Jakab István
Néha előfordul, hogy nem csupán egy-egy tapasztalatait, emlékeit papírra vető világháborús katona jár be kalandos utat, hanem maga a kézirat is, amibe az illető az általa átélteket rögzítette. Jakab István naplója tipikusan ilyennek mondható: először a Brassó megyei Bácsfaluban került elő, aztán eltűnt, hogy végül Sepsiszentgyörgyön bukkanjon fel újra. A fennmaradt szöveg az 1915. március 15-i bejegyzéssel kezdődik és az 1918. január 9-i bejegyzésnél ér véget, azaz megközelítőleg három év történéseit fedi le.
A naplóíró – Jakab István – Brassó vármegyében, a Hétfaluhoz tartozó Zajzon községben született 1895. augusztus 13-án, és 1915-ben vonult be a császári és királyi 2. gyalogezredhez. Ezt követően előbb Prágában, majd a keleti frontra került, és mindaddig ott is maradt, míg 1916. július 2-án, a Bruszilov-offenzíva során meg nem sebesült. Felépülését követően, 1916 októberében már nem a „kettősökhöz” tért vissza: átvezényelték a császári és királyi 16. gyaloghadosztály egy másik seregtestéhez, a nagyszebeni 31. gyalogezredhez. Velük járta meg az olasz frontot, majd a Kerenszkij-offenzíva idején újra a keleti hadszíntéren látjuk viszont. Nagyjából eddig követhetjük a barcasági katona útját: a napló az 1918. január 9-i bejegyzéssel megszakad. És vele együtt minden reményünk, hogy megtudjuk, ki írhatta – Jakab Istvánra ugyanis ma már szülőfalujában sem emlékeznek. A szerző tehát – annak ellenére, hogy tudjuk a nevét – marad továbbra is, mint mások annyian: ismeretlen katona…