Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 28. rész

Roób és társai kétségek és remények közt élik meg 1918 első hónapjait, a hírek egyre megbízhatatlanabbak, újság alig érkezik, a helyiektől, a svéd missziótól kapott információkból próbálják kihámozni a történéseket. Közben a pénzük fogytán, petróleum híján eljutnak a gyertyás világításig. Végre úgy tűnik, megtörtént a békekötés, de ez nem változtat a japán hadifogságba kerülés rémén, s végső kétségbeesésükben gyűjtést indítanak a hazakerülés meggyorsítása érdekében…

1918. jan. 1. A legbizonytalanabb érzésektől eltelve kezdem meg ez új esztendőt. Amig egyrészt talán még sohasem érezhettem magam oly közel ahhoz, hogy Benneteket, Édeseim, viszontláthassalak, addig másrészt nem tartom kizártnak azt sem, hogy e szomorú fogság még ki tudja meddig is eltarthat. Vajon 1914-ben mert volna-e valaki 1918-ra még mint háborús évre gondolni és íme most ezt is megéltük már. Ezért mondom én már régóta, hogy igazán remélnünk mindaddig nem lehet, amíg legalább is országunk határát újból át nem lépjük. A tegnapi Szilveszter estét csak a magyar barakk emeletén ünnepelték meg egy rögtönzött kabarészerű estéllyel. Én még azon sem vettem részt, hanem szépen lefeküdtem a rendes időben.

Hadifogoly színjátszók. A dekorációból karácsonyi vagy újévi programra lehet következtetni. Neusiedler (később vitéz dr. Arató) Jenő (1891–1979) pécsi joggyakornok, a cs. és kir. 69. gyalogezred hadifogoly-hadnagya, későbbi kir. táblabíró hagyatékából. A középső sorban jobbról az első Neusiedler Jenő.
(A pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből, forrás: https://epa.oszk.hu/03600/03610/00022/pdf/EPA03610_turul_2014_2_063-075.pdf)

Jan. 6. Nehány nap óta ismét hoznak a lapok újabb híreket, melyek hatása alatt ismét bizalommal tekintünk a jövő elé. A béketárgyalások f. hó 8-ig ismét megszakadtak ugyan, de csupán azért, hogy még egy utolsó fölszólítást küldjön ez idő alatt Oroszország szövetségeseihez a béketárgyalásokon való részvétel céljából. Nem hiszem, hogy csatlakozzanak és ez esetben az Oroszországgal megkötendő külön béke reménye nemsokára valóra válik. Képzelhető, hogy mily idegességgel várjuk a közeli napok eseményeit. Nem is tudok most már semmivel sem komolyan foglalkozni.

Osztrák-magyar hadifoglyok zenekara a habarovszki Muravjov-Amurszkij utcában a „ЧАШКА ЧАЯ” („Csésze tea”) kávéház előtt – amely a mai napig, ugyanott működik.
(Forrás: https://habinfo.ru/articles/uroki-istorii/2990 )

A kávéházról és a zenekarról 1918 május 16-án Az Est-ben is megemlékezik a cikkíró, dr. Elek Vidor, a Munkásbiztosító Pénztár hivatalnoka, az 1. honvéd gyalogezred zászlósa, 1918-ban hazatért hadifogoly-újságíró, aki 1918 december 10-én spanyolnáthában hunyt el.

Jan. 14. Tegnap estére az orosz Szilveszter-est alkalmából vendégül hítták magukhoz a tiszti kaszinóba az oroszok a mi lafkánk vezetőit. Hárman mentek el és nagyon jól mulattak reggelig. Ez volt az első ily fajta közeledés az oroszok részéről. A meghívást a katonai komité elnöke és a sörszállító eszközölte, mi közben az utóbbi egy papirosra egy százas számot rajzolt egy R betűvel és mikor a lafka vezetője erre helyeslőleg bólintott az elnök is kilátásba helyezte a lafkának élelmiszerrel való bővebb ellátását. Ez ügy az estélyen lett lebonyolítva. A csehek és lengyelek (tőlünk kb. hatan) már nehány nap óta szabadon laknak a városban. Megbízható hír megint kevés jön. A petróleumhiány napról napra érezhetőbbé válik egyes szobákban már is sötétben töltik a hosszú estéket.

