2026. február 17-én 16 órakor a Bálna Honvédelmi Központban mutattuk be a blogunk négy állandó szerzője által írt Honvédezredek a Komeni-fennsík védelmében 1917 című kötetet. A könyvbemutató alkalmával Pollmann Ferenc, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyugalmazott hadtörténésze beszélt a könyvről, aki az elhangzott beszédét rendelkezésünkre bocsátotta. Szerkesztőségünk változatlan formában adja ezt közre az eseményen készült fényképek kíséretében.

A hadtörténelem tanúsága szerint minden kor háborúiban jelentős szerepe volt a meglepetésnek. Egy hadtörténeti kötet bemutatásánál ezért aligha okozhat meglepetést, ha szerephez jut a meglepetés, mint motívum. E rendezvény hivatalos meghívóján a mostani programpont előadója kedves barátunk és kollégánk, Balla Tibor ezredes úr lett volna, csakhogy ő váratlanul megbetegedett.

A könyvbemutató meghívója az eredeti programmal.

Így kaptam felkérést a bemutató fő szervezőjétől, Pintér Tamástól, hogy ugorjak be Balla ezredes úr helyett, amit én természetesen elvállaltam. Nagyon remélem, hogy azok a vendégeink, akik kifejezetten az ezredes úr kedvéért jöttek el a mostani rendezvényre és már nem értesülhettek időben a bekövetkezett változásról, a második szereposztásban is élvezni fogják az előadást.

Pintér Tamás, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány elnöke köszöntötte a rendezvény résztvevőit és mondott köszönetet a kötet létrejöttében szerepet játszó személyeknek. Két oldalt Kovács Beáta és Bálint Ferenc hagyományőrzők.
(Fotó: Juhász Balázs.)

Az előbb azt mondtam, hogy a felkérést „természetesen” elvállaltam. Azért természetesen, mert a szerzők valamennyien barátaim és – habár én már tulajdonképpen visszavonultam – több-kevesebb joggal a kollégáimnak is nevezhetem őket. Immár másfél évtizedes baráti és munkakapcsolat fűz ehhez a négy ifjú illetve örökifjú úriemberhez a Nagy Háború blogon keresztül, így hát valóban természetesnek tekintettem, hogy ha segíteni tudok, akkor segítsek, amennyire az még módomban áll.

Maruzs Roland ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka házigazdaként szólt a megjelentekhez és méltatta a kötet jelentőségét.
(Fotó: Juhász Balázs.)

Így kerültem én most ide a pódiumra, hogy röviden beszéljek a Honvédezredek a Komeni-fennsík védelmében 1917 című frissen megjelent kötetről, melynek szerzői – szigorúan ABC-sorrendben – Bartók Béla, Pintér Tamás, Rózsafi János és Stencinger Norbert, mindvégig tekintettel arra, hogy a rendezvény későbbi részében pódiumbeszélgetés résztvevői fogják alaposan átbeszélni a kötet tartalmát. Szóval nekem gondosan kerülnöm illik, hogy bármely, a beszélgetés során, azaz később élesítendő poént akárcsak véletlenül is lelőjek.

Pollmann Ferenc beszéde közben.
(Fotó: Juhász Balázs.)

A kötet témáját a cím pontosan leírja. Mint ismeretes, az első világháború olasz hadszínterének keleti oldalán, az Isonzó-fronton bő egy esztendei nehéz küzdelem után 1916 nyarán az osztrák-magyar csapatok kénytelenek voltak feladni a Doberdó-fennsíkot és ezt követően került előtérbe a Karsztvidék keleti felén található Komeni-fennsík. Ide érkezett 1916 végén a 41. honvéd gyaloghadosztály, melynek négy honvédezrede ennek a kötetnek a főszereplője. Az ő 1917 őszéig, a Caporettói-áttörésig tartó harcainak története képezi a könyv tárgyát. A szerzők példás munkamegosztásban dolgoztak. Stencinger Norbert megírta a harcok helyszínének és az előzményeknek a bemutatását. Ezután a hadosztály egyes ezredeinek küzdelmeire került sor. A szatmári 12. honvéd gyalogezred Stencinger Norbertnek jutott, a nagykanizsai 20-asokat Pintér Tamás vállalta, a veszprémi 31-eseket Rózsafi János, míg a dési 32-eseket Bartók Béla dolgozta fel. Ezek a feldolgozások igazán példaszerűen sikerültek. A hadműveletek részletes – nagyon sok levéltári anyagot és eredeti visszaemlékezést felhasználó – ismertetése kiegészült néhány fontos résztvevő különlegesen jól megírt miniéletrajzával. A később még méltatandó gazdag térkép illetve fotóanyag jól egészíti ki ezeket a feldolgozásokat.

