A Nagy Háború állásharcai számos új eszköz és taktika kifejlesztését idézték elő, a harci gázok, a tankok vagy a rohamharcászat mind a megmerevedett vonalak ellen keresett megoldásként jelent meg. Bár a tűz alkalmazása egyike a legősibb harcászati módszereknek, az I. világháborúban a használatát újabb, modernebb formába öntötték. A posztban a lángszóró használatát és az osztrák–magyar […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 4. rész Szerencsés felépülését követően Szakraida hadnagy szinte számolatlanul írja és küldi haza a leveleket, ám otthonról sokáig semmi hírt nem kap. A szerb újságok csupa győzelemről írnak, amikor mégsem, akkor a hadifoglyok tudják, hogy valami csúfos kudarcot szenvedhettek el. A cseh tisztek különös viselkedése. Hősünk végül édesanyja […]
Aki Szarajevóban jár és kicsit is érdekli a történelem, minden bizonnyal felkeresi a trónörökös pár meggyilkolásának helyszínét. Így tett ez év elején Somosi György is, s ezen kívül felkeresett még a városban néhány további ismert, vagy kevésbé ismert, első világháborúhoz kapcsolódó helyszínt, amiről rövid képes beszámolót küldött a számunkra. Úgy gondoltuk, hogy a merénylet évfordulóján […]
Történetek a 6. isonzói csatából – 5. rész A címbeli idézet Hőniges Félixnek, a m. kir. debreceni 3. honvéd gyalogezred századparancsnokának 1916. augusztus 6-án a kora esti órákban elküldött jelentéséből származik. Ekkor a tartalékos hadnagy alakulatával a 237-es magaslaton és környékén harcolt. A 6. isonzói csata első napján ez nem volt meglepő, hiszen ezekben az […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 3. rész Hősünk csodával határos módon életben marad, de szerb fogságba kerül. Miután túléli a vasúti szállítást is, Nisben, a legénységi hadifogolykórházban keserves napokat él át. Erős szervezete azonban legyőzi a seblázat. Később a helyi tiszti kórházban lábadozik, miközben a szerb újságokból próbál tájékozódni a háború eseményeiről. A […]
„Olaszországgal a háború kitörése a küszöbön áll!” – mondta 1915. május 23-án délelőtt Lukachich Géza tábornok, a monfalconei csoportparancsnokság parancsnoka, az Isonzó melletti településen tiszti gyűlésre összegyűltek előtt. Ez azonban ekkor már nemcsak a „küszöbön állt”, hanem órák múlva meg is kezdődött, mert este kihirdetésre került a hadüzenet, s másnap megkezdődtek az összecsapások. Az itt […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 2. rész A sikeres Drina-átkelés után kezd kibontakozni az 5. hadsereg offenzívája. A szerbek ugyan szívósan védekeznek, de kénytelenek folyamatosan visszavonulni. Szakraida István kezdi megtapasztalni, milyen is ez a háború: a győzelmet katonazenével ünneplik, de a hőség kánikulai, a térképek rosszak, a terep nehéz, a legénység máris kimerült, […]
Angliából, a magyar születésű Stephen I. Pogany úrtól, a University of Warwick professor emeritusától kaptuk az alábbi fotót, amelyen egy testvérpárt, a professzor úr nagyapját, Platschek Lajost (balra) és öccsét, Dezsőt láthatjuk az első világháború idején. A kép mellé még néhány információt kaptunk, s a kérdést, hogy vajon mit lehet tudni róluk, az egyenruhájukról, a […]
Számos hajó nevét olyanok is ismerik, akiket semmilyen szinten nem érdekel a tengerjárás vagy a tengeri hadviselés története. Példaként elég csak az egyik legismertebbet, a Titanicot megemlítenünk, de valószínűleg sokunk számára Columbus Santa Mariájának vagy Nelson HMS Victoryjának neve sem cseng teljesen idegenül. Bármilyen meglepő, egy olyan hadihajóval mi, magyarok is rendelkezünk, amelyről meglehetősen sokan […]
A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 1. rész Blogunk olvasói alighogy búcsút vehettek Dr. Kemény Gyula, a cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóalja orvosfőnökének szerbiai kalandjaitól, máris egy másik egykori 37-es tiszt hadinaplójával kerülhetnek közelebbi ismeretségbe. Szakraida (későbbi nevén Szentiday) István hadnagy ugyanebben a nagyváradi ezredben, de a III. zászlóaljban harcolta […]
Legfrissebb hozzászólások
Nagy örömmel olvastam a fentebb írtakat! 1915 agusztusában lányommal és 2 unokámmal vegigjártuk a fent említett helyeket.A Szent lélek kápolnát is.Egy ismeretlen olasz kutató pedig megmutatta az egykori lövészárkokat,ágyúállásokat.Olasz nyelvtanár lévén,mindez nagyon meghatott.Köszönön az Úrnak!Családomnak ( Olaszországban élnek)is emlékezetes napok voltak,melyeket a Monte Sacron,stb helyeken töltöttünk.
Tanulságos volt ez a sorozat, köszönöm, hogy olvashattam!
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.