B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 17. rész A Kárpátokban Az 1915. évi húsvéti nagy harcok után a mi seregeink az óriási orosz túlerő elől kissé hátrább vonultak, és itt ezen a helyen foglaltak el új hadállást, mely a mi megérkezésünkkor még csak egy kezdetleges árokvonal volt. Ezt a helyet Hegyzávodnak (Zavada) hívták, hová mi 1915. […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 16. rész Jakabvölgyén Jakabvölgyének hívják azt a kis nyomorult rutén falut, hová április 16-án, pénteken este megérkeztünk. Itt volt a nagy tréntábor, konyha, stb. Innen hordták fel az élelmet lóháton a 4–5 kilométernyire levő rajvonalba. E vidéken a falvakban akkor nem volt polgári lakosság, csupa katonaság volt mindenütt. Egy ház […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 15. rész Szenvedések útján Késő este indultunk el Sátoraljaújhelyről, miután itt még dohányt, szalonnát és kenyeret is kaptunk. Sokáig a Ronyva patak mentén haladtunk. Itt már észre lehetett venni, hogy közeledünk a harctérhez. Minden állomáson óriási forgalom. Tömérdek katonaságot szállítanak a Kárpátok közé, onnan pedig visszafelé jönnek a kórházvonatok, tele […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 14. rész Indulás a harctérre 1915. április 12., hétfő volt az a nap, melyen elindultam a harctérre. Reggel fél 6 órakor sorakozó a laktanya udvarán teljes felszereléssel. 6 órakor az egész 9. menetzászlóalj a laktanya udvarán állt zászlókkal, virágokkal, bokrétákkal feldíszítve. Megérkeztek a tisztek, a katonabanda és a pap is. […]
Nagyvárad mindig jelentős katonai központ volt. 900 éves történelme során számos esemény bizonyítja, hogy fontos hadiutak mentén feküdt és számos támadásnak volt kitéve. A Rákóczi-szabadságharcot követően Váradon is béke lett, s megkezdődhetett az újjáépítés, a ma ismert városkép kialakítása. Ezt követően Nagyvárad a második világháborúig nem lett többé hadszíntér. Ferenc József császár az 1857. május […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 13. rész Menetszázadban Április 4-én Húsvét ünnepe volt. Feleségem ismét belátogatott hozzám megpakolva jó hazaival. Künn eltöltöttük a délutánt, örültem, hogy akaratlanul is kimaradtam a menetből. De az öröm nagyon is korainak bizonyult. B. Sárközy Gergely teljes menetfelszerelésben Április 6-án a menetszázadból négy ember is kiesett betegség folytán, azokat pedig […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 12. rész Nehéz idők Március 22-én meghallottuk, hogy elesett a legendás Przemyśl vára. Kiss János sógor is e várban esett három és fél évig tartó orosz fogságba. Az orosz hordák mindig beljebb nyomultak hazánkba a Kárpátokon át. Most ment el a laktanyánkból egy menetzászlóalj, és már hírlik, hogy ismét alakul […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 11. rész Fárasztó tanulások Bevonulásom után másnap, [1915.] február 16-án már kaptunk katonagúnyát. Le kellett vetni a civil ruhát, melyet ki tudja ránk veszünk-e még valaha, vagy soha? Angyalbőrbe bújtattak bennünket, de Úristen milyen ruhákat kaptunk? Vagy bő volt, vagy szűk, vagy hosszú, vagy rövid. Kék ruhát kaptunk, de a […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 10. rész Komisz élet – cigány élet Sohasem fogom elfelejteni azon szomorú időket, melyeket mint újonc töltöttem a laktanyában. Ez az igazi komisz élet, de nem gyöngyélet, hanem alábbvaló volt a sátoros cigányénál. Én, mint civilben igazságos, egyenes lelkű, hazudni nem tudó ember, itt e cigányéletben rendkívül levertnek elkeseredettnek éreztem […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 9. rész Ismeretségek Lassanként kezdtem megismerkedni az oktató altisztekkel, kik a jó hazait szívesen segítettek elfogyasztani. Sőt azonkívül számtalanszor megkínáltam őket borral, pálinkával, szivarral. Nem sajnáltam tőlük, mert hamarosan beláttam, hogy a kaszárnya emez apró zsarnokaival tanácsos jó viszonyban lenni. Az újoncélet első négy hetében oktató altisztünk volt Kató Lajos […]