Vers a lövészárokból 1915. november 1-jén, a magyar királyi nagyváradi 4. honvéd gyalogezred „A. A.” monogramot viselő ismeretlen honvédje, miközben alakulata a Monte San Michelén állomásozott, a harcok szünetében egy verset vetett papírra. 1915 októberének utolsó napjaiban a magyar királyi nagyváradi 4. honvéd gyalogezred nagy veszteségekkel járó harcokban védte állásait San Martino község közelében. […]
A Nagy Háború utolsó (előtti) magyar veteránja Mikor halottak napjára készülődve a rákospalotai temetőben jártam, nem mulasztottam el felkeresni öreg barátom, néhai László György sírját. Gyuri bácsi, akinek páratlanul hosszú életet juttatott a sors, még a 19. században (1896-ban) született és így az első világháborúban is harcolt. Már elmúlt 100 éves, mikor megismerkedtünk. El lehet […]
Halottak napjára A közismert dal alábbi szövegváltozata egy mezőtelegdi (Tileagd, ma Románia) földműves-gazdálkodó, Köte Miklós frontnaplójának fennmaradt lapjairól származik. A napló kisebbik része tulajdonosának háborúban töltött napjait rögzíti, míg a füzetlapok zömét inkább versek, dalszövegek és egyéb írások töltik ki. Köte Miklós megmaradt naplótöredékeit unokája bocsátotta rendelkezésünkre, s érdekesebb részeit hamarosan közzé tesszük itt a […]
Temetkezés és kegyeletápolás a Nagy Háború idején „Nagyon elszomorul az arcunk, ha egy bajtársunk sírja felett áll a pap. Harangzúgás, ágyuk üvöltése, koporsó: egy szürkévé fagyott katonakabát s a bajtárs máris megy a föld alatti lakásába. A pap szentbeszéde ilyenkor kétszeresen fáj: a pap búcsúztat minket egy baráttól, de emlékeztet arra, hogy mi is meghalunk. […]