Imre Gábor kadét doberdói naplója – 21. rész Hősünk addig hezitált, amíg a hajnal is az első vonalban éri. A kőfaluk körül feltárulkozó látvány mélységes borzalommal tölti el: hullák, emberi maradványok és az azokon nyüzsgő kukacok között fekszenek… A sötétséget hamar felhasználta Kozarev, és lőszert, kézigránátot küldött. Szanitécek is jöttek. Felszedték a jelentkező sebesülteket, […]
Egy padulai hadifogoly verses naplója Csernus Pál nevével 2013 decemberében találkoztam, amikor nagypapám Padulában töltött fogságáról kerestem információt, aki a VI. isonzói csatában 1916. augusztus 7-én, a Collio-hegy szívében, Oslaviján esett olasz fogságba. A hadosztályt irányító József főherceg ezt írta a naplójába 6-án, a csata előestéjén: „Az Isten álljon most mellénk!” Az Isten azonban nem […]
A Ford békehajó legendája A Nagy Háború második évében egy magyar feminista, Schwimmer Rózsa és Amerika egyik leggazdagabb embere, Henry Ford összefog, hogy 1915 karácsonyára megteremtse a békét. Jóhiszemű, idealista elgondolás? Gyermeki naivitás, ami figyelmen kívül hagy minden nagypolitikai alkut, vagy bátor pacifista gondolat, netán soha nem látott méretű reklámfogás? Vajon mi lett a sorsa […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 20. rész Balogh Jancsi és Kovács koma elmeséli kalandos és – utólag – tréfás történetét a vérzivatarban. Egyúttal azt is megtudhatjuk, hogy miért tört ki az előző részben leírt pokoli tűzharc. A virtus láttán hősünk valósággal beleszeret a budapesti kocsimosó csibészbe és társába, s maga mellett tartja őket. Az […]
Nyertes pályaművek A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Magyar Képregény Szövetség ez évben is képregénypályázatot írt ki az első világháború centenáriumának alkalmából. Az idei pályázati kiírás az 1915-ös olasz hadbalépés nyomán létrejött Isonzó front történeteit állította a középpontba. A meghosszabbított határidőig, 2015. szeptember 6-ig, összesen 24 db pályamű érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyek közül az […]
Békefi Tamás – Békefi Ákos: Hanta A Békefi-duó, közösen és külön-külön is pályázott, összesen hat alkotással. Különböző stílusú, színvonalas képregényeik közül kettő is bejutott az első hat közé. A Hanta az egész mezőnyben szinte egyedüliként humorral közelít a témához és egy Háry János-szerű történettel örvendezteti meg az olvasót.
Amikor dédnagyapám fényképét a kezembe vettem, nem gondoltam, hogy ilyen izgalmas időutazáson veszek részt. A képeslap, ami a családi albumban lapult 100 évet, életre kelt, el akart mondani nekem valamit, amit már senki sem tudott a családból. Ez volt az egyetlen emlék: egy pár fotó, semmi más… Dédnagyapám, Egeresi László (ülő sor, jobbról a […]
Hogyan élte meg a háború éveit egy alföldi kisváros? Kezdeti lelkesedés, mozgósítás, a munkaképes férfiak nagy részének bevonulása, a kieső munkaerő pótlására bevetett hadifoglyok, internáltak, megrendült közbiztonság, gazdasági megszorítások, élelmiszerjegyek, hadikölcsönjegyzések, rekvirálások, a háború vége felé pedig a katonaszökevények fosztogatásai és bűntettei – a hátországi települések jellegzetes háborús krónikája, amit Végső István történész Kiskunhalas példáján […]
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 19. rész A sötétség beálltával megérkezett a parancs és hősünk százada elindult az első vonalba, hogy átvegye a kiosztott frontszakaszt. Az állás egy olasz tüzérség által cakkosra szaggatott kőfal, ami egy darabon hiányzott, s a folytatásában a túloldalon már olaszok voltak, ahonnan folyamatosan géppuskázták a területet. Az átvétel után […]
„A fényképen egy komoly, kellemes arcú és jó megjelenésű fiatalember tekint valahová a messzeségbe. Engem édesapjára, dédnagyapámra emlékeztet, ha fényképeiket egymás mellé rakom. Gondolatai talán Ráckeresztúron járnak a szülői háznál, szüleinél, testvéreinél, és talán egy otthon hagyott, ismeretlen kedvesnél, akik aggódó és féltő szeretettel búcsúztak el tőle. Bizonyára mindannyian reménykedtek a háború gyors befejezésében, a […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet