Kókay László 1897-ben született Szegeden, s az első világháború kitörésekor a piarista gimnáziumban tanult. 1915 tavaszán, az érettségi vizsga letétele előtt önkéntesnek jelentkezett. Júniusban a szegedi háziezred brassói kiképző helyére, majd szeptemberben a nagyszebeni tisztiiskolára került. 1915 decemberében a XVIII. menetzászlóalj második századával került ki a 46-os harcoló ezredhez a délnyugati frontra, a Doberdó-fennsíkra. Egészen a háború végéig katonai szolgálatot teljesített a szegedi alakulatban. Részt vett az ezred Komeni-fennsíkon, majd a Piavénál vívott harcaiban is.
A háború után Szeged város számvevőségén dolgozott. 1921-ben vitézzé avatják a piavei átkelésnél tanúsított érdemei elismeréseként, amelyek tiszti arany vitézségi érmet jelentettek számára. A második világháború idején 1939-től kisebb megszakításokkal, majd 1941 áprilisától folyamatosan ismét katonai szolgálatot teljesített. Ezúttal nem harcoló alakulatnál, hanem a szegedi V. hadtestparancsnokság hadbiztosságán szolgált. 1945 áprilisában orosz hadifogságba esett. Egy év múlva hazatért, ezt követően nyugdíjazták. 1951-ben vitézi címe és birtoka miatt kitelepítették. 1972-ben halt meg Szegeden.
Kókay László a harctéri élményeiről kis noteszekbe írva a kezdetektől feljegyzéseket készített. Emellett összegyűjtött és megőrzött jó néhány a helyszínekkel és eseményekkel kapcsolatban keletkezett írott és képes dokumentumot is. Feljegyzéseit 1919–1920-ban keménytáblás, általa könyvnek nevezett füzetekbe másolta, amelyek így folyamatos naplókká álltak össze. Az eredetileg, valószínűleg, nyolc füzetből álló naplóból a család jelenleg néggyel rendelkezik. Az egyenként 100-150 oldalas, tintaceruzás sűrű sorokkal teleírt füzetből és az irathagyaték többi darabjából nagyon jól nyomon követhető hősünk katonai pályafutása, megismerhető, hogy az egyéves önkéntes tiszti tanfolyamra jelentkező fiatalember a háború során hogyan emelkedik a ranglétrán, s lesz őrvezető „sarzsiból” a 46-os gyalogezredben töltött közel hároméves frontszolgálat során szakaszvezető, zászlós, majd hadnagy. A rajparancsnokból miként lesz szakaszparancsnok, s a piavei átkeléskor már rohamszakasz-parancsnok, s hogyan szerzi meg a kis és nagy ezüst mellé a tiszti arany vitézségi érmet.
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 19. rész 1917. május 14-én délben az olasz gyalogság is támadásba lendül hősünk alakulata ellen. Az első rohamot még megállítja az osztrák–magyar tüzérség, de másodszor már betörnek az állásokba és a 378-as magaslatot is elfoglalják. Kritikussá válik a helyzet… No, de nincs egy pillanatnyi vesztegetni való […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 17. rész 1917. május 12-én hajnalban hősünk a tisztje helyett újra kimegy az állások elé a tábori őrsöket ellenőrizni, amikor majdnem lelövik saját oldalról. Nem neki szánták. Napközben borzasztó tüzérségi tűz zúdul az állásukra. Némán ülnek a rókalyukakat is belepő füstben és imádkoznak… [1917.] május 12. […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 16. rész 1917. május 9-11-én hősünk alakulata a Fajti hrib melletti állásában egyre hevesebb ellenséges tűzbe kerül. Az olaszok lebontják a drótakadályaikat is. Készülnek az újabb offenzívára. Macska tűnik fel a földön és az égen egyaránt… [1917.] május 9. éjféltájban le is érkezem a balszárnyra zugomhoz. […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 15. rész 1917. május 7-én hősünk átveszi a 20. védelmi szakasz balszárnyát a 378-as magaslat déli oldalán. Alaposan megismerkedik az állással. Heves tüzérségi tűzbe kerülnek, amikor hívatja a századparancsnoka, s parancsba kapja, hogy a beijedt szakaszparancsnoka helyett az ágyútűzben neki kell végigjárnia a védelmi szakaszt, majd éjjel […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 14. rész 1917 májusának elején hősünk alakulata pihenőjét tölti, azonban mindennap várják az újabb, immár tízedik olasz offenzívát és az állásba indulási parancsot. A periódus 15. napján erre is sor kerül, és elindulnak a 20. védelmi szakaszba, a Monarchia akkori határára… [1917.] május 1. Május elsejére […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 13. rész 1917 áprilisának végén hősünk alakulata hadosztály tartalékban van. Az állandó műszaki munkák mellett „passziózni” is van idejük, azonban az olasz tüzérség itt sem hagy nyugtot nekik… [1917.] április 23. Reggel 3 órakor felvernek bennünket álmunkból. A század ugyanis dolgozni megy Putnoki zászlós vezetésével a […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 12. rész Az állásperiódus alatt hősünk továbbra is tartalékban van szakaszával az első vonalak mögött, s az árkokat mélyíti, javítja. Az olasz tüzérség azonban a latrinán sem hagy nyugtot nekik. Nagyon várják már a váltást, ami végül 1917. április 20-án éjjel megérkezik… [1917.] április 17. Éjszaka […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 11. rész Hősünk kint van a Fajti hrib melletti állásokban. 1917. április 11. és 16. között szinte állandóan esik az eső, s a kavernákban tóban áll a víz. Szakadó esőben is a futóárkok mélyítésén dolgoznak, s közben az olasz tüzérség nyugtalanítja őket… [1917.] április 11. Délelőtt […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 10. rész 1917. április 9-én, húsvét másnapján állásba mennek a szegedi 46-osok. A reifenbergi szerpentinen felfelé vezető út megizzasztja ugyan a társaságot, de a „vesztüket érző” századok egymást ugrató vidám viccelődésével telik. A barakkokban, majd a kavernákban már jóval komorabb lesz az élet… [1917.] április 9. […]
Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 9. rész 1917 áprilisának elején a szegedi 46-osok pihenője alkalmával hősünket kérésére beosztják az I. zászlóalj 3. századába, a „dicső hármasok” közé. Nagypénteken a lakóépületük udvarán felfedezi a doberdói dekkungbeli társát, akinek a holthírét ő írta meg a feleségének. Húsvétkor megteszik az első szakasz altisztjévé, s megfogadja, […]