Jan. 25. A helybeli lapok útján hozzánk kerülő hírekből nem tudunk tisztán látni. Hivatalos közlemények ugyanis ez idő szerint nem igen szoktak azokban lenni. A f. hó 18-ra összehívott alkotmányozó gyűlést Leninék azonnal feloszlatták, mert nem volt meg a többségük. A béketárgyalásokról azóta nem tudunk semmit sem. E bizonytalanság általános idegességet okoz és a kínai szakácstól, mosónétől stb-ektől származó hírek mindjobban szaporodnak és a hadifogoly fantáziájában a legkülönbözőbb alakot nyerik. A Lenin kormány egyes rendeletekben igyekszik az ő communista elveit megvalósítani, így pl. a tisztjeit megfosztotta rangjuk viselésétől, az egyházat vagyonától, a gyárakat, bányákat és bankokat állami tulajdonnak mondta ki stb. A tegnapi újság szerint pedig a román király ellen is elfogató parancsot adott ki, miután a románok egy náluk levő bolsevik divíziót leszerelték és egyes bolsevikokat becsuktak. Egy némely hézagos hír szerint a leszerelés folytatódik, az északi és nyugati fronton már alig legyen katonaság és jelentékeny haderő megy állítólag Kiev irányában Ukraina ellen (mert nem akar gabonát szállítani) és a Don vidékén levő Kaledin kozák attamán ellen. A fronton pedig nagy cserekereskedés folyik a még ott visszamaradottak között.

Petróleumhoz még mindig nem tudunk jutni, miértis a hosszú esték nagyon unalmasak, mert csak egy lámpát égetünk az egész szobában, hogy legalább ilyformán kihúzhassuk még a világítást amig csak lehet. A posta szintén nagyon silányul működik, alig jön egy nehány lap és az is nagyon régi.

Febr. 1. A tegnapi és mai lapokban olvastuk Troizki orosz külügyminiszternek a kormány hatáskörét gyakorló katonai és munkástanácsban tartott beszámolóját a béketárgyalásokról. A mi föltételeinket burkolt annexiónak minősíti, amennyiben Lengyelországot a monarchiához akarjuk csatolni personal unió útján, míg Németország Litvániát és Kurlandot igyekszik magának biztosítani. Azonkívül a hadifoglyokért járó (ellátási) illetékeket kontribucziónak minősítve békeföltételeinket általában elfogadhatatlanoknak találja. A tanács erre határozatilag kimondja, hogy a békét nem írja alá, de a háborút sem folytatja. Ilyet sem látott még a történelem. Most igazán nem tudni mi lesz.

Petróleumunk kifogyott, esténként egy szál gyertya (ára 80 kopek.) mellett üldögélünk. Ép ezért megtörténik, hogy sokszor már 8 órakor is lefekszünk. Rémséges már ez a fogság.

„Muszka földről lassan jár a posta…” – A Szamos napilapban megjelent rövidhír is rámutat arra, amire Roóbék folyamatosan panaszkodtak: alig vagy igen nagy késéssel kapnak küldeményeket. Így érthető, hogy a csererokkant-hadifoglyok társaikról szóló életjelzéssel, üzenetekkel tértek haza.

Febr. 6. Az állatorvosokat hivatalból kicserélik. Miért épp őket, kérdik erre sokan. Ma este indultak el tőlünk (a mi csoportunktól ketten) Koma tábornokkal együtt. Az újsághírek oly zavarosak, hogy nem tudhat meg az ember belőlük semmit sem. A munkásság állítólag nálunk is megmozdult és több helyen sztrájkol.

Febr. 12. Óvintézkedésből ma újra beoltottak bennünket tífusz ellen.

Febr. 13. Ma reggel jelent meg az újságokban Trotzki hivatalos nyilatkozata, mely szerint vonakodván aláírni az annexiós békeföltételeket, a katonai és munkástanács közli a hadviselő és semleges államokkal, hogy Németországgal, a Monarchiával, Bulgáriával és Törökországgal szemben beszünteti a hadi helyzetet és e czélból elrendelte a demobilizást. E hivatalos jelentés febr. 11-ről van keltezve. Általános az öröm, noha az oroszoknak az annexióval szemben elfoglalt elvi kijelentések, illetve tiltakozása tompította némileg az igazi öröm ama megnyilatkozását, melyet az annyira várt béke bekövetkeztétől különben várt volna az ember. Mostmár csak jussunk mielőbb haza, hogy viszontlássam édeseimet, kiknek szeretetét oly soká-soká kellett nélkülöznöm.

