivárványos (spektrális) korona volt látható, ami a felhőcseppek egyenletes méretére utal. – A jelenség Roób rajzán, illetve egy 2025. októberi felvételen
(Forrás: Ed Piotrowski, WPDE fb-oldala).

Örömmel olvastuk ma a Bukarest elestéről szóló hírt.

Dec. 10. Őfelsége elhalálozása alkalmából kérelmeztük írásbelileg a gyász-karszalag hordásához az engedélyt, miután azonban kérvényünkre egyáltalán nem kaptunk választ, elkezdtük a gyászkarszalagot viselni. Erre ma azt a parancsot kaptuk, hogy tilos azt viselnünk.

Tegnap Asquits angol miniszterelnök lemondásának hírére örömmel kezdtünk bízni a béke lehetőségében. Örömünk azonban alig tartott 1-2 óráig, mert nemsokára értesültünk utódjáról, Lord George-ról, kitől úgy látszik, nincs még mit remélnünk.

Dec. 15. Tegnap olvastuk a „Telegrammi”-ban a központi hatalmak felszólítását a semleges hatalmakhoz a béketárgyalások megindítása irányában. Szépen kifejtik eme elhatározásuk indító okait. Véget óhajtanak vetni ama óriási embergyilkosságnak, mellyel már több mint 2 éve a civilizáczió központja, Európa megbocsáthatatlan kíméletlenséggel áldozza föl az emberek millióit.

Vajon lesz-e fölszólításnak eredménye, kérdezgetjük egymástól. A választ illetőleg eltérők a nézetek. A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy az Entente hatalmak, bármily kedvezőtlenek is legyenek az ő jelenlegi kilátásaik, egyszerűen napi rendre térjenek e kérdés fölött. Nagyon súlyos lenne akkor az a felelősség, melyet ez által az egész emberiséggel szemben magukra vállalnának. Az az egy bizonyos, hogy nem fognak azonnal kapva kapni ez ajánlaton, de meg vagyok róla győződve, hogy bármennyire is leplezni fogják kifelé szándékaikat, mégis csak kénytelenek lesznek e kérdéssel maguk között foglalkozni és nem tartom lehetetlennek, hogy e tárgyalások alkalmával föl ne vetessék, az egyik vagy másik (talán ép Oroszország) állam részéről a béke utáni vágy. Bármint alakuljanak is azonban még a viszonyok, mégis csak a vég kezdetét jelenti a központi hatalmak eme hivatalos formában tett nyilatkozata. Lehet azonban, hogy ez a vég is oly szokatlanul hosszúra nyúlik még majd, mint általában az egész háború, miért is tartózkodni kell egyelőre még mindenféle optimizmustól, nehogy még jobban elkeserítsük az esetleges csalódást.

Decz. 21. Azok után a közlemények után ítélve, melyek a központi hatalmak békejavaslatára vonatkozólag az entente-újságokban eddig megjelentek, úgy látszik, nem igen lehet még egy közeli béke lehetőségében bízni.

E napokban végre kaptam Iduskámtól ismét 3 lapot okt. 7-ről. Most tudtam meg tulajdonképen csak, hogy a román mozgósítás alkalmával nem kellett Resiczát elhagyniok.

Tegnap előtt végre franczia szótárokhoz is jutottam, amennyiben megkaptam Koppenhágából az Iduskám által rendelteket.

Ma nem csekély csodálkozásunkra ismét kaptunk 6 font (kb. 2.5 kg) czukrot (fontonként à 21 kopekért) az orosz katonai hatóságtól.

Vécsey (Vetsey) Géza hadnagy Tobolszki albumának (1916) képanyagából 1920-ban közölt néhányat az Ország-Világ képes hetilap szeptember 5-i, illetve október 10-i száma.

Decz. 24. Karácsonyest. Az előttem álló fényképeteket nézve hozzátok intézem, Édeseim, e szent estén soraimat. A harmadik karácsonyt töltöm most távol tőletek és ami leginkább fáj, az az a bizonytalanság, vajon a legközelebbit együtt fogjuk-e már eltölthetni. Ha néha-néha föl is csillan a boldog viszontlátás reménye, csakhamar eltűnik ismét és ilyenkor úgy érzem, mintha már egyáltalán nem is tudnék remélleni. Talán ez az érzés tesz bizonyos tekintetben oly elfásulttá is.