A kötet borítója a fülszöveggel.

A kötet különleges érdemének tartom, ezért feltétlenül szükségét érzem kiemelni, hogy a szerzői nem elégszenek meg a hadműveletek bemutatásával. Jelentős terjedelemben foglalkoznak a katonák mindennapi életével is, szem előtt tartva, hogy a háború mindenekelőtt a benne harcoló emberek háborúja. Ezeknek az embereknek a többsége csak átmenetileg bújt egyenruhába, eltérően a katonáskodást hivatásszerűen folytató tisztektől ők – beleértve a háború előrehaladtával egyre nagyobb arányban szerephez jutó tartalékos tiszteket is – lelkük mélyén a mundért viselve is megmaradtak civilnek. A frontélet ráadásul nem csupán fegyveres küzdelemből állt, a katonák rendszeres időközönként pihenőt kaptak. Máskor sebesülés vagy betegség miatt váltak átmenetileg harcképtelenné. A kötet közel egyharmada az ilyen időszakokkal foglalkozik. Rózsafi János írt a katonák pihenőidő alatti illetve tartalékállományban töltött tevékenységéről. Stencinger Norbert vállalta a fronton oly gyakori és különleges alkalmakat jelentő „magas szintű elöljárói látogatások” továbbá a civil életből magukkal hozott ünnepek bemutatását. Ugyanő írta meg a sebesült és a betegellátás, valamint az elhunytakról való gondoskodás kérdéskörét. Végül Pintér Tamás a térségben található katonai temetőkről írt rövid, de lényegre törő ismertetőket.

A könyvbemutatón Pintér Mátyás olvasott fel a kötetből jellemző napló-, visszaemlékezés- és dokumentum részleteket.
(Fotó: Juhász Balázs)

Általában a könyvek bemutatásánál a tartalomra szokás összpontosítani és csak röviden, mintegy mellékesen említeni az illető mű külalakját. Hadd szakítsak én most ezzel a gyakorlattal és hadd foglalkozzam kiemelten a szerzőnégyes munkájának külső megjelenésével. Erre alighanem az késztet, hogy nekem ez a könyv kifejezetten tetszik. Kellemes kézbe venni: terjedelmének megfelelő tömege még éppen nem teszi túlzottan próbára az olvasó csuklóját. A borító külsőre hasonlít a jelenlévők többsége által bizonyára jól ismert Nagy Háború könyvek formátumára, ám mivel nem az említett immár 10 részes sorozat tagjáról van szó, valamivel – bő két centivel – magasabb azoknál, ezzel jelezve a hasonlóságok melletti különlegességét. Tördelése ugyanakkor a sorozatban már megszokott képet követi, akárcsak a belső borítókon található színes és látványos térképek használata. A kötet térképei külön szót érdemelnek, mivel szép számmal találhatóak és valamennyi nagyban segíti a mondanivaló megértetését. Közülük sok eredeti levéltári anyagból került felhasználásra, ami kifejezetten dicséretes. Talán mondani se kell, hogy a térképvázlatok az eredeti színes változatban kerültek reprodukálásra.

A szerzőkkel Katona Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár sajtóreferense beszélgetett. A könyvbemutatón a háttérben a kötet illusztrációiból Babos Krisztina által összeállított vetítés futott. A háttérben látható képen a szerzők Juhász Balázzsal állnak, aki a kötet mai fotóit is készítette.
(Fotó: Juhász Balázs.)

Ugyancsak kiemelendő a gazdag fotóanyag, aminek egy része a szerzők saját felvétele és a terepbejárások alkalmával készültek. Meg kell még említeni a táblázatok formátumát is. Ezekre sajnálatos módon sok modern szerző szinte alig fordít figyelmet, holott amennyit képes emelni a kötet külalakjának minőségén a jól megkomponált táblázat, annyit képes rontani is rajta az igénytelen megoldások alkalmazása. Szerencsére ennek a kötetnek a szerzői illetve megformálói gondosan ügyeltek a táblázatokra is, amelyek kifejezetten jól sikerültek.

Ennek a szép kötetnek a megformálásában sokan vettek részt. Egyiküket feltétlen szeretném név szerint is kiemelni. Babos Krisztinát, aki a Nagy Háború könyvek külalakjáért is dicsérhető, és most is a tőle már megszokott magas színvonalon teljesítette a feladatát.

A szerzők és a rendezvény főszereplői a könyvbemutatót követően.
(Fotó: Juhász Balázs.)

Azzal szeretném zárni szavaimat, hogy remélem minél többen veszik majd kézbe ezt az igazán remek szakkönyvet, amely tovább öregbíti a Nagy Háború Blog alkotói közösségének hírnevét.