Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 29. rész

Roób Józsefnek első füzete mellé sikerül szereznie egy másikat, így az 1918 márciusában-áprilisában történteket mindkét naplófüzetben megörökíti. Ez időtájt komolyan reménykednek abban, hogy hadifogságuk rövidesen véget ér és a nyugtalanító japán intervenciótól is megszabadulnak. Az orosz hatóság kilátásba helyezi elszállításukat Habarovszkból, ők izgatottan készülődnek, megindul a környék táborai közt a versengés az elszállítás sorrendjéért. Április 8-án elindul az első szállítmány, 12-én a második. Április 17-én végre Roóbékra kerül a sor…

Márc. 29. Nagypéntek. Állítólag a jövő héten kezdődnék meg innen a hadifoglyok elszállítása. Ismerve azonban az oroszok lassúságát, nincs kizárva, hogy e terminus még némi eltolódást fog szenvedni, noha már nagyon izgatottan várom az indulás óráját. Törzstisztjeink névjegyzékeket állítanak össze, melyekkel – a fősúlyt ismét csak a rangra és nem a fogság tartamára helyezvén – bőven szolgáltatnak anyagot a hadifogoly elégedetlenségnek; az ezredes is elbúcsúzott már tegnapi parancsában. Egyáltalában mindenki útra készül, varr, foltoz, mos, csomagol stb. Sokat gondolok reátok, édeseim, kik most együtt ünneplitek a húsvéti ünnepeket és kik bizonyára már ép oly türelmetlenül várjátok a viszontlátás boldog óráját, mint jó magam.

Zátony Kálmán (1886–1957), a Vígszínház művésze, tartalékos hadnagy 1916. augusztus 5-én Bukovinában orosz került fogságba. „Gorod Chabarowszkban hadifogoly. ő is azok közül való, akik már nemsokára visszatérnek, a százezrek közül, akiket most már minden perc közelebb hoz a békével az orosz fogságból való szabaduláshoz. Most már itt az ideje, hogy várjuk haza a hadifoglyokat. A forradalmi Oroszország hír szerint polgárjogokkal ruházta fel őket és fogoly sorsukon könnyített sokat” – írta Az Érdekes Ujság 1918. január 24-i számában, közölve a színész képét is, akinek szintén csak 1920 júniusában sikerült hazatérnie.

Ápr. 5. Lázasan készítik a sok névjegyzéket, mert az orosz katonai parancsnok Knoch, a mi táborunkat akarja először elszállítani. Be is vásároltunk már élelmiszert az útra és bejelentettük az oroszoknak, hogy teljesen készen vagyunk az útra.

A Miskolcon megjelenő Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1918. február 17-i, vasárnapi számában már hazavárta az orosz hadifogságban szenvedő köztisztviselőit és közszereplőit – köztük a naplónkban említett több személyt és Roób József főmérnököt is…

Ápr. 8. Végre ma elment az első szállítmány, csakhogy sajnos nem mi, hanem az egyetlen itt volt német csoport. A már itt orosz országban el maradhatatlan végtelen hosszú huzavona után ma végre be lett waggonírozva az első szállítmány és pedig a birodalmi németek. A svéd vörös kereszt képviselője, Heblom, az ide érkezett svéd gr. Bondéval együtt nagyon erősen dolgozott az érdekükben úgy hogy a mi vezetőink le is mondtak a mi elsőségünkről az ő javukra, mi általános elkeseredést szült közöttünk. Kilátásunk van azonban arra nézve, hogy a második szállítmány, mely állítólag nehány nap múlva fog indulni, mi leszünk. Reméljük, hogy másodsorban mi reánk kerül a sor. Nagyon türelmetlenül várjuk elszállíttatásunkat már azért is, mert az utolsó hírek szerint nehány nappal az előtt egy kisebb japán különítmény már partra szállott Vladivosztokban. Ürügyül szolgált ehhez két ott élő japánnak a meggyilkoltatása.