Ma, vasárnap lévén, d. e. elmentem a templomba, hogy legalább ily módon szenteljem meg az ünnepeket. Holnap úgy sem mehetünk, miután itt Oroszországban az orosz naptár szerint ünneplik az összes ünnepeket és ennélfogva itt majd csak két hét múlva lesz karácsony. D. u. kis karácsonyfánk díszítéséhez hívtak, de nem mentem, mert nem érzek semmi kedvet egy oly karácsonyfa díszítéséhez, mely öröm helyett csak szomorú emlékeket idéz föl lelkemben. Ahelyett hozzáfogtam egy német bűnügyi regény olvasásába azt remélve, hogy ez legalább leköti majd figyelmemet. De ez sem akar sikerülni, talán nem is elég érdekfeszítő a meseszövése, avagy talán akaratom ellenére is nagyon kevésbé tudom reá terelni figyelmemet. Állandóan úgy érzem, mintha valami hiányoznék. De hát, hogy is ne hiányoznék, tudom is nagyon jól, mi hiányzik; Ti hiányoztok nekem, a Ti forró szeretetek után sóvárog az én fájó lelkem.

Irigykedve néztem társaimat, kik közül négyen tegnap, négyen meg ma kaptak csomagot övéiktől. Mily szerencsések, legalább ily módon részesülhettek kedveseik szeretetében. Soha máskor nem jut eszembe irigyelni valakit, de most e kivételes alkalommal ez is meg történt. A postás is örömet akart ma nekünk szerezni, amennyiben eljött anélkül, hogy napja lett volna. Sajnos azonban, nekem nem hozott semmit. Tavaly legalább ez örömöm megvolt még, most már az is eltűnt. De hát nekem nincs szerencsém általában a postával, ebbe is bele kell törődnöm. Egyedüli vigaszom, hogy édeseim szeretete iránti meggyőződésem meg van még.

Este ünnepi vacsoránk volt, már amennyire ünnepinek nevezhető a mostani körülmények között a rántott hal és a diós metélt. De hát mégis legalább két tál étel a szokásos egy tál helyett. Vacsora után meggyújtották a gyertyákat az ebédlőnkben felállított kis karácsonyfácskán, elnézegettem és közben gondoltam reátok. Úgy szeretném tudni, vajon ti hogy is ünnepeltek. A tavalyi karácsonyotokról sem kaptam semmi féle értesítést.

Amint a kis gyertyák elégtek, elvonultunk szobáinkban. Ami szobánkban is megalakult a szokásos tarokparti és amíg itt mellettem a 21-esre vadásznak, addig én legalább így papíron akarok veletek elbeszélgetni. El-el nézegetem képeteket, gondolatban ott vagyok közöttetek, kik talán ép most várjátok a Jézuskát, miután itt 9-10 óra van, mi állítólag 5-6 óra nyugateurópai időszámításnak felel meg. Az oroszok megengedték ugyan, hogy az ünnepek alatt 1 óráig fennmaradhatunk, de mi úgy látszik nem igen használjuk ki ez engedélyt, amennyiben a tarokparti bemondta már épp (most 10 órakor) a skiz oszt nem oszt-t. Megyünk tehát aludni és álmodni egy szebb és boldogabb karácsonyestéről. Jó éjszakát.

1917.

Jan. 1. A semleges hatalmak (főleg Wilson) békeakcziója folytán bizalommal eltelve kezdem meg ez új esztendőt. Bármennyire is nem akarnak még most az entente hatalmak vereségük tudatában a békéről hallani, mégis úgy érzem, hogy sikerülni fog őket erre rákényszeríteni, ha a semleges hatalmak Amerikával az élükön állhatatosak maradnak megkezdett munkájukhoz.

A tegnap esti Szylvester estét a körülményekhez képest elég kedélyesen töltöttük el. Tegnap délben vetették ugyan csak föl az eszmét, hogy várjuk be ébren némi szórakozás között az új esztendőt, mindennek daczára sikerült hamarjában egy egész jó kis programmot összeállítani estére. 10-ig rendesen töltöttük el az estét és csak azután gyűltünk össze lefekvés helyett étkezőhelyiségünkben, ahol aztán ének, zene, adomák és egyéb humoros kis előadások közben megvártuk az éjfélt. Az újév beköszöntését egy kis felvágott és egy csésze forralt bornak nevezett meleg lé elfogyasztásával ünnepeltük meg. A forralt borra nézve megjegyzem, hogy egy idő óta mind általánosabbá válik az itt lakó hadi foglyok között a mazsolából való borkészítés. Nem rég a mi csoportunkban is megkezdődött ez irányban némi kísérletezés és ennek eredményét, illetve termékét használták föl aztán kellő vízzel való hígítás után az említett forralt bor előállításához. Kétségtelen, hogy volt némi boríze is. 1 órakor lejárván az engedélyezett fönnmaradási idő szépen nyugovóra tértünk.