Dér Zoltán

„Érdemes-e megírni az átlagember élettörténetét, aki nem költötte dús élte kincsét milliókra? Tehát nem tör ki a koporsóból is és nem kér eget a maga számára az utókor emlékezetében. Lezárván, ami benne földi, nem finomul éltető eszmévé. Nem lesz belőle szobor, utca, körtér, iskola.

Az átlagember leírt élettörténete a lepréselt falevélhez hasonló. Emlékül azoknak, akik szerették; vagy azoknak, akik akár közelebbi, akár távolabbi családi kapcsolatoknál fogva iránta érdeklődnek. Ám egyes távolállók figyelmét is felkeltheti, mint minden emberi életsors, annál is inkább, mert a háttér, amelybe bele van ágyazva, egyúttal történelmi korkép.”

Ezekkel a sorokkal kezdi Dér Zoltán (1897-1994) több mint 500 gépelt oldalt kitevő önéletírását. A soproni Széchenyi István Gimnázium egykori matematika-fizika szakos tanára nyugdíjba vonulása után, a 60-as években kezdte összefoglalni tartalmas és hosszú életútjának élményeit, tapasztalatait – egykori feljegyzéseire, levelezésére és kiváló memóriájára támaszkodva. A visszaemlékezés Sopronhoz kötődő fejezetei a város helytörténeti honlapján láttak napvilágot. Egyetemista korának és tanársegédi, tudományos tevékenységének emlékeit a Fizikai Szemlében lehet olvasni, míg Dér Zoltán önéletírásának további tekintélyes része A szakérettségis tanfolyamok Sopronban címmel a Soproni Szemle 2014/4-es számában jelent meg. Érdekesek azonban a nyitott gondolkodású, élénk eszű ifjú felnőtté érésének élményei is a háborúval, a zűrzavaros évekkel és az „országot váltó” Temesvárral a háttérben, amelyet először itt a Nagy Háború Blogon adunk közre: 17 részben kísérjük végig életének 1914 és 1921 közötti szakaszát.