Orosz táborparancsnok (Habarovszk, 1917.) – az 1921-ben hazatért Héya Zoltán (1895–1982) festőművész rajza. A főiskolásként behívott fiatalember a cs. és kir. nagyszebeni 31. gyalogezred zászlósaként 1916 júniusában, a Bruszilov-offenzíva idején esett orosz fogságba. Vlagyivosztokba került, ahol az egyik legkeresettebb művésszé vált, számos amerikai és kínai diplomata arcképét készítette el.
(Forrás: Hadifogoly magyarok története 2. kötet, Budapest, 1930. 277. o.)

Ápr. 11. Rém idegességben töltjük a napokat. Minden nap azzal bíztatnak, hogy ma végre eldől, vajon megyünk-e holnap vagy sem. Igy van ez minden nap anélkül, hogy elmennénk, avagy legalább döntés történne. A múlt héten úgy volt, hogy mi leszünk az első szállítmány, amikor azonban az első szállítmányra került a sor, akkor Arlow ezredes kijelentette, hogy egy már előbb adott parancs értelmében ő kénytelen az elsőségről a németek javára lemondani, de a második szállítmány minden esetre mi leszünk, miután az orosz katonai parancsnok – Knoch – mint a mi volt táborparancsnokunk, első sorban a mi javunkra fog dönteni. Most, hogy hétfőn elmentek a németek, minden nap azt halljuk, hogy holnap megy a következő szállítmány és az mi leszünk. Ez a holnap azonban csak nem akar megjönni, másrészt meg viszont azt is halljuk közben-közben, hogy nem is mi fogunk most menni, hanem a másik tábor, mely rémségesen dolgozik az elszállíttatása érdekében és amelyet a katonai komité elnöke pártfogol. Most folyik tehát az erős küzdelem és mi izgatottan várunk. Tegnap mára volt ígérve a második szállítmány, ma meg már arról beszélgetnek, hogy holnap megy minden esetre egy szállítmány, de az nem biztos még, hogy kik lesznek azok a szerencsések. Emellett azonban még arról is beszélnek, hogy a holnapi szállítmány után valószínűleg 1-2 heti szünet fog be állani a szállításban, miután közben Nikolszk-Uszuriszk-ból és Szpaszkojeból fognak hadifoglyokat szállítani. Rémes ily bizonytalanságban várni óráról órára a folyton változó híreket. Emellett már több, mint egy hete be vagyunk csomagolva. Ez idő szerint most az a kérdés, hogy holnap megyünk-e, avagy 1-2 hét múlva kezdünk újból reménykedni és versenyezni megint a többi táborral az elszállítás felől. Emellett a japánok is napról napra jobban és jobban fenyegetnek. Ezt halljuk azonban minden nap anélkül, hogy végre döntés történne valamely irányban. Emellett még azt is halljuk, hogy a krasznoja recskai tábor rémségesen dolgozik ellenünk a saját érdekében és nem tartom kizártnak ennélfogva, hogy a második szállítmányból is kimaradunk. Rémséges már e bizonytalanság és várni óráról órára a folyton változó híreket, melyeket a hadifogoly fantázia rendszerint még kellőképen ki is színez.