Febr. 14. A mai nappal elhagyták az oroszok a régi időszámitást és elfogadva a mi naptárunkat, ma febr. 1. helyett egyszere febr. 14-t írják. A tegnapi békehírt még mindig kétkedve fogadják egyesek. Én befejezettnek látom a béke ügyét Oroszországgal és ez alkalmat meg is ünnepeltük tegnap este az által, hogy szilvás gombóczot készítettünk magunknak (egyebet t.i. nem lehetett) és nehány üveg sört ittunk, amennyire ezt már nagyon is szerény pénztárcánk megengedte.

A Pravda, 1918. január 25. (Julián-naptár) vagy 1918. február 7. (Gregorián-naptár) száma a naptárreformról. „Rendelet a nyugat-európai naptár bevezetéséről az Orosz Köztársaságban. Annak érdekében, hogy Oroszországban is ugyanazt az időszámítási módszert alkalmazzák, mint szinte az összes civilizált nép, a Népbiztosok Tanácsa elrendeli az új naptár bevezetését a világi [azaz nem vallási] használatba az idei január hónap vége után. Ennek megfelelően: 1) Az idei január 31-ét követő első napot nem február 1-jeként, hanem február 14-eként kell számolni, a második napot 15-eként, és így tovább. 10) Az idei július 1-jéig az új naptár szerinti minden dátum után zárójelben fel kell tüntetni az eddig hatályos naptár szerinti dátumot. A Népbiztosok Tanácsának elnöke V. Uljanov (Lenin). A külügyekért felelős helyettes népbiztos Csicserin…”
(Forrás: https://grigam.narod.ru/kalend/kalen19.htm )

Febr. 20. Még mindig oly, ellenmondó híreket hoznak az újságok, hogy az ember már igazán nem mer semmit sem teljes bizonyossággal elhinni. A tekintélyes orosz újságok mind megszűntek és talán ez a mostani gyatra hírszolgáltatásnak a fő oka. Tegnap pl. a következő híreket hozták a lapok: Trotzki megszökött, Ukraina és Románia megkötötte velünk a békét, az orosz bolysevik katonák elfoglalták Kievet, a románok meg Besszarábiát, a németek 5-6 divíziót vontak össze Dvinszk mellett, Ukraina békét kötött Oroszországgal, a fronton nincs többé orosz katona, akik pedig ott vannak, azok a hadifölszerelés eladásával foglalkoznak stb. Ily össze-vissza való hírek után már magam is kénytelen vagyok számolni azzal az eshetőséggel, hogy talán még sincs meg még a béke. Emellett azonban a leszerelés itt folytatódik. A svédek útján pedig szintén különböző hírek kerülnek forgalomba, hol kilátásba helyezik a 4-5 héten belül való elszállítást, hol meg azt mondják, hogy az evakuálás elmarad. A Petrogradból jövő sürgönyök mindig csak arra hívnak föl bennünket, hogy ne hagyjuk el önként lakhelyünket, mert beláthatatlan következményű nyomornak (éhség) tesszük ki magunkat az által Oroszországban. Egyelőre tehát türelemmel várnunk kell, míg meg tudunk valami bizonyosat.

A rubel értéke állítólag kezd némileg emelkedni; most ez utóbbi időben 100 koroná.-ért 100 rubel-t lehetett kapni. Tegnap este egy másik fogolytáborban színi előadáson voltunk; Szibilt adták meglehetős nagy sikerrel. Pénzt nem tudok otthonról kapni, pedig most már igazán nagy szükségem volna rá. A tavaly áprilisban feladott pénzt sem kaptam meg eddig.

Febr. 21. A mai újság szerint a németek rohamosan előrenyomulnak az orosz fronton és ennek folytán Lenin és Trotzki kijelentik, hogy e kényszerítő körülmények hatása alatt kénytelenek a központi hatalmak által megállapított békeföltételeket aláírni. Hoffman német tábornok, kivel rádió útján már érintkezésbe léptek, Dwinszkbe várja az aláírt föltételeket. Most tehát már mégis csak meg lesz a béke. E mai híreket általános üdvujjongással fogadtuk.

Febr. 26. Az elmúlt napok hírei szerint a mieink folytatják előnyomulásukat Oroszországban, Leninék általános mozgósítást rendeltek el és szidják a németeket. A mai hírek szerint azonban a kormánytanács 115 szavazattal 86 ellenében (26 nem szavazott) a békeföltételek elfogadása mellett döntött f. hó 24-én tartott ülésében. E békeföltételek főbb pontjai a következők: Oroszország elveszti Lengyelországot és az északi kormányzóságokat Rigát és Dwinszket bezárólag, azonkívül a mostani utolsó előnyomulás alatt elfoglalt területek a mieink által megszállva tartanak az általános béke megkötéséig, Estland és Livland pedig a rend helyreálltáig; Ukrainával és Finnországgal köteles Oroszország békét kötni, azonkívül megszűnteti a belháborút, leszereli a flottát és a szárazföldi hadsereget, kártalanítja a civil lakosságot megújítja az 1904-ben kötött kereskedelmi szerződéseket stb.

A Szovjet-Oroszország, Németország, Ausztria-Magyarország, Bulgária és Törökország között 1918 március 3-án megkötött breszt-litovszki békeszerződés első oldala. Az szöveg nyelve balról jobbra: német, magyar, bolgár, oszmán-török és orosz.
(Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Treaty_of_Brest-Litovsk#/media/File:Traktat_brzeski_1918.jpg)

Márc. 6. Hosszú vajúdás után mégiscsak aláírták Oroszországgal a békét f. hó 3-án. Már tegnap jöttek erre vonatkozó hírek, de tulajdonképpeni megerősítést csak ma nyertek azok. Szokatlan közönyösséggel lesznek azonban fogadva e régóta annyira várt hírek. Ennek oka a fásultságon és annyiszor tapasztalt huza-vonán kívül főleg a japán inváziótól való félelemben rejlik. Állandóan keringenek ugyanis hírek arra nézve, hogy Japán megszállja Kelet-Szibériát és az esetben fölszabadulás helyett újabb, japán hadifogság várhat reánk. Igazi öröm reánk már tényleg csak a határon fog várni.

Márcz. 12. Sohasem teltek napjaim még oly izgatottság között, mint most. Türelmetlenül várom az elindulásunkra vonatkozó híreket, mert nézetem szerint a japánok mégis csak meg fogják előbb utóbb szállani az itteni területet. Remélem azonban, hogy nekünk sikerülni fog még ideje korán kiszabadulnunk ez egérfogóból, de ez érzés mégis csak állandóan izgat. Sokért nem adnám, ha már legalább a Bajkálon túl lennék. Ma hirtelen kb. 100 tiszt és 30 legény megbetegedett, gyomorgörcseik és lázuk van. Lehet, hogy a tavaszi levegő (hirtelen átmenet) okozta ezt, vagy pedig valami romlott étel. Örülök, hogy jól érzem magam, pedig a kosztunk gyalázatos. Otthon a jobb fajta moslék is többet ér ennél. Sokszor elcsodálkozom rajta, hogy mi mindent eszik meg az ember szükségből.

Márc. 18. Izgatott és türelmetlen várakozás után ma végre megkaptuk az értesülést az újságok útján arról, hogy a béke ratifikácziója céljából f. hó 12-re Moszkvába összehívott tanácsülés a békét ratifikálta. Miután tehát most már a béke pontjai végrehajtandók, remélhetjük, hogy nemsokára útnak indítanak. Ez ismét egyike azon szép eseményeknek, amely emlékezetessé teszi névnapomat, illetve annak előestéjét. A mai hír ugyan valamivel kellemesebb a 3 év előtti emléknél.

Márcz. 22. Eddig még egyáltalában nem éreztük a béke hatását. Hadifogolyéletünkben még egyáltalán nem állott be semmi változás. Ma végre megjelent itt a táborunkban az itteni környék katonai tanácsának elnöke és igyekezett bennünket megnyugtatni a japánok felől, kilátásba helyezvén egyúttal elszállításunkat is, mihelyt erre nézve Moszkvából utasítást kapnak, hová különben sürgönyileg is fordultak az erre vonatkozó utasításért. Ismervén az itteni állapotokat e napokban mozgalom indult meg az iránt, hogy személyenként 10.-Rubel befizetésével mielőbbi elszállításunk kieszközlése czéljából egy megvesztegetési alap létesíttessék. Vagyunk pedig kb. 4-5 ezren itt. Ma gyűjtik össze e pénzt. Az a benyomásom, hogy a fenti elnök mai megjelenése táborunkban már összefüggésben van ez üggyel.