Arcok a Nagy Háborúból 7. Az alsó-ausztriai Fischamend volt a Monarchia repülésének központja. A léghajó- és repülőgyáron kívül volt itt tesztüzem, repülőtér és kiképzőbázis is. Fischamendben számos magyar tervezőmérnök és pilóta is megfordult. 2011 tavaszán két részben tettük közzé azt a repülőgépgyártás-történeti fotósorozatot, amivel kapcsolatban Hadnagy Attila folytat kutatásokat. Az egyik fényképen feltüntettek […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 75. rész Gergely menetszázadát 1916. június 23-án kivagonírozzák a galíciai Sztojanovban. Innen már gyalog teszik meg az utat a volhíniai első vonalak felé. Néhány nap múlva beosztják őket a súlyos harcokban megfogyatkozott nagyváradi I/4. népfelkelő zászlóaljba és gazdánk telefonista létére már a löszárkokat ássa… Sztojanov kisváros Galícia […]
A debreceni kórházból írt fotólapon Frühwirth Gyula urat Imre barátja tudósítja Oroszországban szerzett sérüléséről és jelenlegi súlyos állapotáról. Tekintetes Frühwirth Gyula úrnakSzombathely Kálvária utca 8. Debreczen 914. 24./IX. Kedves Barátom!Vedd emlékül tőlem ezen kórházban készített felvételemet, mely örökké hivatva van bizonyítani Oroszországban szenvedett súlyos sérülésemet.Ölel szerető barátod Imre
Szántay Jenő kardvívó olimpikon, a limanovai csata hősi halottja Kilencvennyolc éve, 1914. december 11-én zajlott a limanovai csata döntő összecsapása. A magyar győzelemként is aposztrofált ütközetben vesztette életét Szántay Jenő, a korszak ismert kardvívója. Az elmúlt évben több cikkben és egy előadóest keretében is megemlékeztünk a limanovai csatáról. A győzelmesen megvívott ütközetben döntő szerep […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 74. rész A felmentés nem érkezett meg. 1916. június 19-én Gergelynek indulnia kell a mentszázaddal ismét a frontra. Virágesőben masíroznak a pályaudvarra, gazdánk gondolatai azonban komorak. A vonat az orosz front felé veszi az irányt. 1916. június 19-én, hétfőn korán reggel bementem a laktanyába. Senki egy rossz […]
Arcok a Nagy Háborúból 6. Eiler Nándor édesapja, Eiler Henrik (1896-1975) a budapesti 1. honvéd gyalogezredben szolgált az olasz, majd az orosz fronton. A harctérre indulás előtt, a kiképzésen együtt vett részt az akkor színinövendék Makláry Zoltánnal. A képen a budapesti 1. Honvéd Gyalogezred katonáinak egy csoportja, kiképzés után. 1915 július elején indultak az […]
Háborús hétköznapok Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 2. A háború kitörésekor a gyanús nemzetiségeket sok esetben súlyos vádakkal illették. Így volt ez az ország központi vármegyéjében is. A magyar lakosság és a helyi nemzetiségiek, illetve az itt élő külföldiek kapcsolatát a szervezkedés, a kémkedés, a magyarellenes agitáció vádja nehezítette. Mindez nem kifejezetten a világháborúhoz köthető, a […]
A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 73. rész 1916 júniusának elején Gergely több vasat is tart a tűzben a felmentése érdekében. Riasztó hírek érkeznek azonban a harctérről: Lucknál az oroszok áttörték a frontot. Sorra indítják Váradról is a menteszázadokat. A felmentés egyre késik… Másnap, [1916.] június 7-én délben újra kimentem Sebesiékhez, hol Lajos […]
Arcok a Nagy Háborúból 5. Az 1918. július 18-án Olaszországban készült fotót Soóky Péter osztotta meg a blog Facebook-oldalán, most örömmel tesszük közzé itt is. A kép bal oldalán alul, kereszttel jelölve Péter dédapja, Takács Gyula (1898-1958) szerepel. A többi katona ismeretlen.
Az ember néha mást talál, mint amit keres, s az legalább olyan érdekes, mint a kutatása tárgya… Így volt ezzel szerzőnk is. 1917 őszén, a caporettói áttörést követően az olasz síkságra lezúduló csapatokat új, eddig nem ismert veszélyre, a tankok felbukkanására figyelmeztette a hadvezetés. „Tényleg, már erre is gondolni kell!” – egy pillanatra ez […]
Legfrissebb hozzászólások
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.
Érdeklődöm, hogy a 2. számú Császári és Királyi gyalogezredről tudnak-e valamit. Dédapámról Praszler Károlyról a családi legenda szerint csak annyit tudtunk, hogy Doberdónál tűnt el. Legnagyobb meglepetésemre 2016-ban (amikor már felmenőim közül senki sem élt) a katonai levéltárból új adatokhoz jutottam. Kiderült, hogy az olaszországi Casertában a városi temetőben helyezték örök nyugalomra. Érdeklődésemre a casertai levéltár a bécsi katonai levéltárhoz irányított, ahonnan azt a tájékoztatást kaptam, hogy dédapám gyalogezredének történetét még nem dolgozták fel. Megtudtam, hogy a casertai temetőben több I. világháborúban hősi halált halt magyar katonát temettek el. Számomra titokzatos, hogy vajon a Doberdótól több száz km-re lévő Casertába mi módon (talán hadifogolyként?) kerülhettek magyar katonák. Egy jelvény alapján úgy tűnik 1916-ban megszűnt a 2. számú gyalogezred. Dédapámról fellelt adatok: 1. Név: Praszler Károly Rendfokozat: gyalogos Születési idő: 1873. december 19. Születés helye: Budapest Elhalálozás ideje: nem ismert Korabeli eltemetés helye: Caserta városi temető - (egyéni) Temetés ideje: 1916.12.17. Alakulat: császári és királyi 2. gyalogezred Nemzetiség: magyar Haderő: saját 2. Császári és királyi 2. gyalogezred Ezredtörzs: Brassó. Pótzászlóalja: Brassó. Kiegészítési területe: Háromszék és Hunyad vármegyék. Nemzetiségi összetétele: 61% magyar, 27% román, 12% német és egyéb.
Nagyon szépen köszönöm, tovàbbi jo munkàt kivànok. Erzsebet