Ápr. 14. Aggodalmam valóra vált, amennyiben a második szállítmányból is lemaradtunk. Ma lesz ugyanis bewaggonirozva a krasznaja recskai tábor. Ma megy állítólag a második szállítmány és pedig a Krasznoja-Recskai. Nagy volt a harc a mi táborunk és az övék között, de hát végre mégis csak ők lettek a győztesek. Nehezen sikerült e szállítmányt is kiszorítani az oroszoktól, most meg ki tudja, mikor indítják el a harmadik szállítmányt, mely ismét nekünk van ígérve. A mostani izgatottságot leírni igen nehéz volna. A már 2 hét előtt megvett élelmiszert részben elfogyasztjuk lassankint, részben meg pótoljuk újjal, mi mellett azonban a pénzünk elfogy. Emellett a japán veszedelem is minden nap jobban és jobban fenyeget, lehet, hogy csak a fogoly fantáziánk látja ezt talán oly veszedelmesnek, de az tény, hogy az újságok is naponkint foglalkoznak e kérdéssel, mint olyannal, mely mindig fenyegetőbbé lesz. Ez idő szerint csak még Amerika tartja vissza japánt, de kettőjük között az ellentét napról napra mind jobban ki éleződik. Ma az a hír van elterjedve, hogy szerdán, vagyis folyó 17-ikén indulnánk. Azt hiszem azonban, hogy ebben is csalódni fogunk. Várhatjuk tehát újból a következő szállítmányt, mely a mai hírek szerint állítólag f. hó 17-én indulna.

Április 17. Nagy örömmel csomagolunk. Végre hosszú kínos 3 évi rabság után elindulunk ma haza felé. Már ez éjjel is alig aludtam, gondolataim már ott voltak Nálatok – Édeseim. Amint meg virradni kezdett, nem maradt többé senki az ágyban. A d. e. dél. előtt. folyamán jönnek a podgyász-szállító kocsik. Az Uszuri és Amur folyó jege is épen ma indult meg.

Az Amur folyó felett átívelő, Grigorij Petrovics Perederij (1871–1953) és Lavr Dmitrijevics Proskurjakov (1858–1926) orosz mérnökök terve alapján megépült, 1916. október 5-én (az új naptár szerint október 18-án) átadott vasúti híd tette teljessé a Transzszibériai vasútvonalat, és évtizedekig a leghosszabb híd volt az országban, stratégiai jelentőséggel bírva a távol-keleti közlekedésben. Az építkezés befejezése egybeesett a trónörökös születésnapjával; a hidat Alekszejevszkijnek nevezték el az utolsó orosz császár, II. Miklós fia tiszteletére. A hidat 1921-ben a Vörös Hadsereg részben felrobbantotta, négy év múlva építették újjá. A mára lebontott vasúti híd mellett felépített új, kétszintes közúti-vasúti hidat 1999-ben adták át.
(Forrás: https://rus.team/events/otkrytie-amurskogo-mosta-v-khabarovske , https://www.gazetaeao.ru/amurskoe-chudo/ )

Az Amur hídja – marosvásárhelyi Simonffy Aladár (1897–1962) hírlapíró, irodalmár, műfordító gyűjteményéből. Simonffy az aradi főgimnáziumi hadi érettségi után 1916-ban bevonult tüzér önkéntesnek, zászlósként esett 1917 június 1-jén orosz fogságba. A hadifogság alatt tanult meg oroszul, és ekkor került közelebbi kapcsolatba a keleti kultúrákkal, ami megalapozta későbbi hungarológiai és kelet-kutatói munkásságát. Mint a vlagyivosztoki magyar vöröskereszt-misszió tagja, irodavezetőként és török tolmácsként tevékeny részt vett a szibériai magyar hadifoglyok hazaszállításában és csak 1921 májusában tért haza.
(Forrás: Hadifogoly magyarok története 2. kötet, Budapest, 1930. 277. o.)

Indulás Chabarovszkból este ½ 6 órakor. Rövid alagút, majd az Amur-híd 18 ívvel. 9 percig tartott az átkelés, vagyis körülbelül 2-3 kilométer lehet. Szép idő van. Persze csupa marha kocsiban utazunk újból és pedig most már 32-ten vagyunk egy kocsiban. Igazán embertelenség ily zsúfoltan utaztatni, csak ép az a tudat, hogy haza felé megyünk, teszi elviselhetővé az utat. 1200 vagyunk összesen a vonaton.

A közölt szövegben eltérő színnel jelöltük a kizárólag a bővebb tartalmú, másik füzetben szereplő részeket.