Kedves olvasóink! Az év utolsó napján, mint az már nálunk itt a blogon lassan hagyomány, felelevenítjük az év legolvasottabb, legnépszerűbb posztjait. Közzétesszük a 12-es listát, amelyet az oldal forgalmát mérő statisztikai adatok alapján állítottunk össze. Tartsanak velünk a 100 évvel ezelőtti történetek megismerésében, a közös emlékezésben jövőre is! Jó olvasást és boldog új évet kívánunk […]
„Három karácsony elé nézett békereményekkel minden hadbavonult ország népe. Háromszor foszlottak szét a remények. A negyedik háborús karácsony előtt azonban már hatalmas erőre kaptak a békevágy hullámai […] Szombaton, december huszonkettedikén délután négy órakor megindultak a béketárgyalások a központi hatalmak és az orosz kormány kiküldöttei között. A béketárgyalások megszokott, hosszadalmas ceremóniáit ezúttal teljesen mellőzték.” – […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 10. rész 1917. április 9-én, húsvét másnapján állásba mennek a szegedi 46-osok. A reifenbergi szerpentinen felfelé vezető út megizzasztja ugyan a társaságot, de a „vesztüket érző” századok egymást ugrató vidám viccelődésével telik. A barakkokban, majd a kavernákban már jóval komorabb lesz az élet… [1917.] április 9. […]
A 17-es népfelkelők utolsó háborús karácsonya 1917. december 24. A negyedik háborús szentestét töltötték milliók távol az otthontól, szeretteiktől. Nem volt ez másképp a magyar királyi székesfehérvári 17. népfelkelő gyalogezred esetében sem, akik Gyimesbükk térségében állomásoztak, és a fegyverszüneti tárgyalások után joggal reménykedtek, hogy ez lesz az utolsó háborús karácsonyuk… „November 1-én érkezik meg […]
Feltartóztató csata a Piavénál és a Monte Grappán 1917. november–decemberében, a „caporettói csoda” és a Tagliamentón való átkelés után folytatódott a német és az osztrák–magyar támadás és sikeres előrenyomulás. A Monarchia hadvetetésénél olyan vérmes reményekkel, hogy az olasz haderő akár le is győzhető, hasonlóképpen, mint 1915 végén a szerb és 1916-ban a román, de ha […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 9. rész 1917 áprilisának elején a szegedi 46-osok pihenője alkalmával hősünket kérésére beosztják az I. zászlóalj 3. századába, a „dicső hármasok” közé. Nagypénteken a lakóépületük udvarán felfedezi a doberdói dekkungbeli társát, akinek a holthírét ő írta meg a feleségének. Húsvétkor megteszik az első szakasz altisztjévé, s megfogadja, […]
Gereben Ferenc: „Most minden valamirevaló férfinak itt a helye!” című kötetéről Habár egy könyvnek leginkább a belbecs az igazi értékmérője, ki tagadhatná, hogy az olvasó számára néha a külcsín akár önmagában is rabul ejtő lehet… Gereben Ferenc könyve számomra ilyen: amikor olvasóként először kézbe vettem, a tekintetem mosolygósra változott és azonnal éreztem, hogy ez egy […]
Emlékezés Miskolc háziezredére – 100 éve történt: A 10-es honvéd hét Az egykori magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezredről – melynek emlékét napjainkban utcanév, illetve honvédszobor őrzi – a legtöbb miskolcinak a hősiesség, az első világháború harcterein elért katonai sikerek jutnak az eszébe. Az ezred honvédei egykor sok dicsőséget szereztek Borsodnak és székvárosának, Miskolcnak. A […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 8. rész Hősünk nagy örömére 1917. március 26-án visszakerül az ezredéhez. Ivanigrádban le is fotóztatja magát az ismeretlen halottak megörökítésére szolgáló fényképezőgéppel. Új beosztása a szegedi 46-osok műszaki századához szól. Az ezred épp lejön az állásból, Reifenbergben és környékén pihen. [1917.] március 25. Ma tekintve, hogy […]
Bencze László A Piave-front című kötete kapcsán „Talán a közérdeklődés számára »kissé hadászattörténeti« ez a munka, mégsem tekinthetjük pusztán a hadtudomány termékének. A katonai-katonapolitikai érdekek, a hátország politikai és militáris irányítási befolyásolási trendjei, a személyes felelősség és a bonyodalmas vezérkari hierarchia-viszonyok is azt a belátást erősítik, hogy bizony a politikai befolyás nemcsak esetleges, gyengécske, kiszámíthatatlan […]
Legfrissebb hozzászólások
Nagy örömmel olvastam a fentebb írtakat! 1915 agusztusában lányommal és 2 unokámmal vegigjártuk a fent említett helyeket.A Szent lélek kápolnát is.Egy ismeretlen olasz kutató pedig megmutatta az egykori lövészárkokat,ágyúállásokat.Olasz nyelvtanár lévén,mindez nagyon meghatott.Köszönön az Úrnak!Családomnak ( Olaszországban élnek)is emlékezetes napok voltak,melyeket a Monte Sacron,stb helyeken töltöttünk.
Tanulságos volt ez a sorozat, köszönöm, hogy olvashattam!
Köszönöm, megnézem.
Köszönöm.
A cs. és kir. brassói 2. gyalogezred 1916 végén az olasz frontra került és az Isonzó folyó déli szakaszán, a Karszt-fennsík tengerpart közeli területein (amit a magyar köztudatban kiterjesztett jelentésben Doberdóként is emlegetünk) harcolt. A dédapja valószínűleg olasz hadifogságba kerülhetett és ezért hunyt el olasz területen. A neve egyébként szerepel a magyar veszteségi adatbázisban is: https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/search
Igen. Olasz hadifogolytábor volt Casertaban. Érdemes a magyarezredek.hu - n az ezred történetét is megkeresni. És az ukadelwien@gmail.com címen infót kérni.