Szlovák nemzetiségű katonák harctéri magatartása a háború végén

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében 100 katonából 4 volt szlovák, akiknek a harctéri helytállását általában elismerés övezte. Boroević Svetozar osztrák–magyar tábornagy szlovák katonáit „kitűnő matériának” nevezte. Vajon igaz volt ez 1918-ban is? Az alábbiakban egy olyan dokumentum kerül bemutatásra, amely az egykori cs. és kir. esztergomi 26. gyalogezredben szolgáló szlovák nemzetiségű katonák harctéri helytállásához nyújt adalékokat. […]

János bá’ és a latrina esete

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 18. rész A Doberdón nem egyszerű nappal latrinára menni: az olasz tüzérségi megfigyelő azonnal sorozatot lövet a legkisebb mozgásra. Mai epizódunkban az óverbászi János bá’ komikus történetét meséli el kadétunk.     Kissé kábultan hevertem köpenyemen, és szundikálni szerettem volna, azonban hiába volt óhajtás maradt ez, mert a mindig közelebb […]

A Grappa egén

Egy magyar pilóta az olasz fronton, 1918-ban Ez év nyarán jelent meg egy érdekes fényképalbum Olaszországban, amely egy gyöngyösi születésű repülőfőhadnagy háború idején készített magánfelvételeiből közöl válogatást. A kötetről, valamint a könyv bemutatójáról a Magyar Tartalékosok Szövetsége küldött ismertetőt a Nagy Háború Blog számára.   Nemrégiben kiadtak Olaszországban – Feltrében – egy könyvet olasz, magyar […]

„Felhőn vágtató vitézek”

„Molnár Ferenc tüneményes irodalmi pályáját koszorúzta meg ezen az estén. Színpadi irodalmunkat – összes erényeivel, hibáival – alig reprezentálhatja jobban ember mint ő. Az irodalom számára nem jelent ez a darab új nyereséget, de emlékezetes darabja lesz a nagy háborúnak.” – írta az Élet című katolikus folyóirat kritikusa 1916-ban Molnár Ferenc A fehér felhő című […]

„Az élőké most az elsőség”

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 17. rész 1915. július 29-re virradó éjjel csak a hold világítja be a Doberdó peremét, amikor hősünk százada kiér az első vonalak mögé. Olasz zárótüzet kapnak, ami elől bújva minden kezük ügyébe eső tárgyat magukra vesznek. Eltévednek a sötétben, s mikor már azt hiszik, hogy jó helyen vannak, a […]

In memoriam Laczik József (1873-1916)

A katonavonat lassan zötyögött a főváros felé, rajta a már nem éppen fiatal, ötgyermekes Laczik Józseffel. A Tökről bevonult családapa viszonylag szerencsés helyzetben volt: a hátországban teljesített szolgálatot, az újoncok összegyűjtésében segédkezett. Most is épp a berukkolókat kísérte; az erős dohányos töki zugsführernek azonban a pipafüst okán csakhamar konfliktusa támadt egy ifjú cseh kalauzzal. A […]

A szlovéniai Belatinc turulmadaras hősi emlékműve

A Muravidék első világháborús történelme a mai napig a magyar és szlovén történelem fehér foltja. Az első világháború után Szerbia fennhatósága alá kerülő területen a hősi halottakról sem lehetett közösségileg megemlékezni. A térség Magyarországhoz történt visszacsatolását követően nyílt erre lehetőség. 1942. szeptember 8-án leplezték le Belatincon a 130 hősi halottra emlékeztető turulmadaras emlékművet, ami az […]

„Doberdó gyomra gyorsan emészt”

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 16. rész 1915 júliusának végén hősünk alakulata sem kerülhette el a sorsát. „Doberdó gyomra gyorsan emészt, és megéhezett ránk” – nyugtázta Imre Gábor a Doberdó falu előtti állásokba vonulásra vonatkozó parancsot. A 2. isonzói csata zajlott ezekben a napokban és az első vonal megközelítése sem volt egyszerű feladat. Ha […]

Égig érő platánok

Cserépváralja kis település a Bükkben, számos beszámolót, történetet írtak már az itt található nevezetességekről, a kaptárkövekről, vagy a Cserépvár romjairól. Ez a poszt ezektől eltér, a temetőben lévő platánfák történetét hivatott bemutatni! A Nagy Háborúban a cserépváraljai férfiak tucatjai indultak el a frontra, huszonketten közülük sohasem térhettek haza. A világháború végeztével a település közösségének összefogása […]

Lamping József építészmérnök tevékenysége az első világháború alatt

100 éve a kárpáti harcok elmúltával számtalan katonai temető létesült a Felvidéken. Ezeknek a sírkerteknek a kialakításában az első világháború idején meghatározó szerepe volt Lamping Józsefnek. Idén szeptembertől Kaposváron iskola viseli a város neves építészének a nevét, ahol kiállítás is bemutatja a munkásságát. Életművének kutatója, H. Molnár Katalin segítségével ebből az alkalomból ismerhetjük meg a […]

1 … 109 110 111 112 113 … 190

Legfrissebb hozzászólások

@Gáll Imréné dr. // 2025.10.23. 15:10A Zelenák család XX. százada

Köszönöm, megnézem.

@Gáll Imréné dr. // 2025.10.23. 15:10A Zelenák család XX. százada

Köszönöm.

@Pintér Tamás // 2025.10.23. 13:10A Zelenák család XX. százada

A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search

@Prága Ildikó // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.

@Gáll Imréné dr. // 2025.10.23. 12:10A Zelenák család XX. százada

Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.

@Bajzat // 2025.10.06. 22:10„Itt hagyjuk ketreczünket és megyünk a tábori harczba…”

Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet