Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 27. rész

1917 novemberében hírek és álhírek tartják folytonos izgalomban a foglyokat. Újságra, élelmiszerre, fűtőanyagra egyre nehezebben tesznek szert, pénzük fogytán, az árak drasztikusan emelkednek, a posta nem működik. A zűrzavar fokozódik körülöttük, a hadifoglyok számára a fegyverszünet és a békekötés néha igen közelinek tűnik, de aggodalmat kelt bennük a japán hadifogság lehetősége. Napi bonyodalmak is borzolják a kedélyeket: motozás, fegyelmezetlen fogolytársak lecsukatása, költözés. A negyedik, szeretteiktől távol töltött karácsonykor már az is kérdéses, kerül-e az asztalra valami finomság? Az újévre szóló intézkedések pedig nemcsak a tisztek, hanem a legénység éhezését is előrevetítik …

Nov. 19. Ma azt az örvendetes hírt hallottuk, hogy a mieink elfoglalták Velencét és Milánót. Oroszország pedig beszüntette volna a külföldi fizetéseket, vagyis teljes pénzügyi csődbe jutott. Az amerikai börzét állítólag bizonytalan időre bezárták az olasz hadi hírek hatása alatt. Általában oly sok kedvező hír kel ez idő szerint szárnyra, hogy sokan ismét nagyon reménykednek a közeli békében. Én a tapasztaltak után igyekszem magam semmiféle ilyen reménynek át nem adni magam. Igazán remélni már csak akkor fogok, ha egyszer átlépjük majd ismét országunk határát.

Nov. 26. Noha az újságok behozatala igen nagy nehézségekbe ütközik ez idő szerint, hírekben egyáltalában nincs hiány. Különbnél különbek oly gyorsan követik egymást, hogy megbízhatóságuk ép ennek folytán nagyon is alászáll. Ma pl. ismét a következő hírek terjedtek el: az orosz katonai parancsnoksághoz jött volna egy rendelet, mely szerint mindazon hadifoglyok, kiket 1915. június vagy július elejéig fogtak el, 40 napon belül útnak indítandók haza felé kicserélés végett. Az angol követ elhagyta volna Petrográdot. Turinban és Genuában forradalom legyen. Lenin és Troizki állítólag átvették a kormányt és programjuk egyik főpontja az legyen, hogy a béke azonnal megkötendő, mely célból 3 havi fegyverszünetre szólíták föl a hadakozó feleket. Sokat beszélnek arról is, hogy amennyiben Oroszország különbékét kötne, mi valószínűleg japán hadifogságba kerülnénk, mert a japánok ez esetben megtámadnák Oroszországot és nekünk nem volna időnk innen elmenekülni. Az itteni svéd vörös keresztnél levő gróf is a nézetének adott volna kifejezést, kiegészítve azt még azzal, hogy talán már meg is van a béke, csak mi nem tudunk róla még. Krasznojarszkban a hadifoglyok állítólag kezükben tartják az egész várost és ők vezetik annak igazgatását is. Nagy a zúgolódás már köröttünk a fizetés miatt, mert már 2 hónap óta nem kaptunk fizetést, sőt nemsokára esedékes lesz a harmadik is. Szept. 29-én fizettek bennünket utoljára és pedig orosz augusztusért. Azóta Tobolszkból ide kellett jönnünk és mindeddig nem kaptuk meg a szeptemberi és októberi fizetést.

Nov. 27. Ma ismét a következő híreket hallottuk: Bernben Bülow elnöklete alatt állítólag összeült a békekonferencia, a németek meg elfoglalták volna Helzingforstot orosz fronton egész ezredek elhagyják helyeiket, Berlin és Petrograd között meg legyen ismét a telegraf összeköttetés, Vladiwosztokban az entente hatalmak összpontosítják hadi flottájukat és Charbinban kínai csapatok legyenek.

Nov. 28. A mai nap szenzációja az a hír, mely szerint 1918. március 4-ig kicserélendők az összes osztrák‒magyar hadifoglyok, ki-ki hason rangú orosszal. Az erre vonatkozó rendeletet egyik tiszttársunk állítólag az itteni brigádnál olvasta, hol tolmácsként szerepel. Bármily megbízhatatlanok is legyenek e hírek, mégis csak kell, hogy a béke közeledjék. Azt hiszem a december hónap sok új dolgot fog hozni e tekintetben, ha nem magát a békét.

Nov. 29. Egy itt a városban megjelenő újság szerint Lenin proklamálta a 3 hónapos fegyverszünetet és nyilvánosságra hozta az entente titkos szerződéseit. A frontról a katonák tömegekben távoznak pusztítva mindenütt. Az entent hatalmak közül Anglia, Francia- és Olaszország, Szerbia, és Románia protestál Lenin fenti proklamációja ellen, mely szerint Oroszország a legcsúnyábban megszegte volna szövetségesi kötelezettségét. Most már a legnagyobb pesszimisták is kezdenek újra remélni közeli békében.

Dec. 5. Kb. 2 ½ hónap múlva, hosszú és türelmetlen várakozás után, ma ismét kaptunk fizetést és pedig szeptember és október hónapért, holott már a novemberi is esedékes. Fizetésünk egy részét hadikölcsön kötvényekben kaptuk. Nehány nap óta nem tudtunk újságokhoz jutni, miértis már nagyon izgatottan vártuk a híreket. Ma végre ismét 1-2 itt megjelenő újsághoz jutottunk, melyek szerint Oroszország és a központi hatalmak között november 26-án megindultak a tárgyalások egy 3 hónapos fegyverszünetre nézve, mely deczember 2-án mindkét részről elfogadtatott. A semleges hatalmak szintén megígérték a Lenin-kormánynak, hogy a béke mielőbbi megkötésére vonatkozó törekvéseit tőlük telhetőleg támogatni fogják. Tehát mégis csak van reményünk újra, hogy nemsokára viszontláthassuk édeseinket. Nem tudunk azonban mind e hírnek kellőképen örülni, mert még mindig tartanunk kell attól, hogy Japán megtámadja esetleg Oroszországot és ez esetben mi könnyen japán hadifogságba kerülhetünk. Épp ezért szeretnénk is nagyon mielőbb útra kelni, hogy legalább a Bajkálon túl kerülhessünk. Igyekszünk is ez irányban mindent elkövetni, ha kell, pénzzel is.

Roób naplójának 187. oldalának részlete, a lapszélre írt fenti szöveggel. Jól látható az eredetihez képest rosszabb minőségű és eltérő színű tinta használata, a helytakarékosabb, kisebb betűs írás. A napok piros ceruzával történő kiemelése valószínűleg később, talán hazatérése után történt.
(Forrás: magántulajdon)

Dec. 6. Ma ismét motozás volt. Fegyvert kerestek, de nem találtak. A szomszédos kaszárnya orosz legénysége zenével és fegyverrel tüntető fölvonulásra ment a városba.

Dec. 11. Mióta átjöttünk jelenlegi lakásunkba, mindeddig nem volt a lafka (bolt) engedélyezve. Miután pedig itt kijárnunk egyáltalán nem lehet, nem igen tudtunk vásárolni semmit sem. Ma végre hosszas tárgyalás után megengedték, hogy a lafka újra minden személy után ½ font kenyeret vehessen, illetve árusíthasson. Nagy volt erre az öröm, mert nagyon erős volt már a sóvárgás legalább kenyér után. Mindez eléggé jellemzi sorsunkat.

Dec. 18. Tegnap ismét költözködtünk és pedig az osztrák épület egy földszinti szobájába. Sok a bajunk most e hideg, lakatlan helyiség kifűtésével, mert fát még drága pénzen is csak nagy nehezen tudunk szerezni. Most este legalább a lámpáink fűtenek, noha még a petróleum beszerzése is nagyon keserves. A következő 8-an lakunk együtt: Zwiednek szdos, Dr. Fehérváry D. , Dr. László Gy., Keller A. Piller I.[[Piller István főhadnagy, a m. kir. 10. népfelkelő gyalogezred tisztje, Arlow ezredes segédtisztje.]] Migály K. fhdgyok, Dr. Fülöp D. hdgy, és én. Nagyon össze vagyunk zsúfolva.

Egyébiránt ma a következő eset tartja izgatottságban a kedélyeket: Arlow ezr. mint táborparancsnok az oroszoktól reá ruházott fenyítő jogánál fogva ma Dr. Schiszer és Izsák hadapródokat 3 napra bezáratta. Nem akarom magát az esetet itt részletezni, csak azt említem meg, hogy a 2 elítéltet az orosz börtönbe vitték, hol az orosz legénységgel együtt töltik le a büntetést. Nemrég egyik tiszttársunk, kit ez orosz csukatott le, e helyen egy többszörös gyilkossággal vádolt orosz közkatonával együtt ülte le büntetését. Ma pedig állítólag egy másik tiszttársunkat ugyancsak itt agyon is vertek az orosz katonák. Ezt tegnap kisérték be egy másik táborból a főőrségen levő eme börtönbe, miközben összeszólalkozott egy praporcsikkal, ki nem akarta megengedni, hogy takarókat és egyéb holmit vihessen magával a börtönbe. Ez összeszólalkozásból pofozkodás lett, miközben 3 (mások szerint 5) lövés is ment tiszttárunk felé, de csak az egyik sértette meg a fülét. Erre puskatussal kezdték verni és meg is szúrták, de az utána megejtett orvosi vizsgálat szerint komoly baja nem történt, úgyhogy még be volt kísérhető a börtönbe, honnan ma jött a fentebbi még meg nem erősített hír.

Mondhatom igazán szomorú állapotok ezek, oh mikor is lesz már mindennek vége. F. hó 12-én ismét összejöttek Breszlitovszkban Oroszország és a mi kiküldötteink a fegyverszünet részleteinek és vele kapcsolatban a békének megkötése céljából. Emellett viszont másrészről jövő hírek szerint a japán hadifogság réme is újból fenyeget. Mind e dolgok nagyon is próbára teszik már amúgy is nagyon megviselt idegeinket. Nem is tudok semmivel sem komolyan foglalkozni. Már eddig is túl sok volt a hadifogságból, máris alig várjuk a megváltást és mi lesz akkor, ha annak eshetősége ismét bizonytalan időre elhalasztódnék. Az egész Oroszországban a zavargások folyton nőnek, sohasem lehet tudni, vajon a mai békés törekvéseket nem-e zavarja meg holnap valamely újabb politikai fordulat. A béke utáni vágy ugyan általános és nézetem szerint, nem is állítható meg többé útjában, de váratlan eseményeket elhalaszthatják mégis azt.

Dec. 19. Mai értesülésünk szerint a börtönben történt agyonverésről szóló hír nem bizonyult valónak. A pofozkodás, verés és lövöldözés azonban tény.

A Habarovszk városát és az Amur folyót ábrázoló panoráma-képeslap Neusiedler (később vitéz Arató) Jenő (1891–1979) pécsi joggyakornok, a cs. és kir. 69. gyalogezred hadifogoly-hadnagya hagyatékából. Arató 1920 októberében hajóval tért vissza Európába, karácsonykor ért Budapestre, de a szerb megszállás miatt csak 1921 januárjában tudott visszatérni Pécsre. Jogi doktorátust szerzett, táblabíróként élénk társasági életet is élt. Sokszínű és terjedelmes irathagyatékát ma a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzi.
(Forrás: https://epa.oszk.hu/03600/03610/00022/pdf/EPA03610_turul_2014_2_063-075.pdf)

Dec. 22. Úgy látszik az anarchia mindjobban dúl az egész országban. A távirati összeköttetés sok helyen megszakadt és azért kevés megbízható hírt kapunk. A helybeli újságok sem tudnak többet. Megbotránkozva olvastuk ma Olaszországnak és az Ententnek szerződését, melyet a mostani orosz Lenin kormány a többi titkos diplomáciai iratokkal együtt a nyilvánosságra hozott és amely szerint a többi között Isztriát és Dalmácziát Trebinjeig és Valonáig is kapta volna.

