B. Sárközy Gergely

B. Sárközy Gergely a Bihar vármegyei Árpád községből 1915. február 15-én vonult be a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe. A 32 éves gazdálkodó háborús visszaemlékezésének első sorozatában (1-62. rész) a besorozásától az orosz, majd az olasz fronton viselt szolgálatán keresztül az első hazatéréséig követtük nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést teljes egészében, a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva közöltük. A sorozatindító, bevezető részben írtunk a visszaemlékezőről, a visszaemlékezés történetéről, valamint a forrásközlés módjáról is.

A sorozat folytatását (63-85. rész) A világháború, ahogy egy parasztgazda látta alcímmel adtuk közre. Az első sorozattól eltérően a folytatásban nem közöltük a visszaemlékezés teljes szövegét, hanem csak az általunk érdekesebbnek gondolt részeket. A kézzel írt szöveg átírásáért Péter I. Zoltánnak tartozunk hálás köszönettel.

„senki le nem merje tenni a fölszerelést”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 16. rész Jakabvölgyén Jakabvölgyének hívják azt a kis nyomorult rutén falut, hová április 16-án, pénteken este megérkeztünk. Itt volt a nagy tréntábor, konyha, stb. Innen hordták fel az élelmet lóháton a 4–5 kilométernyire levő rajvonalba. E vidéken a falvakban akkor nem volt polgári lakosság, csupa katonaság volt mindenütt. Egy ház […]

„Közeledünk a harctérhez”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 15. rész Szenvedések útján Késő este indultunk el Sátoraljaújhelyről, miután itt még dohányt, szalonnát és kenyeret is kaptunk. Sokáig a Ronyva patak mentén haladtunk. Itt már észre lehetett venni, hogy közeledünk a harctérhez. Minden állomáson óriási forgalom. Tömérdek katonaságot szállítanak a Kárpátok közé, onnan pedig visszafelé jönnek a kórházvonatok, tele […]

„Elmegyek a halál torkába…”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 14. rész Indulás a harctérre 1915. április 12., hétfő volt az a nap, melyen elindultam a harctérre. Reggel fél 6 órakor sorakozó a laktanya udvarán teljes felszereléssel. 6 órakor az egész 9. menetzászlóalj a laktanya udvarán állt zászlókkal, virágokkal, bokrétákkal feldíszítve. Megérkeztek a tisztek, a katonabanda és a pap is. […]

Nagyvárad, a katonaváros a háború előestéjén

Nagyvárad mindig jelentős katonai központ volt. 900 éves történelme során számos esemény bizonyítja, hogy fontos hadiutak mentén feküdt és számos támadásnak volt kitéve. A Rákóczi-szabadságharcot követően Váradon is béke lett, s megkezdődhetett az újjáépítés, a ma ismert városkép kialakítása. Ezt követően Nagyvárad a második világháborúig nem lett többé hadszíntér. Ferenc József császár az 1857. május […]

„olyan útra valék indulandó, honnan számtalan sokan nem térnek vissza…”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 13. rész Menetszázadban Április 4-én Húsvét ünnepe volt. Feleségem ismét belátogatott hozzám megpakolva jó hazaival. Künn eltöltöttük a délutánt, örültem, hogy akaratlanul is kimaradtam a menetből. De az öröm nagyon is korainak bizonyult. B. Sárközy Gergely teljes menetfelszerelésben Április 6-án a menetszázadból négy ember is kiesett betegség folytán, azokat pedig […]

„Be sok sírást és zokogást hallottak ez érzéketlen hideg kőfalak…”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 12. rész Nehéz idők Március 22-én meghallottuk, hogy elesett a legendás Przemyśl vára. Kiss János sógor is e várban esett három és fél évig tartó orosz fogságba. Az orosz hordák mindig beljebb nyomultak hazánkba a Kárpátokon át. Most ment el a laktanyánkból egy menetzászlóalj, és már hírlik, hogy ismét alakul […]

„Négykézláb, vagy hason kúsztunk előre bokrokon, vízmosásokon, szakadékon át”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 11. rész Fárasztó tanulások Bevonulásom után másnap, [1915.] február 16-án már kaptunk katonagúnyát. Le kellett vetni a civil ruhát, melyet ki tudja ránk veszünk-e még valaha, vagy soha? Angyalbőrbe bújtattak bennünket, de Úristen milyen ruhákat kaptunk? Vagy bő volt, vagy szűk, vagy hosszú, vagy rövid. Kék ruhát kaptunk, de a […]

„Ha van Isten, miért nem süllyeszti el ezt az utálatos kőpalotát?”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 10. rész Komisz élet – cigány élet Sohasem fogom elfelejteni azon szomorú időket, melyeket mint újonc töltöttem a laktanyában. Ez az igazi komisz élet, de nem gyöngyélet, hanem alábbvaló volt a sátoros cigányénál. Én, mint civilben igazságos, egyenes lelkű, hazudni nem tudó ember, itt e cigányéletben rendkívül levertnek elkeseredettnek éreztem […]

„a kaszárnya emez apró zsarnokaival tanácsos jó viszonyban lenni”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 9. rész Ismeretségek Lassanként kezdtem megismerkedni az oktató altisztekkel, kik a jó hazait szívesen segítettek elfogyasztani. Sőt azonkívül számtalanszor megkínáltam őket borral, pálinkával, szivarral. Nem sajnáltam tőlük, mert hamarosan beláttam, hogy a kaszárnya emez apró zsarnokaival tanácsos jó viszonyban lenni. Az újoncélet első négy hetében oktató altisztünk volt Kató Lajos […]

„Miért nem fényes a bakancsod, disznó?”

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 8. rész Nincs a bakának vasárnapja! Legtöbb dolgunk és zaklatásunk szombat délutánonként és vasárnap délelőttönként volt. Ahogy szombat délben bevonultunk, még az ebédet jóformán le se nyeltük, kiadták az altisztek a parancsot: „Szalmazsákokat, pokrócokat lehordani és kiporolni!” Két embert elküldtek zsákkal fűrészporért. Seprűt és kefét vennünk kellett a kantinban. A […]

1 … 6 7 8 9