B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 58. rész Merész elhatározás Hősünk rossz híreket kap a frontról: Gojdár olasz fogságba esett, s az egykor szövetséget fogadott négy barát közül már csak ő maradt. A jövő aggasztó kilátásai elől egyre a hazavezető utat keresi, mígnem a király születésnapján merész elhatározásra jut… [1915.] augusztus 16-án, amint lementem az […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 57. rész Prvacinán Hősünknek sehogy sem sikerül Laibach, majd egy otthoni kórház felé kormányoznia sorsának az alakulását, s korábbi reményeiben csalódva a prvačinai tábori kórházban kell töltenie napjait. Pénze is fogytán van, így az élelmezés kiegészítéseképp szőlődézsmálásra kényszerül. A vippachi körteevés korszaka után itt a szőlőszüret időszakát éli… A […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 56. rész Egy magyar hős emléke Hősünket is visszaküldik a vippachi tábori kórházból a századához. A Haidenschaft felé vezető úton egy templom előtt érdekes magyar emléket figyel meg a napóleoni időkből. Rostás Pál magyar huszár szobrának feliratát akkurátusan fel is jegyzi a noteszába. Újra Prvacinára kerül, ahol ismét beteget jelent, […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 55. rész Vippachon Hősünk számára a vippachi tábori kórházban sem könnyű az élet. A gyenge élelmezés mellé rendszeres gyakorlatozás párosul, ami a katonák soknyelvű összetétele, különböző kiképzése és egészségügyi állapota miatt nem nélkülözi a komikus jeleneteket. A honvággyal küzdő bakákat őrizni is kell, „nehogy valaki ellógjon és a front helyett […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 54. rész Betegen vándorolva Lebetegedett hősünk egyre messzebb kerül a rajvonaltól: a bigliai koszos ezredsegélyhelyről előbb a hadosztály segélyhelyére küldik, majd a Vippach-folyó mellett fekvő Prvacina város kórházába irányítják. Hamarosan még tovább kell mennie: vasúton Haidenschaftba viszik, ahonnan az augusztusi forróságban gyalog, majd kocsin jut el Vippach tábori kórházába. […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 53. rész Reménytelen kilátások [1915.] július 28-án betegnek éreztem magam. A tegnapi sok éretlen tengeri ártott-e meg? Nem tudom, de rendkívül bágyadt, erőtlen lettem és másnap még rosszabbul éreztem magam. Étvágyam elromlott, nem kellett semmi. Megijedtem, hogy komolyan beteg leszek. Átkozott dolog! Mikor a rajvonalban voltam, szinte óhajtottam a betegséget, […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 52. rész Biglián Biglián már nem volt épp oly veszedelmes a helyzet, mint a Valone-völgyben és Oppachiasello mellett. Ide ritkábban tévedt egy-egy kóborgó gránát. De a rajvonalban szünet nélkül minden nap, még többnyire éjjel is folyt az ágyúzás, melybe némelykor sűrű puskaropogás, gépfegyverkattogás és a hozzánk is elhallatszó „Avanti!” (előre!) […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 51. rész A lelőtt repülőgép [1915.] július 23-án csak ottmaradtunk azon a helyen. E napon az ágyúharc is alábbhagyott. Az ellenség nem támadott, bizonyára tetemes veszteséget szenvedett. Ámde a mieinket is borzasztóan megpocsékolta az iszonyú pergőtűz. Hallom, hogy leváltják őket pár napi pihenőre – már aki még él közülök. Az […]
Az alábbi írás a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Nagy Háború Blog 2011. december 8-i Limanova-előadóestjén elhangzott előadás szerkesztett változata. A limanovai csata napjainkban nem tartozik a széles körben ismert események közé. Nem volt ez mindig így. A két világháború közti Magyarországon kegyelettel ápolták emlékét, sőt valóságos kultuszt kerítettek köré. Miben gyökerezett ez […]
B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 50. rész A doberdói pokol 1915. július 18-án kezdődött meg az olaszoknak óriási támadása a mi hadállásaink ellen, hatalmas tüzérségi előkészítés után [ez volt a 2. isonzói csata]. Rettenetes volt katonáink helyzete a szakadatlanul hulló gránátesőben. Fedezékük nem volt, a roppant kínnal kivájt sziklák közt volt primitív lövészárkuk, melyet a […]