Dec. 25. Karácsony. Hogy a sok szenvedés mégsem tett teljesen érzéketlenné és elfásulttá, volt alkalmam ismét tapasztalni. Itt ért a negyedik karácsony is távol Édeseimtől. Csalódtam, mikor azt hittem, hogy most nem lesz már reám különösebb hatással ez ünnep. Már tegnap délelőtt különös szomorúság és izgatottság vett rajtam erőt. Ép ezért nem is mentem a karácsonyfák körül rendezett ünnepélyre sem. Hogyan tudjam én itt e végtelen távolban szeretteimtől megünnepelni a karácsonyt, épp a szeretet eme ünnepét. Hogyan mondjak hálaimát a Mindenhatónak akkor, mikor a lelkem telve van keserűséggel, végső elkeseredéssel, mikor az ajkamra tóduló átkozódást csak minden erőm teljes megfeszítésével tudom visszafojtani. Hát még mindig nem volt elég? Hát még meddig tart e szenvedés? No de minek folytassam e szomorú sorokat. Tegnap is csak a vacsoráig kínoztak tulajdonképen e gondolatok; vacsora után sikerült egész közömbös dolgokról elbeszélgetnünk és pedig oly szerencsésen, hogy egyszerre csak örömmel vettük észre, hogy itt az ideje a lefekvésnek és újra át estünk e szomorú estén. Vacsoránk annyiban öltött ünnepélyesebb színezetet, hogy a szokásos hal helyett 2-3 darabka pulykapörköltöt kaptunk makarónival. A szükséges füstölt pulykákat is csak csempészés útján sikerült behoznunk. Az ez alkalomra engedélyezett sörből megittam tegnap este 2 üveggel és ma este úgy veszem észre ismét elfogy ugyanannyi. Az oroszok karácsonyi ajándékul azzal leptek meg, hogy a kosztunkat az eddigi 35 Rubelról 45 Rubelre emelték fel havonkint ezentúl. Jól esett azonban a svéd vörös kereszt itteni képviselőinek a kedvessége, kik tegnap este kb. 30 ládával küldtek be nekünk különféle dolgokat, mint szivart (25 személyenkint), czigarettát (23 drb.), kenyeret, kolbászt, 1 disznót, czukrot, theát, ½ font dohányt és mogyorót és némi szárított gyümölcsöt. Igaz, hogy a dohányt kivéve a többit pénzért kell megvennünk, de már ennek a lehetősége is nagy örömet szerez nekünk. A mai nap a dolgok kiosztásával telt el. Ma délelőtt a svédek személyesen is bejöttek, de az újonnan jött orosz parancsnokunk, egy fiatal praporcsik, még azt sem engedte meg, hogy beszélhessen valaki is közülünk velök. Csupán azt kérdezhették meg, vajon a küldeményeiket megkaptuk-e. Szerettük volna legalább és azt közölni velök, hogy tekintettel kosztunk árának fölemelésére igyekezzenek a kormányunktól pénzbeli támogatást kieszközölni, de ezt sem volt szabad. No de majd csak tudomásukra hozzuk ezt is valahogy, noha a mostani körülmények között talán még nekik sem lesz lehetséges pénzhez jutniok. Mi úgy sem tudunk kapni, sem postán, sem bank útján. A postai közlekedés csaknem megszakadt, nemcsak levél és pénz nem jön, de még hírek sem jönnek, mert a távírdai összeköttetés is meg van szakítva. No de reméljük, hogy a jövő karácsonyt mégiscsak sikerülni fog már édeseim között tölthetni.

Az 1917-es karácsonnyal kapcsolatos feljegyzések 4 részletben fértek el Roób József naplójának szélén.
(Forrás: magántulajdon)

Dec. 31. Újabb keletű híreket még mindig nem kapunk. Nagyon kínos e bizonytalanság, mert a már oly közelinek hitt megszabadulást is ismét a kétes jövő sötét homálya borítja. Ehhez járul jelen sanyarú helyzetünk. A rendes egy font napi kenyéren kívül nemrég engedélyezett és a lafka útján vásárolható fél font kenyeret újból megvonták tőlünk. Élelmiszert most a lafkában már egyáltalában nem lehet venni. A legényeink napi kenyéradagját a mai naptól kezdve szintén redukálták és pedig 1 ½ fontról egy fontra; szegények pedig még jobban rászorulnak a kenyérre, mert húst egyáltalán sohasem kapnak, hanem csak levest úgy délben, mint este. Délben azonkívül még egy kis tatárkát is kapnak, de az sem ér sokat.