B. Sárközy Gergely

B. Sárközy Gergely a Bihar vármegyei Árpád községből 1915. február 15-én vonult be a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe. A 32 éves gazdálkodó háborús visszaemlékezésének első sorozatában (1-62. rész) a besorozásától az orosz, majd az olasz fronton viselt szolgálatán keresztül az első hazatéréséig követtük nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést teljes egészében, a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva közöltük. A sorozatindító, bevezető részben írtunk a visszaemlékezőről, a visszaemlékezés történetéről, valamint a forrásközlés módjáról is.

A sorozat folytatását (63-85. rész) A világháború, ahogy egy parasztgazda látta alcímmel adtuk közre. Az első sorozattól eltérően a folytatásban nem közöltük a visszaemlékezés teljes szövegét, hanem csak az általunk érdekesebbnek gondolt részeket. A kézzel írt szöveg átírásáért Péter I. Zoltánnak tartozunk hálás köszönettel.

„Az ágyúk dörgése ide már erősen hallatszott”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 75. rész Gergely menetszázadát 1916. június 23-án kivagonírozzák a galíciai Sztojanovban. Innen már gyalog teszik meg az utat a volhíniai első vonalak felé. Néhány nap múlva beosztják őket a súlyos harcokban megfogyatkozott nagyváradi I/4. népfelkelő zászlóaljba és gazdánk telefonista létére már a löszárkokat ássa…   Sztojanov kisváros Galícia […]

„hasonlítunk azon halálra szánt bárányokhoz”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 74. rész A felmentés nem érkezett meg. 1916. június 19-én Gergelynek indulnia kell a mentszázaddal ismét a frontra. Virágesőben masíroznak a pályaudvarra, gazdánk gondolatai azonban komorak. A vonat az orosz front felé veszi az irányt.   1916. június 19-én, hétfőn korán reggel bementem a laktanyába. Senki egy rossz […]

„Ismét ki kell mennem a harctérre”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 73. rész 1916 júniusának elején Gergely több vasat is tart a tűzben a felmentése érdekében. Riasztó hírek érkeznek azonban a harctérről: Lucknál az oroszok áttörték a frontot. Sorra indítják Váradról is a menteszázadokat. A felmentés egyre késik…   Másnap, [1916.] június 7-én délben újra kimentem Sebesiékhez, hol Lajos […]

„diskurálgatva loptuk a drága, szép napokat”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 72. rész 1916 áprilisának végén Gergelynek véget érnek a szegedi kellemes napok. Nagyváradra visszatérve mindent elkövet, hogy szabadságra mehessen, hisz bevetetlen a föld, s hogy sikerüljön a felmentése. Újra felröppennek a békéről szóló hírek is, még egy divatüzletet is Béke Áruháznak neveznek el a Szent László téren… Közben […]

„Szegeden olyan jól folytak dolgaink, amilyenről álmodni sem mertünk volna”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 71. rész 1916 márciusának végén Gergelyt Szegedre vezénylik távbeszélő tanfolyamra. Katonaéletének legderűsebb négy hete zajlik „a nagy magyar Alföld metropoliszában”. Beszámolójából képet kapunk a város háború alatti életéről és megismerhetjük mesélőnket egy eddig rejtve maradt, másik oldaláról is…    Szeged, Rókusi Pályaudvar [1916.] március 31-én, pénteken reggel felszedtük […]

„Igazán nagyszerű és szép tudomány a telefon technikája”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 70. rész Gergely jól beválik a telefonisták között és buzgón tanulja a „ti-tá-t”. 1916 márciusában újra haza is mehet szántásra és vetésre. Visszatérve hamarosan beválogatják a szegedi híradós tanfolyamra.   Az új tüzérlaktanya egyik hatalmas épületében a második emeleten volt többek közt két nagy szoba. Egyikben az utászosztag, […]

„Akar-e távírdász lenni?”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 69. rész Az 1916-os esztendő nem kezdődik jól Gergely számára: felmentési kérelmét a főispán elutasítja, s az újabb menetzászlóaljjal a patrónusa is elmegy a frontra. Február 17-e azonban újabb fordulatot hoz katonaéletében.   Az 1916. évi január 1-jén áthelyeztek bennünket, az egész menetszázadot az új tűzoltólaktanyába, egy nagy […]

„Úristen, hát még addig is tart a háború?”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 68. rész Gergely 1915 decemberében két ízben is hazalátogathat, hogy „a föld ne maradjon vetetlen”. Karácsony után visszatérve azonban megint öltöznie kell az új szürkébe. A menetből ismét kimaradni igyekvő gazdánk az év végén harcias számvetésbe kezd az elmúlt esztendőről…   [1915.] november 30-án tehát ismét leszereltem és […]

„Ne kerüljünk össze együtt a harctéren!”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 67. rész B. Sárközy Gergelyre 1915 októberének végén pártfogójának köszönhetően kikerül a menetből és leveheti a „halálruhát”. Novemberben 14 nap szabadságot is intéz magának, aminek a meghosszabbítása helyett azonban bekerül az újonnan alakult menetzászlóaljba, ahol egy rác tizedestől olyan megaláztatásban lesz része, amilyen a katonaéletében még nem érte… […]

„míg csak lehetséges, nem fogok ismét kimenni a harctérre!”

A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 66. rész B. Sárközy Gergelyre nehéz napok várnak a lábadozóból kikerülve. A komiszgúnya után 1915 októberében újra megkapja a „halálruhát”, s ráadásként a Kárpátokban meggyűlölt Kazay hadnagyot parancsnoknak, amikor beosztják a frontra induló következő menetzászlóaljba. Elhatározza, hogy mindent elkövet, hogy ne vigyék ki ismét a harctérre…   [1915.] […]

1 2 3 4 … 9